Az ülés rendkívülisége
    Nagy titokban (semmi honlapon megjelentetés, semmi kifüggesztés) kedden délutáni futárpostával rendkívüli ülésre invitálta a képiselőket a polgármester. A szabályok ezt megengedik, ha valóban azonnal eldöntetndő, jelentős értékeket érdekeket védő, vagy rendkívüli helyzet elhárítása miatt szükséges összehívni a testületet, hogy a halaszthatatlan döntéseket hozza meg. Nos megnézve a napirendeket, egyik sem volt olyan, amelyet nem lehetett volna szabályosan 6 nappal előbb rendesen meghirdetett ülés tárgyaként tárgyalni, és egyik sem volt olyan, amely nem engedett volna 6 napot várni, hogy szabályos formában rendes ülés kerüljön összehívásra. Úgy tűnik - erről már írtunk korábban - a nyilvánosság kizárásának egyik módszere, hogy a "kényes" kérdések, nem tartoznak a választókra, nem TV közvetítés mellett, hanem külön kitűzött és titokban tartott összejövetelen tárgyalják. Ebben az évben több volt a rendkívüli ülés, mint a rendes, ez azért jelent valamit. (Már lassan a rendes ülésezés lesz a rendkívüli.) Az egyes napirendeket nézve pélául azt, hogy a rendes ülésen többszöri nekifutásra sem tudnak érvényes, az ügyet rendező dönést hozni. Szerdán is volt két ilyen, ami már többször visszaköszönt, de kellő előkészítés hiányában soha nem lehetett azt megnyugtatóan befejezni. (Laktanya bontási pályázat, Művelődési központ kérelme.)
     Aztán az is érdekes, hogy szabadságok és a későn érkezett meghívó miatt mindössze 6 képviselő jelent meg. Ha még egy nem tud jönni, határozatképtelen az ülés. Miért kell ezt lymódon kockáztatni. (Azt sem tartom kizártnak, hogy a szavazó többség néhány nappal előbb tudott az időpontról, vagy őket megkérdezték, aki pedig érdemi érveket, véleményeket mondana, annak elég úgy kiküldeni az értesítést, hátha nem tud eljönni. Tény, hogy csak a polgármester biztos szavazóinak számító 4 képviselő volt ott a pm és alpm mellett.)

Miről is döntöttek?
     A napirendek, az ahhoz fűzött kommentárok elolvashatók honlapunkon. Az oda írtakat nem ismétlem meg. Újra "kiírták" a bontás munkák pályázatát. Az szó azért idézőjeles, mert megfelelő módon meghirdetve, kiírva nem is volt. Újabb határidő kitűzésével próbálkoznak válalkozót keresni. Nehéz lesz ha olyannyira titokban tartják, hogy ne tudjon senki róla.
     Döntöttek egy szociálisan rászoruló fiatalasszony anyaotthonban való elhelyezéséről. Ez OK. Valóban rászorul bár a dönést előbb is meg lehetett volna hozni.
     Döntöttek arról - amire nem kell külön döntés - hogy ezután egyes adótartozással rendelkezőknek végső lehetőségként majd megengedik, hogy munkával szolgáltatással váltsák ki a be nem fizetett adót. Erről önmagában nem kell dönteni, de a konkrét indítványról igen. Bár ezennel úgy döntöttek, hogy arról már, hogy kivel mire kötnek ilyen szerződést, zárt ülésen tárgyalnak, és adnak engedélyt. Ez nem megengedhető, mert nem ez képezi az adótitok fogalmát. Ha egy ügyfél bead egy papírt, hogy a testület engedje meg, hogy X Ft erejéig munkával váltsa meg adóját, ez nem adótitok. Ez nyilvánosan tárgyalandó. Konkrét ügyről nem volt szó.
     Viszont szó volt arról, hogy az Asztalitenisz Egyesület megkötött szerződéséhez képest nem összegben, hanem belső eloszlásban megváltoztathassa a támogatási szerződést.

