Csőd a városházán
Avagy meddig tart még a pünkösdi
királyság?
-
Pünkösd környékén gyakorta felelevínítik
a pünkösdi királyválasztás hagyományát. A Magyar Néprajzi Lexikon
szerint a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás már
régen elterjedt. A királyt ugyanis egyetlen évre választják, valamiféle
vicces versenyben, kötéllhúzással, vagy egyéb szórakoztató ceremónia keretében,
és különféle alakoskodások is társultak az uralkodáshoz.
Mi köze
mindennek a címhez? Hiszen ha valamiféle párhuzamot keresünk városunk vezetése
és a pünkösdi királyság - meg a körülette zajló cirkuszok között - persze
bőven találunk ilyeneket. Egyetlen kivétellel. A néphagyomány alapján megválasztott
"legénybíró" mindössze egyetlen évig lehetett a falubeli fiúk főnöke. Aztán
- mintha mi sem történt volna, komolytalan hivatala megszünt. No itt sajnos
a hagyománynak ez az eleme hiányzik. Egyesek szerint a rétsági pünkösdi
királyság nemcsak hogy nem ért véget egy esztendő elteltével, de még másfél
év is kevés volt ahhoz, hogy az igazán érintettek levonják a következtetést:
vége a tündöklő választási igérgetésnek, a tettek meg sehogyan sem váltották
valóra sem a választók, sem a választottak reményeit.
Hol itt a csőd?
Igaz, az
alkalmatlanság, és az igéretek be nem tartása még nem olyan tragikus, hogy
vészharangokat kellene kongatni. Legfeljebb kimaradnak soha vissza nem
térő lehetőségek, nem fejlődik a város, nem oldódnak meg sürgető problémák,
nem intéződnek el ügyek. Hát ez tényleg tragikus egy magát dinamikusan
felődő városnak hirdető településtől de önmagában nem csőd.
Az már annál
inkább, hogy kevés hiányzik hozzá - ha már be nem következett - hogy a
város gyakorlatilag fizetésképtelenné és működésképtelenné váljon. Hibás
tervezés, tervszerűtlen költekezés, bevételek elmaradása eredményezhette,
hogy a legutóbbi testületi ülésen újabb 60 millió folyószámlahitel felvételéről
döntött a testület. De az előző évi beszámolóból tudni lehet, hogy 9 millió
hiányt hoztak magukkal, és az nemhogy csökkent volna, hanem tovább növekedik.
Ugyanis a költségvetés is eleve tartalmazott hiányt, tehát már a működés
elemi feltételeinek biztosítására is a hiányt más forrásból - tehát hitelből
- kell fedezni. Ezek együttesen azt jelentik, hogy a város költsévetéséből
a tervezetthez képest legalább 100 millió forint hiányzik. És a fő probléma
az, hogy nem látszik, miből és hogyan is lehetne "ledolgozni" ezt az igen
jelentős hátrányt.
Persze,
persze a hiány mindig relatív, mert a tervezett feladatokhoz képest jelentkezik.
Lehetett volna másként tervezni? A válasz igen! Csakhogy ahhoz tudatos
tervezés, és annak megfelelő gazdálkodás szükségeltetik, aminek úgy látszik
itt hijján van a város vezetése. A polgármester nem készített ciklusprogramot
- pünkösdi királyoknál nem szokás - nem készítette el a többszörös előírás
után sem a gazdasági programot, és egyáltalán semmiféle átgondolt ésszerű
koncepcióval nem rendelkezik, amely a valós problémák feltárására és megoldására
adna választ. Mert az nem megoldás, hogy alaptalan álmokat hajszolva, szakszerűtlenül
összeállított költségvetésekkel túlköltekeznek, a bevételek nem jönnek
be, de mindennek tetejére hónapról-hónapra vállalnak olyan kötelezettségeket
- pályázati előkészítés, közbeszerzés, egyebek címén - amely újabb 10 milliókkal
növeli a hiányt. Ha egyáltalán még hitelképes a város, mert könnyen lehet,
hogy biztosítható fedezet hiányában - no meg a tervezett kormányintézkedések
kapcsán - már hitelt sem tudnak felvenni.
A jótékonykodás
persze változatlanul tart. Tóth Mária fogalmazta meg a legutóbbi ülésen,
hogy Rétság drágán vesz, és olcsón ad el. Szerinte is megengedhetetlen,
hogy a polgármester rendre olyan ajánlatokkal megy a testület elé, amely
az értékbecsült ár alatt akarja elkótyavetyélni a város vagyonát. Mintha
az eladásnak nem az lenne az egyetlen értelme, hogy a hiány pótlására minél
több pénz jöjjön be. Nem itt ez nem téma.
