Rekviem egy diófáért

-
Fűrészgépek sivító hangjára kaptam fel a fejem. Rétságon szokás csak úgy nekiesni a természetnek, és pusztítani a növényzetet. De aztán kis időre megnyugodtam, mert az ÉMÁSZ szakemberei - vagy az áramszolgáltató által felkért vállalkozó partnerek - metszették az ágakat a villanyvezeték mellet.
    Sajnos azonban ezzel nem lett vége az élő környezet "kiigazításának", mert a mai akciónak egy senkinek nem ártó, de madaraknak fészkelőhelyet nyújtó, és a játszótérre árnyad adó diófa is áldozatul esett. Előbb nézzük a metszést.
    Régebben magam is szóvátettem, hogy a villamos légvezetékeket sok helyen oly mértékben benövik a szomszédos fák ágai, hogy az már-már megközelíthetetlen. Ez nem elsősorban esztétikai probléma, hanem veszélyes is. Zárlatot okozthat a vezetékeken, rádióferkvenciás zavarok forrása lehet, de egy kiadós esőzésnél a fát érintőket még áramütés is veszélyezteti. Sajnos voltak már ilyen balesetek.
    Éppen ezért a villamos vezetékek körül a faágakat el kell távolítani. Kinek a feladata? Kérdezik többen. Egyértelmű! Annak, akinek a tulajdona a fa. Akinek a telkén, kertjén van ilyen légvezeték, annak magának kell metszenie, a közterületek esetében - mint tulajdonos - az önkormányzat kötelessége elévégezni ezt a munkát. Elmaradása birsággal is járhat. Igen ám, de nemigen van arra alkalmas szerszám, így éveken keresztül az ÉMÁSZ un. emelőkosaras autóját és szakembereit kérte az önkormányzat, hogy a legveszélyesebb helyeken végezzék el a metszéseket. Csupán néhány napra, hiszen az autó rendkívül kihasznált, nemigen van ideje a rétsági metszéseket teljesen elvégezni. Korábban is, most is azt mondom, ha ez szivesség, köszönet a szolgáltatónak és embereinek, ha szolgáltatás, akkor is elismerés illeti őket, hogy fordítottak időt szűkös beosztásukból.
    A cikk a képek között folytatódik, nézze és olvassa tovább...
    Ezeken a képeken látható, hogy hogy a magasra nővő ágakat eltávolították, úgy, hogy a szigeteletlen légvezetéket 1 méter távolságban sem közelítse, és szeles időjárás esetén sem érhessen a "villanydróthoz" faág. Munkájukat szakszerűen, gyorsan végezték, és a fának azokat a részeit nem károsították, amelyik e tekintetben nem ártott sem a villammos vezetékben, sem másnak. (Bizony már ennek is örülni kell, mert kisvárosunkban eléggé bevett szokás volt, hogy mivel nem volt olyan eszköz amivel metszeni lehetett, egyszerűen kivágdosták a fákat, vagy súlyosan megcsonkították azokat.) Itt nem! Szakszerűen, a legszükségesebb mértékben vágtak le ágakat. Volt ahol ez sem volt kevés, de mégis mértéktartó. Szomszédomnak a fenyőfák csúcsainak megcsonkítása - amelyek tényleg beleértek a vezetékbe - az oroszok "bejövetele" jutott eszébe. Ahogy mondta, 1944 december 5-én érkező csapatok a közeli ünnepre készülve így vágták le a fenyőfák tetejét a volt csendőrlaktanya udvarán. (Kis tornyos ház a Rákóczi-Táncsics utca sarkán) Ez a pusztítás rémlett fel benne, bár párhuzam nem létezik.

No és mi lett a diófával?
