Zarándokút Szlovénia-Horvátország kegyhelyeire
-
Bár az ősz folyamán szervezték azt az utazást, melynek sorozatában évről évre más európai ország zarándokhelyeit keresik fel.  Az összetartó csoport száműra 2009. szeptember 17-19-ig ebben az évben Szlovénia és Horváthország volt az uticél. A beszámoló már régebben beérkezett szerkesztőségünkhöz, de néhány képpel még ki kellett egészíteni. Aztán a decemberi bőséges aktualis híranyag mellett úgy döntöttünk, hogy a csodálatos tájakat, egyházi épületetek és értékeket, a közösségi összefogást mind mind felmutató zarándoklat emlékeit most, karácsony idején adjuk át a Tisztelt Olvasónak.
GiK 
Hagyományainkhoz hűen elindultunk 2009. szeptember 15-én, egy szép őszi reggelen Szlovénia-Horvátországi zarándok utunkra. A zarándokok most ezen az úton nem csak Rétságról, Tereskéről, Tolmácsról, Nagyorosziból érkeztek, hanem Balassagyarmatról, Püspökszilágyból, Vácról és Rákoscsabáról. Örültünk, hogy több helyről érkezve mégis egyek voltunk a jó Isten kegyelmében.
     Magyarországot Rédicsnél hagytuk el és Szlovénia területére érkeztünk. A reggeli imádság és rózsafüzér elimádkozása után hallgattuk idegenvezetőnket, aki elmondta: Szlovénia a volt Jugoszlávia legfejlettebb része. Lakossága 2 millió fő. Elhaladtunk a lendvai vár mellett is, amelyre az autóbuszból vetettünk egy röpke pillantást. Ez a terület százezer éve lakott, amelyet kőkorszaki leletek bizonyítanak (csontsíp).
     Első állomáshelyünk Ptuj városától 13 km-re lévő Ptujska Gorán volt, ahol szentmisén vettünk részt a „Palástos Madonna” kegyoltárnál. Megköszöntük a jó Isten segítségét, hogy adott erőt-egészséget ezen a zarándokúton való elinduláshoz. A „Palástos Madonna” dombormű (3,3x2,2 m). A Szűzanya palástja alatt 81 alakos szoborcsoport látható jobboldalon egy koronás fő, a mi Zsigmond királyunkat ábrázolja.
     Ptujba visszatérve sétáltunk a városban, amely Szlovénia legrégebbi városa. Dráva mentén fekszik, rómaiak korában élte virágkorát. A várnak a Ptuj család volt a tulajdonosa, innen kapta a 

MÁRIA BISTRICAI KEGYSZOBOR
város a nevét is. Gyönyörködtünk a szép termekben, lakószobákban, szőttesekben és már akkor létező tapétákban. A kiadós várséta után jól esett a tovább utazás szálláshelyünk felé, Celjébe. A Szent József zarándokházban már vártak vacsorával és kényelmes kétágyas szobákkal.
     Második napon a bőséges és finom reggeli után indultunk a „Postojnai Cseppkőbarlangba”, amelyet 1918-ban fedezett fel Luka Cec postojnai hegymászó, de már a középkorban is található a sziklafalba vésett évszámok és rajzok. Nyitott kisvonaton utazva tettünk meg 3 km-es útszakaszt a barlang gyomrába, majd 1,7 km-es szakaszt gyalogosan jártunk végig, gyönyörködve a cseppkövek káprázatos világában.
     A barlangtól 9 km-re lévő Predjamai várhoz indultunk, amely egy 120 m mély szakadék szélére épült. A vár rablólovag ura egykor alagúttal kötötte össze várát a barlanggal. A kegyetlen rablólovagról sok legenda terjedt el, végül is egyik szolgája árulása következtében veszítette életét. A vár ma múzeumként működik.
     A késő délutáni órákban sétát tettünk Szlovénia fővárosában, Ljubljanában. Sétánk a város középpontjában lévő hármas hídhoz vezetett, amely a Ljubljanica folyón való átjárást biztosítja. A hatodik század folyamán telepedtek itt meg a szlovén törzsek. A római korban fontos kereskedelmi útvonal volt.
     A ljubljanai szabad program után indultunk vissza szálláshelyünkre. Esti imádságainkat a celjei Szent József templomban végeztük el szentmise keretében, ahol megköszöntük a nap csodálatos ajándékait.
     Harmadik napon reggeli után rövid sétát tettünk Celjében, amely város Szlovénia harmadik legnagyobb városa, majd végső úti célunk felé indultunk a horvátországi „Lourdes”-be, „Marija Bistrica” –ba. 1715 óta az egyház által elfogadott Mária kegyhely, amelynek legféltettebb kincse a csodatevő fekete Bistricai Mária szobor.
      A török időben befalazták 1550 körül, majd az 1700-as évek elején észrevették, hogy a falból fény árad, kibontották és így találták meg a kegyszobrot. Hálaadó táblák és ajándékok ezrei bizonyítják a Szűzanya segítségét.
    Misénk a Szent Péter kápolnában volt, majd végigjártuk a hegyoldalban felállított keresztutat, hálát adva a Szűzanyának, hogy ilyen gazdag lelki élményekben lehetett részünk.
     Köszönetet mondunk a „Koczka Utazási Irodának” és Főtisztelendő Tarnai Imre, dr. Mandula József, Bencsik Tibor atyáknak, Ádám Bernadett kántornőnek, Ronkay László idegenvezetőnknek a szép és gazdag lelki és kulturális programokért. 
Szebényi Zsoltné, Drajkó Vilmosné 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-