Mi volt a botrányos és kultúraellenes?
    Hát a művelődési házzal való ismételt cívódás. Akárhogyan nézem, a süketek párbeszéde, vagy a hályogkovácsok konferenciája arról, hogyan kell kaszával szemet operálni eredményesebbnek tűnik, mint a művelődési központ - és ezen belül a könyvtár - helyzetének, pontosabban allándó megszorításának tárgyalása. A legelképesztőbb ötletek vetődtek fel. "Nem kell ide kultúrház, két ember is el tudja látni az egészet, vállakozásba kell adni ne kerüljön pénzbe, túl sokba kerül, más kistelepüléseken sincs ekkora, ide sem hiányzik." A legaranyosabb, amikor a képviselőasszony azt javasolta, hogy a könyvtárba fel kell venni egy kezdő fiatalt, a "konyvet akárki oda tudja adni". majd betanul ... Hát aztán szállottak a nagyobbnál nagyobb bölcsességek, mindenféle szakmai megalapozottság nélkül, csak úgy a légbe. A tények senkit nem érdekeltek, ízott a levegő a rosszindulattól, és láthatóan minden igyekezete a jelenlévőknek arra irányult, hogy a művelődési intézmény vezetőjét olyan helyzetbe hozzák, hogy munkatársak nélkül is köteles legyen többet felmutatni, mint amikor voltak olyanok, akik dolgozni is tudtak. (Ez sikerült is.) Olyan jeles érvek hangzottak el, hogy menjen fel ő kölcsönözni a könyvtárba - nem ért hozzá, nem könyvtáros - és nem baj ha nincs szakembere, oldja meg. Persze nem az a gond, hogy nem lenne, hanem megtiltották, hogy felvegyen. Így jelenleg a művelődési központ valaha 25-26 fős létszámából mára az évek során "racionaliztálással" 12-13-ra zsugorodott összlétszámból is megtiltotta a testület korábbi határozatával, hogy az igazgató éljen jogával és kötelességének megfelelően felvegye az alkalmas szakembereket, ha megürül egy álláshely.

Milyen szakmai kontroll, szakértői háttéranyag állt rendelkezésre?
    Senkit nem érdekelt ilyen. Az egyféle úri huncutság, hogy vannak szakmai normák, törvények, felügyeleti megállapítások, munkaügyi rendelkezések (munkaidő, túlmunka, stb.) mindezek nem számítanak, ha a testület "újra racionalizálni akar" néhány százezer forintot. Hogy közben lényegtelen és korábban sem kellő dolgokra csak úgy szórja a pénzt az nem érv (negyedmilliós laptop a jegyzőnek, költségtérítés az utazásra, miközben nem utazik, jogi tanácsadó, holott neki kellene a törvényességi felügyeletet gyakorolni, tehát szakmája szerint érteni kell hozzá, stb. A meg nem nyert pályázati pénzekről, a felesleges osztogatásról már nem is beszélek. Csak ezek milliókat tesznek ki, tehát erre a luxusra van pénz. Több évtizedes hagyományokkal rendelkező, megyei szintem is kiemelkedő tevékenységet folytató könyvtárra, és a lakosság jelentős részének programot adó művelődési házra - szerintük - nincs.
    No arról írjak hol volt a szakmai felkészülés? Ez az egyik fő probléma. A képviselők laikusok, nekik nem kell érteni mindenhez - bár felkészülni nem ártana, és égbekiáltó sületlenségek pufogtatását is mellőzhetnék - de nem a képviselőnek kell minden részkörülményt ismerni. Erre van a bizottsági munka. A bizottságnak az a dolga, hogy szakmai soviniszta legyen (miként a kormányban a miniszetrek) és mindent megtegyen a saját ágazatának jobb helyzetbe hozása érdekében, itt a kultúrális értékek megőrzése, a feltételek javítása érdekében. Az a dolga - mert erre választották - hogy az intézményt képviselje hozzáértőn a hozzá nem értő többiek között. Nem volt bizottsági ülés, nem volt szakmai kontroll! A MOS elnöke nem az intézményt védte, hanem engedte a kultúraellenes döntést meghozni, és meg is szavazta. Azt nem mondhatom, hogy ezennel túl sokat szólt, és hangzatosan ellene lett volna. Nem volt ő sehol. De szavazott.
    A szakmaiság annyira nem zavarta a tagokat, hogy mostanság azt sem engedik meg, hogy az igazgató a saját előterjesztését maga vezesse elő, ahhoz kiegésítést tegyen, a kérdésekre válaszoljon, véleményével reagálva képviselje beadványát. Nem, úgy bánnak vele mint a gyámság alatt állókkat, a polgármester lép fel helyette előterjesztőként.
    Szakmai kontroll, szakértői vélemény mégis van, csak erre a szavazók közül az égvilágon senki nem kiváncsi. Pedig előző alkalommal a minisztériumi ellenőrzés jegyzőkönyvét megtárgyalták. Abban az áll, hogy a könnyvtárban legalább 3 szakképzett dolgozót kell alkalmazni, új bútorok kellenek, új infrastruktúra és egyéb kiegészítő feladatok, személyek. A testület megszavazta, hogy igen, ezt biztosítani fogjuk, és - ha megküldték, mert kötelező volt - meg is küldték a minisztériumnak, hogy mindezt biztosítjak. (Lehet persze fogalmuk sem volt miről szavaztak.) Aztán a következő napirendnél, mintha nem is vállaltak volna egyhangú kötelezettséget a minisztériumi átiratra már ellene tettek. Kellene tudni, mikor mire is adják voksukat, és azoknak valahogyan illene egységben lenni.
    Magam is szakameber lévén azt kell mondanom, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv alapos, az a szakmai normákon előírásokon alapul. Ezt tehát alapul lehetne venni, ha ténylegesen meg akarnák nézni, milyen feladatra hány ember és milyen feltételek kellenek.

