Városunk vendége volt Kiss Tibor előadóművész
-
Újabb hangoskönyvek készülnek az immár országos hírnévre szert tett Rebeka és Panni Könyvkiadó műhelyében. Korábban már vendég volt itt Dörner György, akivel a közönség is találkozhatott, éppen úgy mint Gubányi György István. Aztán a Kossuth utcából nyíló kis sikátort felkereste Reviczky Gábor és felvételek készültek Helyei Lászlóval is.  Éppen egy újabb felvételt követően látogattam el szerkesztőségbe, amikor Kiss Tibor előadóművésszel talákoztam. Váltottunk is néhány szót egy közeli vendéglátóhely asztalánál. Formalitásokat mellőzve beszélgettünk a  hangoskönyvről, mint sikerre ítélt új műfajról, az ezzel kapcsolatos művészeti feladatokról, elképzelésekről.
    - Miért vállaltad a hangoskönyvet – kérdeztem Kiss Tibort a mai stúdióvendéget.
     - Hát mert Eitzemberger Balázs felkért rá  … Mert meggyőzött, hogy ez jó …
     - Azon belül?
     - Átvizsgáltam eszmeiségemet és ideológiámat és ezek keretein belül belefér. Ami pedig meggyőzött az egész dologról, ez mégis csak egy kulturális misszió, amiben érdemes és izgalmas dolog részt venni. A kiváncsiság is vezetett. Másik az, hogy vannak dolgok, amelyek kihívást jelentenek, amelyeket szívesen vállalok.
     - Akárhogyan is vesszük, ez egy új műfaj. Ez sem nem rádiójáték, sem nem szinkron, sem nem színházi feladat. Egészen más eszközökkel kell dolgoznia a művésznek. Ismerős volt-e a faledat, mint műfaj?
     - Igen a kiváncsiság és a kihívás vezetett elsősorban. Azt is tudtam, hogy nincsen igazán ezzel kapcsolatos előképem. Munka közben derült ki számomra, hogy valójában ezt hova is kell tenni. Most hogy már túl vagyunk a felvételen, most kezd szépen kialakulni, hogy hová is kell tenni. És ez fokozatosan – minél több időt töltöttem el vele – annál jobban csiszolódott. Nyilván, meg kell lelni a helyét, mert valóban új előadói eszközök kellenek. Nem magamnak mondok, vagy magamnak olvasok valamit. Ez egy műfaj, amelyre készülni kell, és meg kell, hogy lelje a helyét a többiek között.
     - Jack London novelláiból áll a lemez amit Te készítettél. Itt aztán jellemeket kell ábrázolni, csupán a hangi eszközök által.
     - Az is volt az első, hogy találjam meg nagyjából a személyiségeket. Nem a karaktereket, hanem a személyiségeket tudjam magam elé képzelni. Ugyanúgy, mint ahogyan egy olvasó amikor a maga fantáziájával kiegészíti amiket kap a könyvből. Nyilvánvaló, hogy ez valamennyire személyes is, de mivel le van írva, van egy ilyen alapkarakter.
     - Tehát Te az olvasó helyébe akarod helyezni magad, mint ha ő olvasna, vagy éppen fordítva, diktálni akarsz az általad markánsan meghatározott karekterekkel.
     - Pont hogy nem. A kettő között. Szerintem akkor lenne jó, ha el lehetne vinni egy állomásig, ahol ő felszállhat a saját járművére. Én általában így gondolkodom nagyon sokmindenről, nem csak erről. De itt erre kifejezetten igaz, hogy a hallgatónak is megmaradjon mélyebben ezen belül a saját tapasztalata, élménye szerint, a fantáziaja szerint a kép kialakulásához vezető út. Ugyanakkor el legyen víve egy megállóig, ahol ezeket úgy begyűjtheti. Kicsit rásegíthetünk tehát.
     - Annyiféle olvasó van. Van aki részletes ábrázolást vár, van aki azt szeretné, hogy a szövegen kívül semmi ne kapcsolódjon hozzá…
     - Azt se lehet, hogy semmit, mert akkor azokat a töltéseket  is amelyek az írott szóban benne lehetnek, egy átlagos felfogóban, egy átlagos képzelőerővel, azokat sem nyitja meg. Ez az első tapasztalat. Én próbáltam, ezeken elgondolkodtam. Valahol a határon kell mozogni, és úgy érzem sikerült ráérezni.
     - A főszerkesztőtől is kérdezem, hogy többszereplős hangoskönyvben nem gondolkodtok?
     - Nem, nem… ez egy kialakult műfaj. - Válaszol Eitcemberger Balázs -  Több mindenen gondolkodtunk, megnéztünk külföldi példákat, de itt az a lényeg, ahogyan az előadóművész megjeleníti a művet. Akkor jó egy hangoskönyv, ha az előadónak átjön a mondanivalója, és a hallgatónak is lehetősége van sajátos értelmezésre.