Úgy tűnik
fel sem mérik a 100 milliós pénzügyi teher súlyát, úgy tesznek, mintha
azzal nem is kellene foglalkozni, mintha annak felelőssége nem azt a testületi
többséget nyomasztaná, akik ilyen költségvetési rendeletet elfogadtak és
akik ilyen pazarló eladási lehetőségeket - pályázat nélküli ingatlaneladásokat
és egyebeket szavazatukkal szentesítenek.
Csőd van csőstül...
Még azt
is lehetne mondani, hogy felkészült szakemberekkel, tudatos és szigorú
vetetéssel a gazdasági problémákat át lehet hidalni, hiszen Rétságnak -
a hasonló nagyságú és feladatú településekhez képest - hatalmas helyi adó
bevétele van (Lenne, ha befolyna). Ha máshol a kevesebb elegendő a működésre
és a fejlesztéseket megalapozó pályázatok önrészének, akkor itt a több
miért nem elég? No térjünk vissza a gondolatmenet fontosabb részéhez. Hogy
a csőd leküzdhető lenne, felkészült szakemberekkel, tudatos és ellenőrzött
vezetéssel, határozott programokkal.
No ezzel
is komoly gondok vannak mostanság, és nem látszik kiút. Már cikkeztünk
arról, hogy a polgármesteri hivatalból menekülnek a dolgozók, három állást
is hirdettek az elmúlt hónapban, korábban pedig éppen a statégiai célok
kézbentartásában fontos szervezési csoportot fejezték le. Ezen szakemberek
pótlása sem történt meg. Sőt a hivatal pénzügyeit átlátó, felkészült szakember
is úgy döntött, hogy elege van a városból, és abból a munkahelyből, ahol
közel 20 éve sikeresen dolgozott. Most, hogy csak a reményvesztettség,
a csalódottság, az irányíttatlanság uralkodik, ő is lépett. Le-lépett.
Május 9-től egy szépen gyarapodó szomszédos község hivatalában hasznosítja
ismereteit, mert feltehetően ott megbecsülik munkáját.
A gond nem jár egyedül
Vele együtt 5
vezető, vagy legalábbis meghatározó szakember hiányzik az alig több mint
2-szeres létszámot jelentő igazgatási állományból. Csakhogy újabb gonddal
kell szembenézni, ami megoldhatatlannak tűnik. A város jegyzője megbetegedett,
és már több mint egy hónapja nem tudja ellátni feladatkörét. Ilyen minden
emberrel előfordulhat, és ha egy szervezet felkészül minden eshetőségre,
akkor semmi gond nem jelentkezhet egy betegállomány miatt. Mondhatni szervezés
kérdése az egész. No itt erre - erre sem - nem gondoltak. Így aztán az
a helyzet állt elő, hogy a jegyző távollétében semmiféle személyzeti döntést
hozni nem lehet. Sem dolgozót elküldeni, sem újat felvenni. Az ugyanis
- jelen szabályozás szerint - egyedül a hivatalt vezető jegyző jogköre.
Helyettesítése ugyan ellátható (lenne, ha ez is megfeleleőn le lenne írva),
de ez nem terjedhet ki a személyzeti döntésekre. A hivatal ilyen ügyeiben
a polgármester semmiképpen nem intézkedhet, eleve kizárja a törvény. Az
aljegyző nem rendelkezik helyi szabályok szerinti felhatalmazással személyi
kérdésekben. Ilyen módon ha lenne is jelentkező a meg sem hirdetett álláspályázatra,
azt nem lehet felvenni. Köztisztviselő pedig heti, havi helyettesítési,
megbízási jogviszonyban sem alkalmazható. Így tehát a fontos munkakörök
betöltésére addig mindenéppen várni kell, amíg a jegyző fel nem gyógyul.
Mivel a betegség magánügy, nem tudni ez mikor következik be.
Ezt a dolgot
is mérlegre téve egyértelműnek látszik, hogy a működésképtelenségnek nem
csak pénzügyi, hanem szervezeti okai is vannak.
Felelős is van, vagy csak bűnbak?
Többekben
felvetődött a kérdés: ki, vagy kik a felelősek azért, hogy ilyen módon
leépül minden, ami a képviselő-testület körül létezik. Minden amibe beleszólásuk
van nem javul csak romlik.