Mihez lehet mégis viszonyítani, hogy mekkora intézmény kell?
     Ez örök kérdés. Mert igaz, hogy vannak 3000 lakosú kisvárosok, amelyeknek nincs ekkora könyvtára, és nincs csak heti 20 órában nyitva. Az is igaz, nincs kiváló rendszerezéssel felgyűjtött 40 ezer kötetes állománya, zenei, video, honismereti gyűjtemnénye, nincs évente 1000 beírt olvasója, napi átlagban 30-40 látogatója. És az adott hely nem körzetközpont, amely éppen a kulturális szolgáltatásokkal tudna többet adni a város rangjához.
    A város megszokta és elvárja, hogy a könyvtár biztosítsa szolgáltatásait. Biztosan meg lehetne lenni 15000 könyvvel, megtalálhatalan kötelező irodalmakkal, és rendszeresen elküldött emberekkel, hogy ez, vagy az nincs. A rétsági intézmény nem ilyen!
    Aztán van ahol ugyan egy könyvtáros van - falvakban - de van külön 1-2 fővel működtetett teleház. Itt ezt a feladatot is jó szinten a könyvtár látja el.
    Az persze nem lehet kérdés, hogy a könyvállomány felét dobjuk ki, de ha nem az, akkor azt folyamatosan gondozni, fejleszteni feldolgozni, és állandóan kölcsönzésre kész állapotban tartani kell. Ekkora gyüjtemény akkor is legalább 2 embert igényelne, ha csak feldolgozás és és állománymegóvás volna a feladata, kölcsönzés nélkül. Pedig nem ez a cél.
     Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben elmondanám itt a képviselőasszonynak és minden kétkedőnek, hogy a könyvtári munka nem abból áll, hogy "a könyvet akárki oda tudja adni". Tessék tudomásul venni, hogy ez felsőfokú végzettséghez kötött tevékenység, mikéntjét törvények szabályozzák. Ilyen alapon takarékosságból azt is lehetne mondani, nem kell ide orvos, recepte a C vitamint akárki fel tudja írni. Ugye milyen hajmeresztő? De akár az is, hogy mondjuk nem kell nyelvszakos tanáraz iskolába, az úgyse csinál semmit csak beszél - mondjuk angolul, németül - vegyünk fel egy olcsóbb fiatalt, majd beletanul. Avagy nem kell ide fogorvos, régen a borbélyok is kirángatták a beteg fogát és az mennyivel olcsóbb ... Ugye milyen képtelenség? Akkor ne tessék más szakmáját, munkáját lebecsülni, ést azt erőltetni, hogy ahhoz bárki ért.
     Nos a könyvtár munkának is megvannak a maga normái. A szakember tudja, mi mennyi. Van olyan - egyáltalán nem látványos - része a munkának, amit feldolgozásnak hívnak, amivel a közönség csak úgy találkozik, hogy pillanatok alatt ki tudják számára keresni a kért könyvet. Sajnos az állomány csak 2/3 részben feldolgozott, mert a korábban csökkentett létszám miatt tíz éve alatt inkább nőtt a lemaradás, mint hogy csökkent volna. Legalább 2 feldolgozóval mondjuk 2 év alatt, másfél állással 3-4 év alatt el lehetne érni a ma már ezen a szinten kötelező számítógépes adatbázist. Hogy ez kit érdekel? Úgy tűnik senkit. Nem is kérdezték.

