Szent István ünnepe - Augusztus 20.
-
Augusztus huszadikát
már sokféleképpen ünnepelték az elmúlt századokban. Volt búzakoszorús ünneplés
a sikeres aratás befejeztével, volt az új kenyér ünnepe, kenyérszentelés,
kenyéráldás, volt alkotmány ünnep a szocialista években, nevezték államalapítás
emlékének, Szent István királyunk ünnepének. Most ismét új fogalommal kell
megbarátkoznunk a szónoklatok szövegében. Augusztus 20 az összefogás napja.
Tény, hogy a régmúlt időktől mostanáig a nyári munkák vagy szabadságok
végeztével szivesen töltődik fel az ember élményekkel. Szakrális és a szórakoztató
műfaj értelmében is. Aztán ki-ki eldöntheti, hogy a fenti eseményekből
számára melyik fogalom a legmegfelelőbb és hogyan vesz részt a közösségi
alkalmakon.
Délelőtt a templomkertben rendezett ünnepi szentmisén emlékeztek az első
magyar szentre, István királyra. Az egyház ezt a napot mindig is állam
és egyházalapító nagy királyunknak szentelte. A liturgia menetében Mezőfi
Zoltán polgármester is pár mondat erejéig méltatta a magyarság összetartását
szimbolilizáló, és letelepedését megvalósító szent vezetőnket.
Délután pedig a szórakozásé volt a tér. A nagyparkolóban változatos műsorral
készültek a szervezők, és nem is okoztak csalódást a kilátogatóknak. Persze
joggal vethetik fel sokan ezen a napon a médiában, hogy eltűnik az ünnep
lélekemelő-nemesítő része, és vásáros, komédiás szórakozásra használják
az emberek a szabaddá vált napokat. Tény, hogy eltolódás tapasztalható
országos szinten e tekintetben, de úgy gondoljuk, hogy akár ezen a napon
is ideje van az lélek gazdagításának és ideje van a szórakozásnak. Amúgy
pedig az esti programban átélt előadásban hallani moldvai dalokat majdnem
annyira katartikus élmény, mint a templomban felcsendülő Himnusz.
A szinpadi események a tervezett programnak megfelelően alakultak, és végig
népes közönség követte figyelemmel az eseményeket. A térzene toborzó hangjai
után Mujahid Zoltán a Megasztár felfedezettje szórakoztatatta a közönséget.
Kamarás Sándortól örökzöldeket és operettdalokat hallhattunk, és a táncok
különféle múfajából is kaphattunk izelítőt. Bemutatkozott az alsópetényi
Vadmacskák és a rétsági Sweet Dreams és a Nógrád Szíve Tánccsoport. A népi
kultúra táncos, énekes értékeit Kozák Katalin és táncos kollégái juttatták
el hozzánk, majd az itthon lévő Kereplősök körtáncába hívtak mindenkit,
aki bekapcsolódott az ütemesen lüktető forgatagba. Közben felszereltek
a szinpadon és a néptánc is átadta helyét a mulatósabb műfajnak, az utcabálnak.
Tartott is a vigadalom - ha nem is kivilágos virradatig - de addig mindenképpen,
amíg a tűzijáték fényei nem színezték át a holdfénytől aranyozott égboltot.
Felvetődik persze a gondolat, hogy lehet-e "nagy dobást" megvalósítani
- ha nem is a művelődési központ, de - a Ságok találkozója árnyékában.
Mert minden emberben elkerülhetetlen az összehasonlítás, hogy az a nap
gazdagabb, hosszabb, jobb volt, és még két hete sincs, hogy elevenen él
bennünk emléke. Kétségtelen, hogy sokakban megfordul ez a gondolat, pedig
mindkettőnek más a funkciója, és a nagyságrendje sokféle értelemben. Úgy
véljük, hogy a 20-i vidám szórakozásnak a délutáni program pontosan megfelelt,
a tervezett programok mindegyikét tapsokkal igazolta vissza a parkolót
megtöltő közönség. A képeinkkel igyekeztünk minden mozzanatról felvillantani
egy-egy megőrzésre méltó emléket.
|