Egyértelmű
felelőst a jelen helyzetben nem lehet kereseni, legalábbis jogi értelemben
nem. Az pedig, hogy erkölcsi értelemben felelős a polgármester, a képviselő-testület
mindent meggondolás nélkül megszavazó többsége, vagy a jegyző, túl kevés.
Az erkölcsi felelősség ugyanis kevés bármilyen szankció elindításához.
Igen, azt
lehet mondani, hogy a hivatal vezetésért felelős a jegyző, hiszen az ő
feladata kialakítani a szervezeti struktúrát, meghatározni a munkafeladatokat,
kidolgozni a helyettesítési rendet, és garantálni a folyamatos feladatellátást.
Ez valóban így van, de inkább úgy látszik a jegyző távollétében - na mondhatom
szép egy dolog - őt jelölik meg bűnbaknak, és minden felelősséget vele
akarnak elvitetni. Ha ezt megtudja egészen biztos, hogy még jobban belebetegszik
Rétságba, és újabb hónapokig nem számíthatunk rá.
Félreértés
ne essék, nem védeni akarom a jegyzőt. Lehet tudni, hogy nagyon kevés tapasztalattal
vette át a hivatalt. És azt is lehet tudni, hogy tulajdonképpen magára
maradt. Látható volt a vezetésnek nem olyan nótáriusra volt szüksége, aki
érti a dolgát, aki határozott egyéniségként megszervezi a hivatal munkáját,
aki felügyel a törvényességre. Éppen ellenkezőleg. Olyan jegyzőt választottak,
akiről biztosan lehetett tudni, hogy mindezeknek nincs birtokában. És mivel
nem volt elvárható tőle, hogy a jogszabályokat akkurátusan ismerve azokat
be is tartassa, - jelesül éppen a polgármesterrel és a testülettel - Huszár
Zoltán volt az ő emberük. Csakhogy nem lehet egyszerre megkövetelni a törvénytisztelő
szigorúságot és feladatelltártást, de elvárni, hogy a képviselői és a testületi
munka viszont legyen következetlen és a törvényeket lépten nyomon felrúgó.
Mert vagy az egyik, vagy a másik nem fog sikerülni. Itt a második sikerült,
a testület gyakorlatilag kontroll nélküli ténykedést valósíthatott meg,
mint látjuk nem is a fejlődés érdekében nézette el a kisebbnek egyáltalán
nem nevezett stikliket.
Mindezek
mellett nem kerülhető meg a tényleges felelősség megállapítása. Túl olcsó
dolog lenne bűnbaknak kikiáltani a jegyzőt, aki tulajdonképpen nem csak
részese, de áldozata is volt ennek a testületi politikának.
A dolog
ott kezdődött, hogy a sok, nagy gyakorlattal, helyismerettel, sőt jogi
végzettséggel is rendelkező pályázó közül - ki tudja milyen "objektív"
mérce alapján - választottak egyet. Mondhatni szarva közt a tőgyét mondás
alkalmazható arra az eljárásra, aminek felelőssége alól nem menthető fel
a polgármester, és nem menthető fel a testület egyetlen tagja sem, aki
megszavazta. Ne mondja egyetlen szavazó sem, hogy nem tudhatták előre,
hogy így járnak. Mindenki más tudta, csak egyedül azok nem, akiknek dolga
tudni, mi lesz a következménye kézemelgetéseiknek? No neeee!
Aztán a
dolog ott folytatódott, hogy a hivatalba lépő jegyző szinte semmi segítséget
nem kapott a munkájához, semmiféle iránymutatást, és egyéb támogatást nem
biztosítottak számára. Ennek pedig lett volna törvényes módja. Éppen azok,
amiket a testület meg is határozott: Készüljön el a hivatal átvilágítása,
új SzMSz-e, készüljenek konkrét költségvetési tervek fejlesztésre - de
válság és csőd esetére is. Legyen valami fogódzója a hivatalt vezető kezdő
jegyzőnek, hogy mit is akar ez a város. Azon túl pedig az is kellett volna,
hogy még mielőtt megismerte volna a város érdekében sokat tenni tudó szervezési
csoport vezetőjét, nem kellett volna kirúgni, ezzel kihúzva a jegyző lába
alól a talajt.
Nem utolsó
sorban a legnagyobb felelősség a polgármesteré. Ugyanis a törvények és
az SzMSz szerint is az ő kötelessége ébren őrködni és intézkedéseket tenni
a hozott döntések végrehajtása ügyében. Ha ezt megteszi, és idejében figyelmezteti,
segíti a jegyzőt, akkor nem alakulhat ki ilyen havária. Nem tette meg!