Van-e más altarenatíva?
      Természetesen, ha egy város - tényleg és nem csak a politikai tisztogatás eszközeként - súlyos anyagi gondban van, és muszály megoldásokat keresni, vannak lehetőségek. Akkor ki kell állni a lakosság elé, és azt mondani, hogy két évig nem veszünk új könyveket, nincs napi internetezés, nincs napi nyitvatartás, mert nincs pénz. Gyerekek se olvassanak mesét, menjenek a videotékába akciófilmet kölcsönözni.  Az emberek által befizetett adóból, nem tudják az emberek igényét kielégíteni. (Mert hangsúlyoszom ezt könnyebb olyan könyvtárral megteni, ahol se könyv, se olvasó nincs. Itt van, országosan kiemelkedő színvonalú munkával.) De akkor ezt kell megmondani az embereknek, és fel kell vállalni a döntés politikai következményeit. (Mint ahogyan Diósjenő eladta a művelődési házát, hiába volt a lakosság tiltakozása. Nem is választották meg a testület erre szavazó részét polgármesterestül.) Vagy akár megkérdezni - mondjuk egy internetes szavazás során - hogy mi lenne fontosabb az embereknek. Maradunk csak a kulturális költségeknél. Működő könyvtárat akar, vagy mondjuk augusztus 20-i ünnepségre félmillit. Az már nem alternatíva, hogy könyvtárat vagy játszóteret, de a kérdést hasonlóan is fel lehet tenni. Aztán az emberek megmondanák, mit akarnak. De itt a jelenlétével, befizetett tagdíjával szavazó 1000 könyvtárbajáró szavazat semmit sem számít!

Hogyan döntöttek hát?
    Tudni kell, hogy a könyvtárban jelenleg egyetlen képzett szakamber dolgozik, aki egyben az intézményrész vezetője. Rajta kívül csak "alkalmi munkával" állandóan besegítő munkaügyi központ által néhány hónapra kiközvetített - és fizetett - fiatalok dolgoznak. Felváltva, mert egy fő jut a könyvtárra. A könyvtár heti 50 óránál többet tart nyitva, tehát még a nyitvatartási időben az sem biztosítható, hogy mindig legyen szakember. (Arról már nem is beszélve, hogy neki is értekezletre, postára, partnerekkel tárgyalni, stb gyakran el kell hagyni az intézményt, ez időre kellene szakképzett ember.) Ezzel a létszámmal a korábbi működési szint nem tartható fenn. Az igazgató azt kérte, hogy vagy csökkentsék a szolgáltatási elvárásokat és a nyitvatartási időt, vagy adjanak lehetőséget a tervezett létszám alkalmazására. (A művháznál ugyanez a helyzet.)
     A testület nem vállalta fel a nyitvaratás csökkentést, viszont nem biztosított 3 főt a munkatervben előírt munka elvégzéséhez. Oldja meg az igazgató; mondották. Egy látszatmegoldást megszavaztak 4-en, (erről később) de ez semmire sem jó. Arról szólt a javsalat, hogy egy helyi fiatalt 6 órás foglalkoztatásban vehessenek fel feldolgozó könyvtárosnak. Nos a gondok ott kezdődnek, hogy a feldolgozó könyvtárosi munka a szakma csúcsa. Ezt a munkát csak felsőfokú végzettségű, közel 10 éves gyakorlattal rendelkező ember tudja ellátni. Szakképzetlen fiatal semmiképpen. Ha ilyen szakember lenne a városban - mert azt is előírta a képviselő asszony, hogy helyi legyen - akkor sem hinném, hogy vállalna 6 órás alkalmazást. Ez tehát a "úgy teszünk, mintha döntöttünk volna, de nehogy eredményes legyen" tipikus esete. Nos arról nem is beszélve, hogy ha lenne olyan szakember, aki mindezen körülmények ellenére - mondjuk szakmaszeretetből - elvállaná ezt a feladatot, neki akkor is a feldolgozással, és nem az olvasószolgálattal kellene foglalkozni. A nyitvatartási idő akkor se biztosítható. Ha pedig olvasószolgálatos, akkor nem tud feldolgozni. 22-es csapdája.

