Augusztus huszadikát már sokféleképpen ünnepelték az elmúlt századokban. Volt búzakoszorús ünneplés a sikeres aratás befejeztével, volt az új kenyér ünnepe, kenyérszentelés, kenyéráldás, volt alkotmány ünnep a szocialista években, nevezték államalapítás emlékének, Szent István királyunk ünnepének. Most ismét új fogalommal kell megbarátkoznunk a szónoklatok szövegében. Augusztus 20 az összefogás napja. Tény, hogy a régmúlt időktől mostanáig a nyári munkák vagy szabadságok végeztével szivesen töltődik fel az ember élményekkel. Szakrális és a szórakoztató műfaj értelmében is. Aztán ki-ki eldöntheti, hogy a fenti eseményekből számára melyik fogalom a legmegfelelőbb és hogyan vesz részt a közösségi alkalmakon.
       Délelőtt a templomkertben rendezett ünnepi szentmisén emlékeztek az első magyar szentre, István királyra. Az egyház ezt a napot mindig is állam és egyházalapító nagy királyunknak szentelte. A liturgia menetében Mezőfi Zoltán polgármester is pár mondat erejéig méltatta a magyarság összetartását szimbolilizáló, és letelepedését megvalósító szent vezetőnket.
       Délután pedig a szórakozásé volt a tér. A nagyparkolóban változatos műsorral készültek a szervezők, és nem is okoztak csalódást a kilátogatóknak. Persze joggal vethetik fel sokan ezen a napon a médiában, hogy eltűnik az ünnep lélekemelő-nemesítő része, és vásáros, komédiás szórakozásra használják az emberek a szabaddá vált napokat. Tény, hogy eltolódás tapasztalható országos szinten e tekintetben, de úgy gondoljuk, hogy akár ezen a napon is ideje van az lélek gazdagításának és ideje van a szórakozásnak. Amúgy pedig az esti programban átélt előadásban hallani moldvai dalokat majdnem annyira katartikus élmény, mint a templomban felcsendülő Himnusz.
      A szinpadi események a tervezett programnak megfelelően alakultak, és végig népes közönség követte figyelemmel az eseményeket. A térzene toborzó hangjai után Mujahid Zoltán a Megasztár felfedezettje szórakoztatatta a közönséget. Kamarás Sándortól örökzöldeket és operettdalokat hallhattunk, és a táncok különféle múfajából is kaphattunk izelítőt. Bemutatkozott az alsópetényi Vadmacskák és a rétsági Sweet Dreams és a Nógrád Szíve Tánccsoport. A népi kultúra táncos, énekes értékeit Kozák Katalin és táncos kollégái juttatták el hozzánk, majd az itthon lévő Kereplősök körtáncába hívtak mindenkit, aki bekapcsolódott az ütemesen lüktető forgatagba. Közben felszereltek a szinpadon és a néptánc is átadta helyét a mulatósabb műfajnak, az utcabálnak. Tartott is a vigadalom - ha nem is kivilágos virradatig - de addig mindenképpen, amíg a tűzijáték fényei nem színezték át a holdfénytől aranyozott égboltot.
      Felvetődik persze a gondolat, hogy lehet-e "nagy dobást" megvalósítani - ha nem is a művelődési központ, de - a Ságok találkozója árnyékában. Mert minden emberben elkerülhetetlen az összehasonlítás, hogy az a nap gazdagabb, hosszabb, jobb volt, és még két hete sincs, hogy elevenen él bennünk emléke. Kétségtelen, hogy sokakban megfordul ez a gondolat, pedig mindkettőnek más a funkciója, és a nagyságrendje sokféle értelemben. Úgy véljük, hogy a 20-i vidám szórakozásnak a délutáni program pontosan megfelelt, a tervezett programok mindegyikét tapsokkal igazolta vissza a parkolót megtöltő közönség. A képeinkkel igyekeztünk minden mozzanatról felvillantani egy-egy megőrzésre méltó emléket.