     A lombos, madárfészkeknek helyet adó szépen zöldelő diófát olyan mértékben lecsupaszították, hogy így már életképtelen. Lehet, hogy a történetnek nincs vége, mert a megmaradt ágakat majd ezután távolítják el. (Tették azt néhány nappal a Madarak és Fák napja előtt! Gondolom az iskola területén így akartak természetvédelmi szemléltetést a gyermekeknek...(!) )
     Mielőtt belevágnánk, látnunk kell, hogy városunk lakossága erősen megosztott a fakivágásokkal kapcsolatban. Van aki mindent megtenne, hogy az egészséges, senkit nem zavaró fákat megvédje, ápolja, van aki öntözi is. Mások pedig lakásuk közelében sem tűrnek egyetlen egy lombos növényt sem, és mindent megtennének, hogy ne legyenek fák az utcákon, tereken. Még önkormányzati képviselő is nyilatkozott olyképpen nemrég, hogy a művelődési központ előtt lévő fákat mind ki kell vágni, a parkot megszüntetni és "csodálatos" viacolor felületet rakni oda. A kivágást - szerintem engedélyek nélkül - télen el is kezdte. Az nem zavarta, hogy akkor mi vet árnyat mi védi a zajtól a portól az intézményt, és az sem, miért is baj, ha szép zöld a környezetünk. Még a buszra várakozók is főjjenek a napon ... 
     Persze magam sem arról beszélek, ha egy fa beteg, sérült, veszélyeztet valamit, mert az egyértelmű, hogy ki kell vágni. Olyan növényekről van szó, amelyek senkit nem zavartak, hacsak azzal nem hogy néha árnyékot vetnek, vagy ősszel lehullajtják lombjukat. Én azok közé tartozom, akik az oktalan pusztítást súlyos bűnnek tartják. Jogszabály is rendelkezik a fák védelméről, ami egyértelműen előírja, mikor és milyen feltételekkel lehet engedélyezni fa kivágását. (Rendelet a fák védelméről) A természet értékét védeni kell, az nem elegendő indok, hogy a fa árnyékot vet, hiszen sokan éppen ezért tartják, ezért szeretik.
     De hogyan is van a diófával. Történt, hogy az Orgona köz egyik lakója - akinek lakása egy négylakásos társasház déli oldalán van - bejelentette igényét, hogy az önkormányzat vágja ki a ház északi részénél, attól jó pár méterre, tehát nem az ő lakása közelében lévő diófát. Egyetlen indoka lehetett: a fa néhány levele ráhullott garázsa tetejére. Egyébként a fa egészséges, az épülettől legalább 4 méterre volt. Az északi oldalon, ahonnan általában nem szokott sütni a nap! Tehát aligha vetett árnyékot a házra. Vetett viszont az iskola játszóudvarára, éppen kora délután, amikor néhanapján használják a gyermekek. Így majd kiég a fű, felforrósodik a homokozó... Mindez az igénylőt nem zavarja. Csak a fa. Hogy van, hogy élni mer...
     Még mielőtt a részletekben elmerülnénk, magam is úgy gondolom, hogy nem lehet a fákat a végtelenségig megőrizni. Bizony öregszenek, terebélyesednek, sérülnek, törnek. Ezeket természetesen ki kell vágni. De kellene helyettük ültetni másikat. Sokat! Rétságon, bármennyire is lombosnak tűnik a település, a szabványnál kevesebb a zöldfelület. Ez aztán azt is jelenti, hogy nincs ami megszűrje a füstöt, a port, és friss levegőt termeljen itt ebben a tulajdonképpen völgybe húzúdó lakóhelyen. Sajnos nem láttam az utóbbi években, hogy tudatos faültetés lett volna. Régi szép népfrontos idők, amikor minden tavasszal társadalmi munkában fát ültettek az emberek ... Úgy gondolom, hogy kellene egy kert- és parképítési terv a városnak, és annak üteme szerint lehetne és kellene megújítani a faállományt. Az idősebbeket is tervszerűen kivágni, és folyamatosan - házaktól megfelelő távolságra - telepíteni fiatal, esetleg előnevelt, gyorsan fejlődő növényeket. Ez nincs így! Kivágás van, telepítés nincs.
