Csőd a városházán
Avagy meddig tart még a pünkösdi királyság?
-
Pünkösd környékén gyakorta felelevínítik a pünkösdi királyválasztás hagyományát.  A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás már régen elterjedt. A királyt ugyanis egyetlen évre választják, valamiféle vicces versenyben, kötéllhúzással, vagy egyéb szórakoztató ceremónia keretében, és különféle alakoskodások is társultak az uralkodáshoz.
     Mi köze mindennek a címhez? Hiszen ha valamiféle párhuzamot keresünk városunk vezetése és a pünkösdi királyság - meg a körülette zajló cirkuszok között - persze bőven találunk ilyeneket. Egyetlen kivétellel. A néphagyomány alapján megválasztott "legénybíró" mindössze egyetlen évig lehetett a falubeli fiúk főnöke. Aztán - mintha mi sem történt volna, komolytalan hivatala megszünt. No itt sajnos a hagyománynak ez az eleme hiányzik. Egyesek szerint a rétsági pünkösdi királyság nemcsak hogy nem ért véget egy esztendő elteltével, de még másfél év is kevés volt ahhoz, hogy az igazán érintettek levonják a következtetést: vége a tündöklő választási igérgetésnek, a tettek meg sehogyan sem váltották valóra sem a választók, sem a választottak reményeit.

Hol itt a csőd?
     Igaz, az alkalmatlanság, és az igéretek be nem tartása még nem olyan tragikus, hogy vészharangokat kellene kongatni. Legfeljebb kimaradnak soha vissza nem térő lehetőségek, nem fejlődik a város, nem oldódnak meg sürgető problémák, nem intéződnek el ügyek. Hát ez tényleg tragikus egy magát dinamikusan felődő városnak hirdető településtől de önmagában nem csőd.
     Az már annál inkább, hogy kevés hiányzik hozzá - ha már be nem következett - hogy a város gyakorlatilag fizetésképtelenné és működésképtelenné váljon. Hibás tervezés, tervszerűtlen költekezés, bevételek elmaradása eredményezhette, hogy a legutóbbi testületi ülésen újabb 60 millió folyószámlahitel felvételéről döntött a testület. De az előző évi beszámolóból tudni lehet, hogy 9 millió hiányt hoztak magukkal, és az nemhogy csökkent volna, hanem tovább növekedik. Ugyanis a költségvetés is eleve tartalmazott hiányt, tehát már a működés elemi feltételeinek biztosítására is a hiányt más forrásból - tehát hitelből - kell fedezni. Ezek együttesen azt jelentik, hogy a város költsévetéséből a tervezetthez képest legalább 100 millió forint hiányzik. És a fő probléma az, hogy nem látszik, miből és hogyan is lehetne "ledolgozni" ezt az igen jelentős hátrányt.
     Persze, persze a hiány mindig relatív, mert a tervezett feladatokhoz képest jelentkezik. Lehetett volna másként tervezni? A válasz igen! Csakhogy ahhoz tudatos tervezés, és annak megfelelő gazdálkodás szükségeltetik, aminek úgy látszik itt hijján van a város vezetése. A polgármester nem készített ciklusprogramot - pünkösdi királyoknál nem szokás - nem készítette el a többszörös előírás után sem a gazdasági programot, és egyáltalán semmiféle átgondolt ésszerű koncepcióval nem rendelkezik, amely a valós problémák feltárására és megoldására adna választ. Mert az nem megoldás, hogy alaptalan álmokat hajszolva, szakszerűtlenül összeállított költségvetésekkel túlköltekeznek, a bevételek nem jönnek be, de mindennek tetejére hónapról-hónapra vállalnak olyan kötelezettségeket - pályázati előkészítés, közbeszerzés, egyebek címén - amely újabb 10 milliókkal növeli a hiányt. Ha egyáltalán még hitelképes a város, mert könnyen lehet, hogy biztosítható fedezet hiányában - no meg a tervezett kormányintézkedések kapcsán - már hitelt sem tudnak felvenni.
     A jótékonykodás persze változatlanul tart. Tóth Mária fogalmazta meg a legutóbbi ülésen, hogy Rétság drágán vesz, és olcsón ad el. Szerinte is megengedhetetlen, hogy a polgármester rendre olyan ajánlatokkal megy a testület elé, amely az értékbecsült ár alatt akarja elkótyavetyélni a város vagyonát. Mintha az eladásnak nem az lenne az egyetlen értelme, hogy a hiány pótlására minél több pénz jöjjön be. Nem itt ez nem téma.