Mi a helyzet a művelődési házzal
    Ott jelenleg a testület által megszavazott alapító okirat, költségvetés és meg nem szavazott munkaterv szerint 3 népművelő helyett 1 van. Szóba sem került, hogy a munka érdekében itt is kellene ember. Pedig egyetlen fő nem képes a jelentős nagyrendezvényeket és a házban működő kiscsoportos formákat ellátni. Pláne, hogy a hétvégi ügyeletekért szabadidő, évete pedig kb 2 hónap szabadság is jár. Itt is csak az lehetne a megoldás, hogy nem várják el a művközponttól, hogy - akár éppen ma - hangosítson a templom melletti rendezvényen, közreműködjön a szlovák, roma, repülőnapi nagyrendezvényeken, hogy rendezzenek majálist, gyermeknapot, március 15-öt, aug 20-at, és a többi. Akkor azt kell mondani, hogy nem kell 20 szakkör, nem kellenek klubok, nem foglalkozunk az emberek igényével, nem kellenek kiállítások, nem kellenek rendezvények. No ezt nem mondták. Azt viszont igen, hogy az igazgatóval együtt 2 népművelő 5 ember munkáját végezze el, és még mosolyogjon is a lehetőségtől. No ez nem megy.

Mennyi a megtakarítás?
     Pontosan megmondhatom, hogy semmi. Sőt ráfizetés mutatható ki ezen intézkedés kapcsán. Mert minden híreszteléssel ellentétben a művelődési központ évi kb 45 millió forintos költségvetése - amely legjelentősebb részben fenntartási költség, akkor is fizetni kellene, ha csak fűtés lenne, és egy ember beengedné az embereket  - szóval ebből mintegy 8 millió forint nem önkormányzati támogatás, hanem saját bevétel. Mert ez egy bevételérdekelten gazdálkozó intézmény! Tehát a tényleges önkormányzati hozzájárulás nem éri el a 40 millió forintot, és ezért 5 feladatot üzemeltet a ház. (Könyvtár, TV. Cisz, Kiadói feladatok és maga a Művház) Más hasonló intézmény ennyi pénzért ennek felét sem tudná teljesíteni. Különösen nem a rossz működtetési körülmények miatt. (Mert ha nincs 150 fős középterem, akkor mindig a nagytermet kell felfűteni, ezt mindenki tudja.) Tény, hogy az intézmény 8 millió forint bevételt teljesít évente.
    Miből lesz ezután ez a bevétel? Egyértelmű, hogy semmiből. Ha nincs olyan munkatárs, aki bevételes rendezvényeket, tanfolyamokat szervezze, legfeljebb az előteret néhanapján igénybevevő árusok által befizetett díjakból jönne ki mondjuk jó esetben egymillió forint. Tehát az egyenleg 7 millió mínusz, kb 2-3 millió "megtakarítás" mellett. Ezt nevezem! Ezt senki nem gondolta végig? Nem elvenni kellene embert, hanem megengedni, hogy annyit vegyenek fel amennyit akarnak - legfeljebb az önkormányzat nem ad több pénzt, mert nincs - és a dolgozók saját bérüket termeljék meg. No ez így is van. Ezután aki nincs, nem tudja megtermelni. A takarékosság jó néhány millió ráfizetést eredményez. Ezt miért nem gondolja át a Tisztelt Grémium?
     Csak egyetlen példa. A jelenleg már nem dolgozó emberek munkája és pályázata alapján több mint félmillió forint pályázati pénzhez jutott a művelődési központ ebben az évben. (Erről külön riportban fogunk beszámolni.) Na már most: ha nincs olyan kiemelkedő tevékenység, amire pályázati pénzt adnának, és nincs aki pályázzon, vagy ha nyer aki meg is csinálja a szerződésben vállaltakat, akkor ez a forrás is megszűnik. Év végére ez is elérhetné az egy milliót. Mert pl. minden ellenkező híreszteléssel szemben a kiállítások, és egyes szakkörök nem ingyen vannak, és nem is az önkormányzat fizeti. Hanem pl. a Mecénás alapítvány, illetve más pályázati pénzekből lehet megrendezni, úgy, hogy a városnak egy fillérjébe nem kerül.

