Diófasirató 2. - Avagy mi lesz a kivágot fák sorsa?
-
Mi lesz a kivágott fák sorsa - vetődik fel sokszor a kérdés. Most éppen nem arra gondolok, hogy az ágak, az értékes fatörzs hová kerül, és milyen haszonnal, vagy megsemmisítés során milyen gondokkal jár. Az egy másik téma lehetne. De arra viszont gondolunk, hogy a favágás sem egészen "favágás" - mindegy hogyan, csak neki és kész... -. Annak is vannak szakmai és törvényi előírásai, amit fontos lenne betartani.
    Itt Rétságon az a divat, hogy egyes embereknek útban van egy fa, beszólnak a hivatalba, és az adott növényt kivágják. Dehogy vágják ki! Derékba fűrészelik és kész. Mert arról már régebben is elmélkedtünk, hogy városunkban nincs tisztelete a fának, és hogy a lakosság e tekintetben megosztott. Van akik szeretnék, ha árnyat adó, széltől védő, oxigént biztosító lombos növények vennének körül bennünket. És vannak akik mindent megtennének, - ha egy falevél lehull házuk elé, vagy negyedórára árnyékot vet épületük falára - már fűrészért kiáltanak. Ezt a vitát sem eldönteni, sem itt kiélezni nem kívánjuk. Az tény, hogy Rétságon nincs akkora zöldfelület, mint amekkorát az építési, törvényi és egyéb előírások tartalmaznak. Tehát nem vágni, hanem ültetni lenne szükséges.
    Ha már egyszer - veszélyesség vagy szeszélyesség okán - kivágnak egy évtizedekig álló fát, akkor elvárható lenne, hogy a munka legyen befejezve. Ez alatt azt értjük, mint minden rendes helyen, hogy akkor van befejezve a munka, ha a fa rönkje is kiemelésre kerül, és helyére - vagy megfelelő terv alapján - környezetébe új növényt ültetnek.
    Nem, Rétságon nem ez a szokás. Jöjjön a fűrész, föld felett valamivel tépje a lánc a sudár törzset, és annyi. A rönk marad a földben. Pedig a törvények, és az engedélyező határozatok alapján a kivágó köteles gondoskodni a pótlásról. Hogyan, ha nincs hová? És a kivágási engedély nem csak a föld feletti részre vonatkozik, hanem aki hozzáfog kötelessége - ha szolgáltató a díjáért - a föld alatti tuskót is eltávolítani. Mégis lépten nyomon látható városszerte a sok ottmaradt gyökérvég. Elég a Nyárfa utcán végigsétálni csak ott vagy 15-20. És másutt is.
    Évtizede már, hogy a Nyárfa utca névadóiként magasodó jegenyéket kivágták. Az akkori határozatban is benne volt a pótlási kötelezettség. Azóta is csak a rönk jelzi, hogy ott valaha fa állt. 10 év óta - akkor többszöri sürgetésemre sem - nem sikerült elérni, hogy az amúgy is balesetveszélyt jelentő gyökérvég el legyen távolítva. De így van ez az iskolai játszótér mellől kivágott gyönyörű diófával ugyanúgy, mint a vihar által megrongált fűzfával a városközpontban. A rönk marad, rondálkodik, elkezd rohadni, stb, stb... Aki a kivágatást kezdeményezi, vagy akit azzal megbíznak, kötelessége kitermelni a gyökérzetet is.
    Aztán kiváncsian várjuk, hogy mikor lesz újabb facsemete telepítés a városban. Hiába kiváncsiskodunk persze, mert önkormányzati akaratból jó 15 éve, egyetlen fa sem lett elültetve. (Pontosabban egyetlen-egy lett, a házunk elől kérésünk és engedélyünk nélkül kibarmolt juhar helyett többszöri sürgetésre úgy 8-10 éve beültettek egy minifát. No ez az összes.) Pedig a városnak szüksége van a fákra. Árnyékra, szépségre, levegőre. Még csak azt sem mondom, hogy ugyanarra helyre ugyanúgy kerüljön növény, mert ahol szorosan a ház fala mellől vágnak ki egyet, ne oda ültessék vissza. (Megjegyzem Pesten több helyen tapasztaltam, hogy az újonnan épülő lakóparkok mellől 1 méterre nem engedik kivágni a fákat, még akkor sem, ha az ablakokba, az erkélyekre ér. Metszeni igen, kivágni nem.)
     Na szóval a régi népfrontos idők elmúltak, amikor közös összefogással minden tavasszal fát ültettek felnőttek, gyermekek összefogásával. Most csak favágás van, pótlás nincs! Önkormányzati szándékból egészen biztos hosszú évek óta nem történt sem tervszerű, sem egyedi telepítés. És ha valaki saját költségén ültetne új fát mondjuk a városközponti fűz helyére, még meg sem teheti. Ott a régi maradvány. Kiskertekben, magánházaknál szerencsére azért nőnek új fák, és utolsó képünk szerint a  Takarék utca Nyárfa utcára néző erkélyei alatti domboldalban is növöget néhány szép csemete.
     Egy mondás szerint aki fát ültet, a jövében bízik. Na mármost, aki nem ültett, az sem nem bízik, sem nem törődik a jövővel? Akit nem érdekel az eljövendő generációk természetközelisége. levegője, jövéje, az mivel törödik? És ha valami, ez tipikus esete, hogy nem pénz, csupán gondoskodás kell hozzá. Elgondolkodásra ajánljuk mindezt a képviselő-testület figyelmébe!
GiK
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-