Rekviem egy diófáért
-
Fűrészgépek sivító hangjára kaptam
fel a fejem. Rétságon szokás csak úgy nekiesni a természetnek, és pusztítani
a növényzetet. De aztán kis időre megnyugodtam, mert az ÉMÁSZ szakemberei
- vagy az áramszolgáltató által felkért vállalkozó partnerek - metszették
az ágakat a villanyvezeték mellet.
Sajnos azonban
ezzel nem lett vége az élő környezet "kiigazításának", mert a mai akciónak
egy senkinek nem ártó, de madaraknak fészkelőhelyet nyújtó, és a játszótérre
árnyad adó diófa is áldozatul esett. Előbb nézzük a metszést.
Régebben magam
is szóvátettem, hogy a villamos légvezetékeket sok helyen oly mértékben
benövik a szomszédos fák ágai, hogy az már-már megközelíthetetlen. Ez nem
elsősorban esztétikai probléma, hanem veszélyes is. Zárlatot okozthat a
vezetékeken, rádióferkvenciás zavarok forrása lehet, de egy kiadós esőzésnél
a fát érintőket még áramütés is veszélyezteti. Sajnos voltak már ilyen
balesetek.
Éppen ezért a
villamos vezetékek körül a faágakat el kell távolítani. Kinek a feladata?
Kérdezik többen. Egyértelmű! Annak, akinek a tulajdona a fa. Akinek a telkén,
kertjén van ilyen légvezeték, annak magának kell metszenie, a közterületek
esetében - mint tulajdonos - az önkormányzat kötelessége elévégezni ezt
a munkát. Elmaradása birsággal is járhat. Igen ám, de nemigen van arra
alkalmas szerszám, így éveken keresztül az ÉMÁSZ un. emelőkosaras autóját
és szakembereit kérte az önkormányzat, hogy a legveszélyesebb helyeken
végezzék el a metszéseket. Csupán néhány napra, hiszen az autó rendkívül
kihasznált, nemigen van ideje a rétsági metszéseket teljesen elvégezni.
Korábban is, most is azt mondom, ha ez szivesség, köszönet a szolgáltatónak
és embereinek, ha szolgáltatás, akkor is elismerés illeti őket, hogy fordítottak
időt szűkös beosztásukból.
A cikk a képek
között folytatódik, nézze és olvassa tovább...
Ezeken a képeken látható,
hogy hogy a magasra nővő ágakat eltávolították, úgy, hogy a szigeteletlen
légvezetéket 1 méter távolságban sem közelítse, és szeles időjárás esetén
sem érhessen a "villanydróthoz" faág. Munkájukat szakszerűen, gyorsan végezték,
és a fának azokat a részeit nem károsították, amelyik e tekintetben nem
ártott sem a villammos vezetékben, sem másnak. (Bizony már ennek is örülni
kell, mert kisvárosunkban eléggé bevett szokás volt, hogy mivel nem volt
olyan eszköz amivel metszeni lehetett, egyszerűen kivágdosták a fákat,
vagy súlyosan megcsonkították azokat.) Itt nem! Szakszerűen, a legszükségesebb
mértékben vágtak le ágakat. Volt ahol ez sem volt kevés, de mégis mértéktartó.
Szomszédomnak a fenyőfák csúcsainak megcsonkítása - amelyek tényleg beleértek
a vezetékbe - az oroszok "bejövetele" jutott eszébe. Ahogy mondta, 1944
december 5-én érkező csapatok a közeli ünnepre készülve így vágták le a
fenyőfák tetejét a volt csendőrlaktanya udvarán. (Kis tornyos ház a Rákóczi-Táncsics
utca sarkán) Ez a pusztítás rémlett fel benne, bár párhuzam nem létezik.
No és mi lett a diófával?