     Úgy tűnik fel sem mérik a 100 milliós pénzügyi teher súlyát, úgy tesznek, mintha azzal nem is kellene foglalkozni, mintha annak felelőssége nem azt a testületi többséget nyomasztaná, akik ilyen költségvetési rendeletet elfogadtak és akik ilyen pazarló eladási lehetőségeket - pályázat nélküli ingatlaneladásokat és egyebeket szavazatukkal szentesítenek.

Csőd van csőstül...
     Még azt is lehetne mondani, hogy felkészült szakemberekkel, tudatos és szigorú vetetéssel a gazdasági problémákat át lehet hidalni, hiszen Rétságnak - a hasonló nagyságú és feladatú településekhez képest - hatalmas helyi adó bevétele van (Lenne, ha befolyna). Ha máshol a kevesebb elegendő a működésre és a fejlesztéseket megalapozó pályázatok önrészének, akkor itt a több miért nem elég? No térjünk vissza a gondolatmenet fontosabb részéhez. Hogy a csőd leküzdhető lenne, felkészült szakemberekkel, tudatos és ellenőrzött vezetéssel, határozott programokkal.
     No ezzel is komoly gondok vannak mostanság, és nem látszik kiút. Már cikkeztünk arról, hogy a polgármesteri hivatalból menekülnek a dolgozók, három állást is hirdettek az elmúlt hónapban, korábban pedig éppen a statégiai célok kézbentartásában fontos szervezési csoportot fejezték le. Ezen szakemberek pótlása sem történt meg. Sőt a hivatal pénzügyeit átlátó, felkészült szakember is úgy döntött, hogy elege van a városból, és abból a munkahelyből, ahol közel 20 éve sikeresen dolgozott. Most, hogy csak a reményvesztettség, a csalódottság, az irányíttatlanság uralkodik, ő is lépett. Le-lépett. Május 9-től egy szépen gyarapodó szomszédos község hivatalában hasznosítja ismereteit, mert feltehetően ott megbecsülik munkáját.

A gond nem jár egyedül
    Vele együtt 5 vezető, vagy legalábbis meghatározó szakember hiányzik az alig több mint 2-szeres létszámot jelentő igazgatási állományból. Csakhogy újabb gonddal kell szembenézni, ami megoldhatatlannak tűnik. A város jegyzője megbetegedett, és már több mint egy hónapja nem tudja ellátni feladatkörét. Ilyen minden emberrel előfordulhat, és ha egy szervezet felkészül minden eshetőségre, akkor semmi gond nem jelentkezhet egy betegállomány miatt. Mondhatni szervezés kérdése az egész. No itt erre - erre sem - nem gondoltak. Így aztán az a helyzet állt elő, hogy a jegyző távollétében semmiféle személyzeti döntést hozni nem lehet. Sem dolgozót elküldeni, sem újat felvenni. Az ugyanis - jelen szabályozás szerint - egyedül a hivatalt vezető jegyző jogköre. Helyettesítése ugyan ellátható (lenne, ha ez is megfeleleőn le lenne írva), de ez nem terjedhet ki a személyzeti döntésekre. A hivatal ilyen ügyeiben a polgármester semmiképpen nem intézkedhet, eleve kizárja a törvény. Az aljegyző nem rendelkezik helyi szabályok szerinti felhatalmazással személyi kérdésekben. Ilyen módon ha lenne is jelentkező a meg sem hirdetett álláspályázatra, azt nem lehet felvenni. Köztisztviselő pedig heti, havi helyettesítési, megbízási jogviszonyban sem alkalmazható. Így tehát a fontos munkakörök betöltésére addig mindenéppen várni kell, amíg a jegyző fel nem gyógyul. Mivel a betegség magánügy, nem tudni ez mikor következik be.
     Ezt a dolgot is mérlegre téve egyértelműnek látszik, hogy a működésképtelenségnek nem csak pénzügyi, hanem szervezeti okai is vannak.

Felelős is van, vagy csak bűnbak?
     Többekben felvetődött a kérdés: ki, vagy kik a felelősek azért, hogy ilyen módon leépül minden, ami a képviselő-testület körül létezik. Minden amibe beleszólásuk van nem javul csak romlik.