Nem követelte meg, amit elsőként ő egyedül, majd a mögötte álló szavazó
többségnek kellett volna megtenni az első alkalommal. Az ugyanis nem kollegalitás,
hogy a botlást vagy szándékos nemteljesítést elnézzék. Ez az a fajta cinkosság
csupán, amely elnézte - eddig - a hivatalvezető alulteljesítését, és ennek
fejében elvárta, hogy a törvényesség őre falazzon a törvénytelenségek mellett.
Egyértelmű hát, hogy a felelősség itt fogható meg. És nem csak erkölcsileg,
hanem a polgármester esetében jogilag is. Hiszen a testületi döntések végrehajtását
ő ellenőrizheti. Ha ezt nem tette meg, ha nem nyújtott elegendő segítséget
a tapasztalatlan szakembernek, akkor most nagyon csúnya dolog "beáldozni
a gyalogot" és menteni a saját felelősséget, miközben az áldozat nem old
meg semmit, a csődhelyzet felé tovább robog a város szekere...
Mi lett volna a megoldás?
Lehet mondani,
hogy utólag könnyű okosnak lenni, bár ezt jómagam nemigen venném a lelkemre.
Éppen a RetsagNet portál volt az, amely idejekorán, tárgyalások és szavazások
előtt részletes elemzését adta a testületi anyagoknak. Ha úgy tetszik a
József Attilai sorral élve "érted haragszom, nem ellened" alapon, ami persze
nem a vezetőket, hanem a várost kedvezményezte volna. Több nyoma is volt
annak, hogy olvassák ezeket a kommentárokat publicisztikai írásokat, -
olyannyira hogy bírósági eljárást is indítottak ellenem - ahhelyett, hogy
a bennük megfogalmazott féltő gondoskodás szavát megértették volna. Tehát
szó nincs arról, hogy utólag okoskodnék. De mégis, mi lett volna a megodlás?
Egyértelmű,
hogy az, ha a testület a saját döntéseit végrehajtja. Ha olyan költségvetést
nyújt be a polgármester - mert ez az ő dolga - amely valamiféle ténylegesen
átgondolt pénzügyi koncepcióra épít, és nem az alapfeladatok megszorításával
akarja a másutt való osztogatást megteremteni. Ha elkészül a hivatal átvilágítása,
és annak, no meg a pontos feladatelemzés alapján megalkotott szervezeti
szabályokat a testület megtárgyalja, és helyi törvénybe foglalja. Ugyanis
éppen ebben lehetett volna előírni - illetve megváltoztatni - mi is az
aljegyző feladata, milyen esetben vehet át jogköröket a jegyzőtől, és meddig
terjed a "hatalma". Ebben a szabályzatban kellett volna megalkotni azokat
a belső helyettesítési és ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek garantálták
volna, hogy nem veszhetnek el iratok fél, sőt olykor egy évre, elintézetlenül.
No tehát hogy ezek nem lettek elkészítve, beterjesztve, egyértelműen -
és ezen a ponton jogilag is - Mezőfi Zoltán János polgármester a felelős.
Mint ahogy ennek kapcsán a kialakult helyzetben sem mutogathat senki másra.
Ezt a balhét egyedül neki kell felvállalnia. A képviselő-testület felelőssége
annyiban áll meg, hogy hagyta magát előkészítetlen anyagokkal félrevezetni,
és nem mondta már egy évvel korábban azt, hogy ebben a formában - benyújtatlan
előterjesztések, sorozatos bizottsági tárgyalás nélküli rendkívüli ülések,
benyújtatlan és ismeretlen tartalmú szerződések, elszámolás nélküli felhatalmazások
a polgármesternek, no szóval hogy erre nem mondta egy évvel ezelőtt, hogy
ennek legyen vége. Mert egy-egy alkalommal lehet zsarolni a testület tagjait,
hogy fél évig nem csináltunk semmit, most pár nap maradt - pl. járóbeteges
- és aki nem szavaz, a város ellen tesz, de ezt azért állandóan bevenni
már több mint felelőtlenség. Itt már a vétkesek közt cinkos aki néma (tudják:
Babits) közkeletű igazsága lép elő.
Mi lesz tovább?