A lombos,
madárfészkeknek helyet adó szépen zöldelő diófát olyan mértékben lecsupaszították,
hogy így már életképtelen. Lehet, hogy a történetnek nincs vége, mert a
megmaradt ágakat majd ezután távolítják el. (Tették azt néhány nappal a
Madarak és Fák napja előtt! Gondolom az iskola területén így akartak természetvédelmi
szemléltetést a gyermekeknek...(!) )
Mielőtt
belevágnánk, látnunk kell, hogy városunk lakossága erősen megosztott a
fakivágásokkal kapcsolatban. Van aki mindent megtenne, hogy az egészséges,
senkit nem zavaró fákat megvédje, ápolja, van aki öntözi is. Mások pedig
lakásuk közelében sem tűrnek egyetlen egy lombos növényt sem, és mindent
megtennének, hogy ne legyenek fák az utcákon, tereken. Még önkormányzati
képviselő is nyilatkozott olyképpen nemrég, hogy a művelődési központ előtt
lévő fákat mind ki kell vágni, a parkot megszüntetni és "csodálatos" viacolor
felületet rakni oda. A kivágást - szerintem engedélyek nélkül - télen el
is kezdte. Az nem zavarta, hogy akkor mi vet árnyat mi védi a zajtól a
portól az intézményt, és az sem, miért is baj, ha szép zöld a környezetünk.
Még a buszra várakozók is főjjenek a napon ...
Persze magam
sem arról beszélek, ha egy fa beteg, sérült, veszélyeztet valamit, mert
az egyértelmű, hogy ki kell vágni. Olyan növényekről van szó, amelyek senkit
nem zavartak, hacsak azzal nem hogy néha árnyékot vetnek, vagy ősszel lehullajtják
lombjukat. Én azok közé tartozom, akik az oktalan pusztítást súlyos bűnnek
tartják. Jogszabály is rendelkezik a fák védelméről, ami egyértelműen előírja,
mikor és milyen feltételekkel lehet engedélyezni fa kivágását. (Rendelet
a fák védelméről) A természet értékét védeni kell, az nem elegendő
indok,
hogy a fa árnyékot vet, hiszen sokan éppen ezért tartják, ezért szeretik.
De hogyan
is van a diófával. Történt, hogy az Orgona köz egyik lakója - akinek lakása
egy négylakásos társasház déli oldalán van - bejelentette igényét, hogy
az önkormányzat vágja ki a ház északi részénél, attól jó pár méterre, tehát
nem az ő lakása közelében lévő diófát. Egyetlen indoka lehetett: a fa néhány
levele ráhullott garázsa tetejére. Egyébként a fa egészséges, az épülettől
legalább 4 méterre volt. Az északi oldalon, ahonnan általában nem szokott
sütni a nap! Tehát aligha vetett árnyékot a házra. Vetett viszont az iskola
játszóudvarára, éppen kora délután, amikor néhanapján használják a gyermekek.
Így majd kiég a fű, felforrósodik a homokozó... Mindez az igénylőt nem
zavarja. Csak a fa. Hogy van, hogy élni mer...
Még mielőtt
a részletekben elmerülnénk, magam is úgy gondolom, hogy nem lehet a fákat
a végtelenségig megőrizni. Bizony öregszenek, terebélyesednek, sérülnek,
törnek. Ezeket természetesen ki kell vágni. De kellene helyettük ültetni
másikat. Sokat! Rétságon, bármennyire is lombosnak tűnik a település, a
szabványnál kevesebb a zöldfelület. Ez aztán azt is jelenti, hogy nincs
ami megszűrje a füstöt, a port, és friss levegőt termeljen itt ebben a
tulajdonképpen völgybe húzúdó lakóhelyen. Sajnos nem láttam az utóbbi években,
hogy tudatos faültetés lett volna. Régi szép népfrontos idők, amikor minden
tavasszal társadalmi munkában fát ültettek az emberek ... Úgy gondolom,
hogy kellene egy kert- és parképítési terv a városnak, és annak üteme szerint
lehetne és kellene megújítani a faállományt. Az idősebbeket is tervszerűen
kivágni, és folyamatosan - házaktól megfelelő távolságra - telepíteni fiatal,
esetleg előnevelt, gyorsan fejlődő növényeket. Ez nincs így! Kivágás van,
telepítés nincs.