     Egyértelmű felelőst a jelen helyzetben nem lehet kereseni, legalábbis jogi értelemben nem. Az pedig, hogy erkölcsi értelemben felelős a polgármester, a képviselő-testület mindent meggondolás nélkül megszavazó többsége, vagy a jegyző, túl kevés. Az erkölcsi felelősség ugyanis kevés bármilyen szankció elindításához.
     Igen, azt lehet mondani, hogy a hivatal vezetésért felelős a jegyző, hiszen az ő feladata kialakítani a szervezeti struktúrát, meghatározni a munkafeladatokat, kidolgozni a helyettesítési rendet, és garantálni a folyamatos feladatellátást. Ez valóban így van, de inkább úgy látszik a jegyző távollétében - na mondhatom szép egy dolog - őt jelölik meg bűnbaknak, és minden felelősséget vele akarnak elvitetni. Ha ezt megtudja egészen biztos, hogy még jobban belebetegszik Rétságba, és újabb hónapokig nem számíthatunk rá.
     Félreértés ne essék, nem védeni akarom a jegyzőt. Lehet tudni, hogy nagyon kevés tapasztalattal vette át a hivatalt. És azt is lehet tudni, hogy tulajdonképpen magára maradt. Látható volt a vezetésnek nem olyan nótáriusra volt szüksége, aki érti a dolgát, aki határozott egyéniségként megszervezi a hivatal munkáját, aki felügyel a törvényességre. Éppen ellenkezőleg. Olyan jegyzőt választottak, akiről biztosan lehetett tudni, hogy mindezeknek nincs birtokában. És mivel nem volt elvárható tőle, hogy a jogszabályokat akkurátusan ismerve azokat be is tartassa, - jelesül éppen a polgármesterrel és a testülettel - Huszár Zoltán volt az ő emberük. Csakhogy nem lehet egyszerre megkövetelni a törvénytisztelő szigorúságot és feladatelltártást, de elvárni, hogy a képviselői és a testületi munka viszont legyen következetlen és a törvényeket lépten nyomon felrúgó. Mert vagy az egyik, vagy a másik nem fog sikerülni. Itt a második sikerült, a testület gyakorlatilag kontroll nélküli ténykedést valósíthatott meg, mint látjuk nem is a fejlődés érdekében nézette el a kisebbnek egyáltalán nem nevezett stikliket.
     Mindezek mellett nem kerülhető meg a tényleges felelősség megállapítása. Túl olcsó dolog lenne bűnbaknak kikiáltani a jegyzőt, aki tulajdonképpen nem csak részese, de áldozata is volt ennek a testületi politikának.
     A dolog ott kezdődött, hogy a sok, nagy gyakorlattal, helyismerettel, sőt jogi végzettséggel is rendelkező pályázó közül - ki tudja milyen "objektív" mérce alapján - választottak egyet. Mondhatni szarva közt a tőgyét mondás alkalmazható arra az eljárásra, aminek felelőssége alól nem menthető fel a polgármester, és nem menthető fel a testület egyetlen tagja sem, aki megszavazta. Ne mondja egyetlen szavazó sem, hogy nem tudhatták előre, hogy így járnak. Mindenki más tudta, csak egyedül azok nem, akiknek dolga tudni, mi lesz a következménye kézemelgetéseiknek? No neeee!
     Aztán a dolog ott folytatódott, hogy a hivatalba lépő jegyző szinte semmi segítséget nem kapott a munkájához, semmiféle iránymutatást, és egyéb támogatást nem biztosítottak számára. Ennek pedig lett volna törvényes módja. Éppen azok, amiket a testület meg is határozott: Készüljön el a hivatal átvilágítása, új SzMSz-e, készüljenek konkrét költségvetési tervek fejlesztésre - de válság és csőd esetére is. Legyen valami fogódzója a hivatalt vezető kezdő jegyzőnek, hogy mit is akar ez a város. Azon túl pedig az is kellett volna, hogy még mielőtt megismerte volna a város érdekében sokat tenni tudó szervezési csoport vezetőjét, nem kellett volna kirúgni, ezzel kihúzva a jegyző lába alól a talajt.