    Térjünk vissza a diófához. A kivágáshoz indok, és engedély kell. Indok tulajdonképpen nincs, engedély - tudomásom szerint - van. A kivágást bejelenteni a jegyzőhöz kell. Mivel a fa Rétság közterületén fekszik, ezért saját ügyében nem dönthet, ki kellett rendelni egy másik jegyzőt az kérdés eldöntésére. Eddig ezzel nincs is semmiféle probléma. Azzal már van, hogy az engedélyt csak alapos okkal volna szabad megadni, no meg azzal hogy a terület kezelője, az iskola igazgatója nem is tudott róla, hogy az iskola játszóudvarához tartozó fát valaki ki akarja vágatni. Pedig erről őt értesíteni kellett volna, és fellebbezési jogot biztosítani! Ugyancsak ügyfélnek tekinteni mondjuk azt a lakót, akinek lakását a szél, a por, a zaj elől védte, és hozzá közelebb állt, mint a kérelmezőhöz. Sajnos az a baj, hogy ezek a törvényi előírások nem lettek betartva.
      A képek után folytatódik, afddig nézzék meg a diófa utlsó napját.

     Rétságon különös szokás járja. Valakinek nem teszik egy fa, bejelenti, és az önkormányazt pénzt nem sajnálva - semmi racionalizáslás - engedélyezés után intézkedik a kivágásról, és fizeti a költségeket. Pedig a szabályok szerint - kivéve a veszélyhelyzet elhárítását - azt annak kellene viselnie, akinek ez fontos, aki kéri. Ha már így van akkor is maradnak megoldatlan dolgok. A fa maga ugyanis az önkormányzat tulajdona. Egy ilyen diófa törzse nem kevet ér! Általában a kivágott fa, a közös vagyon szőrén szálán eltűnik. Se ára, se gazdája. (Lásd Nagyparkoló közepéről kivágott fa törzse, agai 4-5 éve.)
     Aztán van itt más is. Errefelé az a divat, hogy a kivágott fa tönkje ottmarad a földben. Még azt sem teszi lehetővé, hogy lelkes természetvédők helyére másikat ültessenek. Pedig aki kivágat egy fát, azt nem derékban kell, hanem kitermelni a rönköt, a gyökeret is, helyreállítani a környéket.
     És - mint korábban írtam - pótlás sincs. Pedig ezt a kivágást engedélyező határozatok általában előírják. Mint ahogyan egyszeri interpellációm alapján szóvátettem, hogy a Nyárfa utca névadó fáit vágták ki úgy 10 évvel ezelőtt. A határozatban benne volt, hogy az önkormányzat köteles új fák telepítéséről gondoskodni. Lesz új fa, várjam ki, volt a válasz. Tíz éve nem tudom elegendő várakozás-e, de újabb fa azóta sem lett ültetve a kivágott óriások helyére. Nem nyárfa, mert az valóban nem való városba. De annyi szép, lombos, könnyen kezelhető fa létezik. És ez nem is lehet pénzkérdés.
     Mindent fakivágás ügyben úgysem lehet kirészletezni. Amúgy is úgy tűnik a borsó falra hányása eredményesebb tevékenység, mint ebben az ügyben elérni a jogszabályoknak megfelelő szemléletet és eljárást. Amit tehát nem írtam le, jegyezze be ide a Tisztelt Olvasó!
     A képek után folytatódik.
      Tulajdonképpen ennyi. Avagy mégsem? Az ÉMÁSZ-os autót oly nehéz megszerezni, és nincs ideje mindent elintézni. Diófát kivágni úgy látszik van, és gondolom a város fizeti a költségeit. (Félreértés ne essék ebben nem a feladatot végrehajtó munkások a hibásak.) Van viszont a városban jónéhány hely, ahová még szükség lenne metszés céljából az emelőkosaras berendezésre. Itt éppen az óvodához vezető járda fáit láthatjuk, amit igaz 2-3 éve megfelelően megmetszettek, de azóta újra benőtték az ágak. Erre nem volt idő rendbetenni. Fát kivágni, vagy legalábbis olymértékben megnyomorítani, hogy életképtelenné váljon - volt idő.
     Egy régi bölcs mondás szerint aki fát ültet, az a jövőben bízik. Fordítsuk le helyi aktualitássá: Aki Rétságon fát ültet, a város jövőjében bízik. És aki nem ültet csak pusztít? Ő miben bízik? Miért dolgozik?
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-