Térjünk vissza
a diófához. A kivágáshoz indok, és engedély kell. Indok tulajdonképpen
nincs, engedély - tudomásom szerint - van. A kivágást bejelenteni a jegyzőhöz
kell. Mivel a fa Rétság közterületén fekszik, ezért saját ügyében nem dönthet,
ki kellett rendelni egy másik jegyzőt az kérdés eldöntésére. Eddig ezzel
nincs is semmiféle probléma. Azzal már van, hogy az engedélyt csak alapos
okkal volna szabad megadni, no meg azzal hogy a terület kezelője, az iskola
igazgatója nem is tudott róla, hogy az iskola játszóudvarához tartozó fát
valaki ki akarja vágatni. Pedig erről őt értesíteni kellett volna, és fellebbezési
jogot biztosítani! Ugyancsak ügyfélnek tekinteni mondjuk azt a lakót, akinek
lakását a szél, a por, a zaj elől védte, és hozzá közelebb állt, mint a
kérelmezőhöz. Sajnos az a baj, hogy ezek a törvényi előírások nem lettek
betartva.
A
képek után folytatódik, afddig nézzék meg a diófa utlsó napját.
Rétságon különös
szokás járja. Valakinek nem teszik egy fa, bejelenti, és az önkormányazt
pénzt nem sajnálva - semmi racionalizáslás - engedélyezés után intézkedik
a kivágásról, és fizeti a költségeket. Pedig a szabályok szerint - kivéve
a veszélyhelyzet elhárítását - azt annak kellene viselnie, akinek ez fontos,
aki kéri. Ha már így van akkor is maradnak megoldatlan dolgok. A fa maga
ugyanis az önkormányzat tulajdona. Egy ilyen diófa törzse nem kevet ér!
Általában a kivágott fa, a közös vagyon szőrén szálán eltűnik. Se ára,
se gazdája. (Lásd Nagyparkoló közepéről kivágott fa törzse, agai 4-5 éve.)
Aztán van
itt más is. Errefelé az a divat, hogy a kivágott fa tönkje ottmarad a földben.
Még azt sem teszi lehetővé, hogy lelkes természetvédők helyére másikat
ültessenek. Pedig aki kivágat egy fát, azt nem derékban kell, hanem kitermelni
a rönköt, a gyökeret is, helyreállítani a környéket.
És - mint
korábban írtam - pótlás sincs. Pedig ezt a kivágást engedélyező határozatok
általában előírják. Mint ahogyan egyszeri interpellációm alapján szóvátettem,
hogy a Nyárfa utca névadó fáit vágták ki úgy 10 évvel ezelőtt. A határozatban
benne volt, hogy az önkormányzat köteles új fák telepítéséről gondoskodni.
Lesz új fa, várjam ki, volt a válasz. Tíz éve nem tudom elegendő várakozás-e,
de újabb fa azóta sem lett ültetve a kivágott óriások helyére. Nem nyárfa,
mert az valóban nem való városba. De annyi szép, lombos, könnyen kezelhető
fa létezik. És ez nem is lehet pénzkérdés.
Mindent
fakivágás ügyben úgysem lehet kirészletezni. Amúgy is úgy tűnik a borsó
falra hányása eredményesebb tevékenység, mint ebben az ügyben elérni a
jogszabályoknak megfelelő szemléletet és eljárást. Amit tehát nem írtam
le, jegyezze be ide a Tisztelt Olvasó!
A képek
után folytatódik.
Tulajdonképpen
ennyi. Avagy mégsem? Az ÉMÁSZ-os autót oly nehéz megszerezni, és nincs
ideje mindent elintézni. Diófát kivágni úgy látszik van, és gondolom a
város fizeti a költségeit. (Félreértés ne essék ebben nem a feladatot végrehajtó
munkások a hibásak.) Van viszont a városban jónéhány hely, ahová még szükség
lenne metszés céljából az emelőkosaras berendezésre. Itt éppen az óvodához
vezető járda fáit láthatjuk, amit igaz 2-3 éve megfelelően megmetszettek,
de azóta újra benőtték az ágak. Erre nem volt idő rendbetenni. Fát kivágni,
vagy legalábbis olymértékben megnyomorítani, hogy életképtelenné váljon
- volt idő.
Egy régi
bölcs mondás szerint aki fát ültet, az a jövőben bízik. Fordítsuk le helyi
aktualitássá: Aki Rétságon fát ültet, a város jövőjében bízik. És aki nem
ültet csak pusztít? Ő miben bízik? Miért dolgozik?
|