     - És ezekben a könyvekben effektek - zajok, lódobogás, szélsusogás, stb - nincsenek… - szól a kérdés ismét az előadóművészhez.
    - De a könyvolvasó "hallja", és remélhetőleg a hallgató is hallja. Pontosan az a lényeg, hogy meg van hagyva a hallgató fantáziája. Valahogy ez megtalálja a helyét. Amikor hallgatjuk mindenki megtalálja a maga értelmezését. Ki így hallja, ki úgy. Szóval megvannak ennek a maga szabályai.
    - Hangoskönyvet valószínű nem úgy fognak hallgatni, hogy elejétől végéig egy csendes szobában. Hanem előfordul, hogy egy-egy novellát külön indítanak el, a legkülönfélébb helyeken, autóban, szabadban, bárhol. Itt minden novellának önállóan kell hozni mindazokat a lehetőségeket, hogy külön is értelmezhető legyen.
     - Ez így van, de erre természetesen számítani kell. – mondja a főszerkesztő – Arra is törkeszünk, hogy a fiatalokat kapcsoljuk be a hangoskönyv használatába, ezáltal az irodalom megszerettetésébe. És éppen Kiss Tibor által szeretnénk a fiatalokat megszólítani. Hiszen az ifjúság körében ismert, mondhatjuk ikon sokak számára.
     - Akkor mondjuk el mindenkinek, honnan is lehet őt ismerni?
     - Hát elsősorban a Quimby Zenekar frontemebere – válaszol Eitzemberger Balázs – zeneszerzője …
      - Hát igen az is – folytatja Kiss Tibor – dalszerzője, diszpintye olykor. De többen is vagyunk, de alapvetően festőművészként végeztem a Képzőművészeti Egyetemen. Ezekkel foglalkozom tehát a vizualitás meg a zene... ezek a dolgok. De megtisztelő számomra a híd szerep, mint metafóra. Színházban is játszunk, és oda is azért hívnak, hogy majd talán általunk átgyalogolnak a színházba fiatalok.  És ez is egy olyan, mint egy átvezetés. Minden alkotó embernek megtisztelő feladat ez a híd szerep, hogy valahová általa eljutnak a befogadók, ami számukra egy tartalmasabb élményt jelent. 
     - Konkrét produkciót is említhetünk?
     - Játszunk két éve Shakespeare Vízkeresztjében, amit a Vidám Színpadon mutattak be annó. Aztán a keszthelyi szabadtéri színpadon ment. Ez a harmadik évad lesz, amit kezdünk, és rendeteg fiatal eljön ezekre az előadásokra. Az egy jó dolog, hogy a fiatalok bejönnek a színházba. Előfordulunk fimekben, filmzenéket készítünk, de vannak saját terveink is produkcióra. Mi is tervezünk – maga a zenekar - egy olyan produkciót, amelyet színházban játszanánk. Egyfajta dramaturgiával, ami nem zenés színház lenne, hanem színházas zene. Tehát a zenén lenne a hangsúly, amit mi magunk raknánk össze. Maga a zenekar lenne a daramaturg, a díszlettervező meg minden.
     - Több mint terv?
     - Ez már több mint terv. Folynak tárgyalások, szedjük össze ami kell, befogadó színházat keresünk.
     - Ha már Rétságon vagyunk, ejtsünk szót arról, hogy először jársz ebben a városban?
     - Nem, nem. Annak idején játszottunk például az Amstel Rockban, de már csak a sarki fényre emlékszem. Sőt osztálytársam volt például Adorján Attila festőművész, és nem tudom valahol a környéken Attilával festettünk egy templomot. Szóval már néhányszor jártam itt.
     - Van e valami hely ahol bővebb infromációt lehet találni?
     - Hát a http://quimby.mentha.hu Ott minden elolvasható.
     - Végül a kiadóhoz néhány kérdés. Következő tervek?
     - Vannak kiadói tervek. Dörner Györggyel gyakorlatilag befejeztük a sorozatot, Helyei Lászlóval Mátyás király meséket vettünk fel, Tiborral most csináltuk a Jack London korongot, szóval folyamatosan működünk és jelenünk meg újabb és újabb anyagokkal. És hát működik a Hangoskönnyv Magazin …
     - Azt nem kérdezem, hogy eme ideiglenes stúdióból mikor költöztök méltó helyre?
     - De, de, tudnék arra is válaszolni. Éppen most beszéltem a balassgyarmati alpolgármesterrel, aki azonnal azzal kezdte, hogy miben segíthet. Kapásból felajánlott 7 ingatlant is, hogy válasszunk és költözzünk át. Nem mindegy, hogy a kiadó mely városnak hoz hírnevet és nem kevés helyi adót. Mennyivel más ez, mint a rétsági hozzáállás. Gondolkodunk az ajánlatán. 
    - Mindkettőtöknek köszönöm a beszélgetést!
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-