     Nem utolsó sorban a legnagyobb felelősség a polgármesteré. Ugyanis a törvények és az SzMSz szerint is az ő kötelessége ébren őrködni és intézkedéseket tenni a hozott döntések végrehajtása ügyében. Ha ezt megteszi, és idejében figyelmezteti, segíti a jegyzőt, akkor nem alakulhat ki ilyen havária. Nem tette meg! Nem követelte meg, amit elsőként ő egyedül, majd a mögötte álló szavazó többségnek kellett volna megtenni az első alkalommal. Az ugyanis nem kollegalitás, hogy a botlást vagy szándékos nemteljesítést elnézzék. Ez az a fajta cinkosság csupán, amely elnézte - eddig - a hivatalvezető alulteljesítését, és ennek fejében elvárta, hogy a törvényesség őre falazzon a törvénytelenségek mellett. Egyértelmű hát, hogy a felelősség itt fogható meg. És nem csak erkölcsileg, hanem a polgármester esetében jogilag is. Hiszen a testületi döntések végrehajtását ő ellenőrizheti. Ha ezt nem tette meg, ha nem nyújtott elegendő segítséget a tapasztalatlan szakembernek, akkor most nagyon csúnya dolog "beáldozni a gyalogot" és menteni a saját felelősséget, miközben az áldozat nem old meg semmit, a csődhelyzet felé tovább robog a város szekere...

Mi lett volna a megoldás?
     Lehet mondani, hogy utólag könnyű okosnak lenni, bár ezt jómagam nemigen venném a lelkemre. Éppen a RetsagNet portál volt az, amely idejekorán, tárgyalások és szavazások előtt részletes elemzését adta a testületi anyagoknak. Ha úgy tetszik a József Attilai sorral élve "érted haragszom, nem ellened" alapon, ami persze nem a vezetőket, hanem a várost kedvezményezte volna. Több nyoma is volt annak, hogy olvassák ezeket a kommentárokat publicisztikai írásokat, - olyannyira hogy bírósági eljárást is indítottak ellenem - ahhelyett, hogy a bennük megfogalmazott féltő gondoskodás szavát megértették volna. Tehát szó nincs arról, hogy utólag okoskodnék. De mégis, mi lett volna a megodlás?
     Egyértelmű, hogy az, ha a testület a saját döntéseit végrehajtja. Ha olyan költségvetést nyújt be a polgármester - mert ez az ő dolga - amely valamiféle ténylegesen átgondolt pénzügyi koncepcióra épít, és nem az alapfeladatok megszorításával akarja a másutt való osztogatást megteremteni. Ha elkészül a hivatal átvilágítása, és annak, no meg a pontos feladatelemzés alapján megalkotott szervezeti szabályokat a testület megtárgyalja, és helyi törvénybe foglalja. Ugyanis éppen ebben lehetett volna előírni - illetve megváltoztatni - mi is az aljegyző feladata, milyen esetben vehet át jogköröket a jegyzőtől, és meddig terjed a "hatalma". Ebben a szabályzatban kellett volna megalkotni azokat a belső helyettesítési és ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek garantálták volna, hogy nem veszhetnek el iratok fél, sőt olykor egy évre, elintézetlenül. No tehát hogy ezek nem lettek elkészítve, beterjesztve, egyértelműen - és ezen a ponton jogilag is - Mezőfi Zoltán János polgármester a felelős. Mint ahogy ennek kapcsán a kialakult helyzetben sem mutogathat senki másra. Ezt a balhét egyedül neki kell felvállalnia. A képviselő-testület felelőssége annyiban áll meg, hogy hagyta magát előkészítetlen anyagokkal félrevezetni, és nem mondta már egy évvel korábban azt, hogy ebben a formában - benyújtatlan előterjesztések, sorozatos bizottsági tárgyalás nélküli rendkívüli ülések, benyújtatlan és ismeretlen tartalmú szerződések, elszámolás nélküli felhatalmazások a polgármesternek, no szóval hogy erre nem mondta egy évvel ezelőtt, hogy ennek legyen vége. Mert egy-egy alkalommal lehet zsarolni a testület tagjait, hogy fél évig nem csináltunk semmit, most pár nap maradt - pl. járóbeteges - és aki nem szavaz, a város ellen tesz, de ezt azért állandóan bevenni már több mint felelőtlenség. Itt már a vétkesek közt cinkos aki néma (tudják: Babits) közkeletű igazsága lép elő.

Mi lesz tovább?
