Spangárosok bemutatkozása
Salgótarjánban
-
Irodalom „határok” nélkül
A február
3. napján a Salgótarjánban működő Szerdatársaság meghívására Tarjánba utazott
a rétsági Spangár András Irodalmi Kör öt tagja, Végh József, Majnik László,
Szájbely Zsolt, Szunyogh Pál, és Karaffa Gyula. Odafelé végig hatalmas
hóesésben utaztunk, de sikeresen megérkeztünk a helyszínre, a József Attila
Művelődési Központban működő Frei Cafe különtermébe.
A meghívás célja a bemutatkozáson kívül a kapcsolattartás, a kapcsolatépítés
is volt. Mint ismeretes, a Spangár Kör nem először volt már meginvitálva
Tarjánba, de az ottani programok sokasága, a város nagysága miatt az érdeklődők,
résztvevők köre mindig más és más. Így volt ez most is, hiszen az asztal
körül ülők nagy részének ismeretlenek voltunk, és szívesen, érdeklődve
várták az irodalmi bemutatkozásunkat.
A Szerdatársaságból Patakiné Kerner Edit fogadott bennünket, majd
a gyülekező érdeklődő társaságban ott láthattuk Handó Pétert feleségével,
Pál
Józsefet, Csongrády Bélát, Kupcsulik Ágnest is. Az előkészített
helyek mindegyike gazdára talált. (Valódi kávéházi jelleget ad a Szerdatársaság
estéinek az is, hogy előadás közben kötetlenül lehet fogyasztani, így most
is megvendégelték a résztvevőket süteménnyel, ásványvízzel.) Ott volt természetesen
Sándor Zoltán az est szervezője, és fiatal színészei is. Rövid bevezetője
után Végh József elmesélte a Spangár András Irodalmi Kör megalakulását,
a készülő hetedik antológiáról, a Spangár díjról és a mostani pályázatról
beszélt. Bemutatta a Spangár Könyvek ötödik darabját, a Tolmácson élő Topolcsik
Imréné új prózakötetét, a Tarisznya a lőcsön című könyvet. Ugyancsak
bemutatta a frissen elkészült Kámor című saját, immáron második kiadásban
napvilágot látott kötetét is, majd a távollévő
Szávai Attilát művein
keresztül, így már három kötetét felemlítve mutathatta be a közönségnek.
Szájbely Zsolt pedig felolvasta Szávai Attila a Költő című írását,
ami épp barátjáról, Szunyogh Pálról szól.
Végh József jó szívvel ajánlotta a közönség és a Szerdatársaság figyelmébe
Cegléd
József Kázmért is, aki a Spangár Könyvek sorozatában prózáival jelentkezett
Kívül a birtokon című kötetével. Majd József nekem adta át a szót. Én megemlítettem
az épp most négy éves irodalmi lapot, a Börzsönyi Helikont, és Hörömpő
Gergelyről itt sem elfeledkezve, felolvastam a Kisvác, Duna-part, Kálvin
ucca… című versemet, amit Gergő bácsinak írtam anno.
Majnik László két versemet adott elő gitárkísérettel, azokat, amik
Rétságon, a Versünnepen születtek. Utánam Szunyogh Pál mutatkozott be pár
szóban, a tőle megszokott visszafogottsággal. Ugyancsak Majnik László olvasott
fel tőle három versét, nagy sikert hozva ezzel a költőnek. Szájbely Zsolt
is bemutatkozott, elmesélte jelenlegi irodalmi terveit, munkáját, majd
saját prózai írását olvasta fel. Végül Majnik Lászlóra került a sor, aki
vallott önmagáról, életéről, aztán felolvasott két versét. Ez volt a Spangár
Kör fellépése, igaz, mögöttünk sorakoztak azok a kiadványok is, amik az
elmúlt hét évben születtek, és már ez egy hatalmas eredmény!
Ám itt még nincs vége a történetnek, mert Sándor Zoltán öt Karaffa verset
olvasott fel a Pipafüst című könyvből, majd Sándor Zsombor két mesét
az Épphogy csak beszólok című meséskönyvből. Aztán Kerner Edit és
Sándor Zoltán Szávai Attila új könyvéből, az Optikai tuningból két írását
adták elő, amivel az est talán legnagyobb sikerét aratták. Az értő közönség
minden egyes poénra reagált, vevők voltak a Szávai féle humorra. (Remélem,
sokszor hallják, olvassák majd még!)
Sikeres volt tehát az est. És most először kimondatott élőszóban is, hogy
komoly értéket képviselünk, és így is lehet, sőt, így kell ezt csinálni:
Szerényen dolgozni, és értéket teremtve lebontani a Megyén belüli határokat.
Tegnap mi úgy éreztük, ezek a határok már nincsenek is!
2010-02-04
Karaffa Gyula - Foto Tudósítónktól
|