És akkor érvényesen szavaztak?
     Egyértelműen nem! A jelenlévő 6 képviselőből 4 szavazott arra, hogy a bedobott látszatjavaslatot - 6 órás feldolgozó könyváros - az intézmény alkalmazza, és a nyitvatartás mindkét intézméynrésznél legyen azonos mint eddig. Csakhogy az önkromáynzati törvény szerint a "létszámstopot" a költségvetési rendeletben írták elő, akkor ennek a módosítása, vagy bármilyen ettől való eltérés ugyancsak minősített többséget, tehát 6 szavazatot követel meg. Ennyi pedig nem volt. Arra már különben is többször rámutattunk, hogy ez a fajta eljárás súlyos határkörelvonás, és közigazgatási jogban járatos szakértők szerint súlysoan aggályos. Azért is mert a testület nem mondhatja meg az igazgatónak, hogy kit és milyen munkakörre vehet fel. Az az igazgató dolga. Ha a 6 órás embert népművelőként állítja munkába, az ő dolga. Ezt nem lehet számára előírni, azt pedig különösen nem, hogy rétságit, fiatalt, stb. És ha nincs ilyen? Majd újra fegyelmit indítanak? No persze! Hónapok óta ez a cél, ezt mindenki tudja.

Mi lesz ennek a vége?
     Hát éppen az e fő kérdés, amit felelősen mérlegelni kellene. Mert megértem - bár el nem fogadom - ha Végj József - miközben kitüntetett, országos hírű szaktekintély - személyes indíttatásból nem tetszik egyes képviselőknek, és minden törvényes és törvénytelen eszközt felhasználnak, hogy neki kerszetbe tegyenek. Sajnálom, hogy így van, de - már bocsánat - nem ez a legfőbb felelőtlenség. Ki lehet készíteni egy embert, erre vannak begyakorolt módszerek. De a felégetett erdő helyén igen lassan sarjad új fa, és soha nem lesz már olyan, mint annak előtte. Nem lesz madárcsicsergés, ezerszínű lepke libbenése, törten átszűrődő napfény a lombok susogása között, az erdőnek és érte élő állatok, emberek, semmi nem lesz! Csak füst, korom, gyalázat. Az a legnagyobb felelőtlenség, ha személyes bosszúból olyan intézményt teszen tönkre, amely évtizedek óta biztosítja a városnak a városi, körzetközponti rangot. 
     A kulturális folyamatok pedig nem olyanok, hogy egy ilyen elefántosdit a porcelánboltban csak úgy vissza lehessen csinálni. Nem lehet! Pedig tudni kell, hogy a város körzetközponti szerepében, várossá válában a kultúrális színvonalnak igen kiemelkedő szerepe van. Mert igaz, hogy van ipari park, van sok kereskedő, aki szolgáltatásaival vonzza a környék falvainak lakóit, és van a művelődési központ. Mi más van még amitől város a város? Van egy adóhivatal, egy ügyséség, egy bíróság, vany tigáz, émász, stb ügyfélszolgálat? Hagy ne soroljam. Nincs! A városi lét egyik legfontosabb letéteményese a művelődési központ és könyvtár teljessége.

És elégedett vagyok azzal, ami ott folyik?
     Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem. Egyértelműen meg kell mondani, hogy sok részkérdésben nem. S mint szakember tudom is a módját - aki ismer tudhatja, hogy meg is mutattam, be is bizonyítottam - hogyan lehet élőbbé, még többet adóvá, a helybeliekhez még jobban kötődővé tenni a művelődési házat. Nem vagyok hát elégedett és nem azért javasolnám, hogy hagyják békén, mert minden úgy jó ahogyan van. Nem jó! Sok dolog javítandó. Csakhogy a javítás lehetőségéhez - törvényben biztosított - szabadság és lehetőségek kellenek. Amikor napi gondokat nem tudnak megoldani a jogsértő beavatkozások miatt, nemigen lehet szemükre vetni, hogy hibáznak is. A fejlődés és fejlesztés záloga a nyogodt munka, és a feltételek biztosítása.