No éppen
ez a patthelyzet az amiért e cikk - sok hasonló mellett - megíródott. Mert
az, hogy valami rosszul sikerül, a pénzügyi és a szervezeti problémák felerősödnek,
sok hivatalban és cégnél előfordul. És akik tudják és akarják is megoldani
a helyzetet, összeszedik magukat, és azonnal intézkednek. No itt ilyen
nincs, és éppen az sodorja a csőd irányába a várost, hogy nemcsak a jövőre,
a jelenre, de a múlt hibáinak orvoslására sincs egyetlen elképzelés sem.
(Kellett volna lenni, pl. az Állami Számvevőszék előírásai alapján intézkedési
tervnek, gazdasági programnak stb.)
A legutóbbi
ülésen az aljegyző néhány mondata lebbentette fel a fátylat, hogy a sok
sima duma, a sok mellébeszélés mind hamis, és a király - tudják a pünkösdi
- meztelen! Azt modta, hogy ő nem tudja ellátni a jegyzői teendőket, mert
a saját feladatkörét kell végeznie, egyébként sem volt semmiféle átadás,
és az ügyintézésben éves elmaradások vannak, amelyek iratait nem is tudja
megtalálni... Akik hallották szörnyülköztek. A képviselők többsége pedig
ismét hallgatásával aszisztált. Az lenne természetes ha a szervezet úgy
épült fel, hogy a jegyző és az aljegyző napi kapcsolatban együtt intézik
az ügyeket, és azonnal tudnak minden "folyamatban lévő" dologról. Az ugyancsak
a városvezető polgármester felelőssége, hogy a helyi tapasztalattal rendelkező
jegyző ennyire partvonalra volt állítva, semmibe be nem lett vonva. Csak
most kellene tartani a vállát, és adni a nevét a továbbra is megalapozatlan
- majdnem azt mondtam tűzoltó - döntésekhez. Az a fő baj, hogy itt még
azt is letagadják, hogy ég a ház. Mikor vennék észre? Úgy gondolják, nem
a saját zsebükre megy, szétverjük a várost, annak gazdaságát, a legfontosabb
intézményét a hivatalt, és ha csőd lesz, hát legyen csőd, majd mosolyogva
irkáljuk a hajónaplóba, hogy erre nem gondoltak volna, és ők mennyire egy
ártatlan lelkek ...
Dicséretes,
hogy Jávorka mellett ezt más sem hagyhatta szó nélkül. Tóth Mária sem.
Eléggé eltökéltnek tűnt a tekintetben, hogy itt rendet kell tenni.
A nagy kérdés
most már csak az, hogy hogyan lehetne? A megoldási lehetőségeket ugyanis
a problémák halmaza maga zárja ki. (Bármelyikkel kezdenék, a másik kettőbe
ütköznek.)
A végső következtetést
hagy ne
én vonjam le. Persze az lenne a legtisztább, ha mindent tiszta lappal lehetne
kezdeni és új alapokon, következetes elvekkel építkezni. Értik! Tiszta
kézzel és tiszta lappal! Sajnos ha a bizalom elvészett, és a kiutat nem
tudják megfogalmazni azok, akiket erre választottak, csak egy út látszik:
Átadni a vezetést olyanoknak, akik nem csak hanggal, hanem konkrét eredményekkel
is tenni tudnak a városért. Akik mellől nem menekülnek a hivatalból a dolgozók,
akikkel együttműködnek a vállalkozók, a cégek, akikkel esélyesen meg lehet
nyerni jól kidolgozott pályázatokat, egyszóval akik valóra is váltják azt
az igéreteikeket, hogy felvirágozttatják - vagy legalább nem viszik nyomorba
- a várost. Ezzel szemben a felvirágoztatás sárga rózsája lekonyult, elhervadott.
Szörényi-Bródi dalával szólván: "Régen elszáradt a sárga rózsa, nem jött
senki el, hogy kidobja. Tada... tada.. tam ...."
Hátha lesz!
GiK
A hivatal épülete kívül
a tavasz zöldjével álcázott, ambár a hirdetőtábla árvasága árulkodik a
romlásról. Egyetlen hirdezés nem olvasható rajta, amiről a testület döntött,
hogy majd meghirdeti. Se laktanya, se közbeszerzés, se helyi rendelet semmi.
3 áprilisban lejárt szöveg árválkodik szégyenszemre. Persze ez nem olyan
sok, ha arra gondolunk, hogy egy laktanya eladási hirdetés - noha 2006
decemberben járt le - még 2008-ban is ott sárgállott. No szó ami szó, semmi
új hír és hirdetés nincs a Városháza körül.
|