     No éppen ez a patthelyzet az amiért e cikk - sok hasonló mellett - megíródott. Mert az, hogy valami rosszul sikerül, a pénzügyi és a szervezeti problémák felerősödnek, sok hivatalban és cégnél előfordul. És akik tudják és akarják is megoldani a helyzetet, összeszedik magukat, és azonnal intézkednek. No itt ilyen nincs, és éppen az sodorja a csőd irányába a várost, hogy nemcsak a jövőre, a jelenre, de a múlt hibáinak orvoslására sincs egyetlen elképzelés sem. (Kellett volna lenni, pl. az Állami Számvevőszék előírásai alapján intézkedési tervnek, gazdasági programnak stb.)
     A legutóbbi ülésen az aljegyző néhány mondata lebbentette fel a fátylat, hogy a sok sima duma, a sok mellébeszélés mind hamis, és a király - tudják a pünkösdi - meztelen! Azt modta, hogy ő nem tudja ellátni a jegyzői teendőket, mert a saját feladatkörét kell végeznie, egyébként sem volt semmiféle átadás, és az ügyintézésben éves elmaradások vannak, amelyek iratait nem is tudja megtalálni... Akik hallották szörnyülköztek. A képviselők többsége pedig ismét hallgatásával aszisztált. Az lenne természetes ha a szervezet úgy épült fel, hogy a jegyző és az aljegyző napi kapcsolatban együtt intézik az ügyeket, és azonnal tudnak minden "folyamatban lévő" dologról. Az ugyancsak a városvezető polgármester felelőssége, hogy a helyi tapasztalattal rendelkező jegyző ennyire partvonalra volt állítva, semmibe be nem lett vonva. Csak most kellene tartani a vállát, és adni a nevét a továbbra is megalapozatlan - majdnem azt mondtam tűzoltó - döntésekhez. Az a fő baj, hogy itt még azt is letagadják, hogy ég a ház. Mikor vennék észre? Úgy gondolják, nem a saját zsebükre megy, szétverjük a várost, annak gazdaságát, a legfontosabb intézményét a hivatalt, és ha csőd lesz, hát legyen csőd, majd mosolyogva irkáljuk a hajónaplóba, hogy erre nem gondoltak volna, és ők mennyire egy ártatlan lelkek ... 
     Dicséretes, hogy Jávorka mellett ezt más sem hagyhatta szó nélkül. Tóth Mária sem. Eléggé eltökéltnek tűnt a tekintetben, hogy itt rendet kell tenni.
     A nagy kérdés most már csak az, hogy hogyan lehetne? A megoldási lehetőségeket ugyanis a problémák halmaza maga zárja ki. (Bármelyikkel kezdenék, a másik kettőbe ütköznek.)

A végső következtetést
     hagy ne én vonjam le. Persze az lenne a legtisztább, ha mindent tiszta lappal lehetne kezdeni és új alapokon, következetes elvekkel építkezni. Értik! Tiszta kézzel és tiszta lappal! Sajnos ha a bizalom elvészett, és a kiutat nem tudják megfogalmazni azok, akiket erre választottak, csak egy út látszik: Átadni a vezetést olyanoknak, akik nem csak hanggal, hanem konkrét eredményekkel is tenni tudnak a városért. Akik mellől nem menekülnek a hivatalból a dolgozók, akikkel együttműködnek a vállalkozók, a cégek, akikkel esélyesen meg lehet nyerni jól kidolgozott pályázatokat, egyszóval akik valóra is váltják azt az igéreteikeket, hogy felvirágozttatják - vagy legalább nem viszik nyomorba - a várost. Ezzel szemben a felvirágoztatás sárga rózsája lekonyult, elhervadott. Szörényi-Bródi dalával szólván: "Régen elszáradt a sárga rózsa, nem jött senki el, hogy kidobja. Tada... tada.. tam ...."
     Hátha lesz!

 GiK 
A hivatal épülete kívül a tavasz zöldjével álcázott, ambár a hirdetőtábla árvasága árulkodik a romlásról. Egyetlen hirdezés nem olvasható rajta, amiről a testület döntött, hogy majd meghirdeti. Se laktanya, se közbeszerzés, se helyi rendelet semmi. 3 áprilisban lejárt szöveg árválkodik szégyenszemre. Persze ez nem olyan sok, ha arra gondolunk, hogy egy laktanya eladási hirdetés - noha 2006 decemberben járt le - még 2008-ban is ott sárgállott. No szó ami szó, semmi új hír és hirdetés nincs a Városháza körül.
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-