Mióta téma ez a kérdés?
     Nem új felvetésről van persze szó. Éppen jómagam voltam az, aki annak idején vagy 8 éve képviselőként szorgalmaztam, hogy készüljön egy alapos elemzés, hatás- és költségkalkuláció, hogy a már akkor is sok üres teremmel gazdaságtalanul működő intézmény feltételeit javítani lehessen. Akkor sem talált megértésre, bár akkor még több tanulóval számolt az iskola. Azóta alkalmanként felvetődik a téma, lózungok pufogtatásával, felelősök - vagy inkább bűnbakok – megnevezgetésével, de érdemi és részletes átgondolás nélkül.
     Mert teljesen nyilvánvalóvá kell tenni. A téma valóban rejt lehetőségeket, de nem lehet egyetlen döntéssel, költségek nélkül, azonnal tökéletes megoldást kialakítani. Bizony bármilyen döntés születik, rövidtávon pénzbe, befektetésbe kerül, hogy azután később lehessen takarékosabban működni. És ez a lényeg! Átgondolt városfejlesztési startégia nélkül ehhez a témához sem lehet megfelelő megoldásokat kidolgozni.

Miért is van 3 épület?
     A kérdés a mai fiataloknak jó, bár akiknek most jár a gyermeke az iskolába pontosan emlékezhet, hogy a helyi oktatási intézmény a 80-as évek végén olykor 600 főt is meghaladó létszámmal működött. (És még Bánkon is volt alsótagozat) Bizony a „párbizottsági iskola” átadása előtt lehetetlen volt megoldani a tanulók megfelelő elhelyezését. Eleve nagyobb létszámú csoportokban rendszeres tanórák voltak mindenütt, ahol lehetett. A mai evangelikus imaház termében, a könyvtárban, a kollégiumi épületben (ma Rendőrségé) a faházban, és igen zsúfoltan az Iskola téri épületben. (Akkor még November 7 lakótelep lánykori névre hallgatott)  Fontos nyomatékosítani, hogy 550-600 tanuló befogadásáról kellett gondoskodni.
     Aztán ahogyan jött a rendszerváltás, eltörölték a November 7-et és a lakótelep nevét is, meg nem lett szükség pártházra. A törvények értelmében azt megörökölte a város, amelyet sokmindenre használhatott volna. Az akkori városvezetés Gresina István irányításával úgy döntött, hogy az iskolai feltételek javítása érdekében a pártházból egy 8 tantermes iskolaépületet hoz létre. Ez megtörtént, és az akkori létszámviszonyok mellett megoldotta az elhelyezési gondokat. Tulajdonképpen úgy, hogy az alsótagozat együtt, egy épületegységben működött. Ennek előnyeivel és hátrányaival együtt.

Mi a helyzet ma?
     Az iskola tanulóinak létszáma 300 és 320 között változik, és igazából nincs remény arra, hogy lényeges tanulólétszám növekedéssel lehessen számolni. (Ha lehetne sem szükségszerűen jelent több tanulócsoportot, legfeljebb magasabb – de törvényes keretek közötti - csoportlétszámokat.)
Ma 12 tanulócsoporttal működik az iskola. Ehhez képest a „pártbizottsági” épületben 7 oktatásra alkalmas terem van (több is, de már közülük más célra használódik.) plussz egy kisméretű tornaterem. A felső épület jelenleg két különálló blokkból áll, amit az intézmény is „A” épületnek és „B” épületnek nevez. Az „A” a főbejáratnál nyíló, a „B” a volt gimnázium épületerésze. Mindhárom ingatlan kezelői joga és működtetési kötelezettsége az iskolához – mint önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményhez - tartozik.
     Térjünk vissza a számokhoz. Az „A” épületben jelenleg 7 tanterem, 1 számítástechnikai terem, és 1 nagyméretű tornaterem van (Ebben helyszűke esetén egyidőben akár 2 csoport is tarthat tornaórát) Az „A” épület tehát egyidőben 9 órarend szerinti foglalkozás megtartására alkalmas 2010 szeptemberétől.
A "B" épületben 7 tanterem található. (Meg egy terem tanáriként funkcionál, ami nem biztos, hogy ugyanarra a célra kell.)
     Ezek összesítésével egyértelműnek látszik, hogy 16 tanórai foglalkozásra alkalmas terem lehet az A-B épületekben, és 12 tanulócsoport lesz 2010/11 tanévben. (megjegyzem, van olyan tanulócsoport amely a törvényi előírások szerint akár 2 helyett 1 osztályként is működhetne – pl az 5. osztály két csoportban 36 fővel – de ezt összevonni szakmailag nem indokolt, és a teremszám nem is követelné meg. Az alsós épülettel együtt tehát 12 tanulócsoportra 23 foglalkoztatásra alkalmas helyiség van. (Jelenleg több van - éppen 24, tehát kétszer annyi, mint a tényleges igény az őszi induláshoz. De egy terem megszünne a szükségszerű átalakítások miatt, a fentebb jelzettekben ezzel már nem is számoltunk.)

Miért baj ez?
     Semmi probléma nem lenne, ha ilyen bőséges teremválaszték áll rendelkezésre. Nem lenne, ha nem pénzbe kerülne a fenntartása. Nem is kevés pénzbe! Tulajdonképpen pontosan látható, hogy egyik intézményegység fenntartása, fűtése, világítása takarítása feleslegesen terheli az iskola költségvetését. Még ez sem lenne baj, ha az önkormányzat ehhez biztosítana forrásokat. Nem biztosít! Állandó megszorításokkal kényszeríti spórolásra az intézményt. Nem annyira szakszerű megoldásokkal. Mert amúgy valóban feleslegesen kidobott pénz ilyen nagyarányú kihasználatlan terek fenntartása.
     Megfelelő költségvetési támogatás nélkül viszont azt a pénzt emészti fel, amit a szakmai munka színvonalának emelésére lehetne költeni. Mert mindenki pontosan tudja, amikor a testületi ülésen elhangzanak a lózungok, hogy „gyerekek az iskolába is öntjük a milliókat…” „takarékoskodjanak …” no a felvetés méltányolható lenne, he nem hordozna egy csomó megkötést és ellentmondást. Mert éppen azért kerül a szükségesnél sokkal többe az iskola, mert olyan tereket kell fenntartania, amire igazából nincs szüksége. (Neki nincs, másnak van, de a békát vele nyeletik le, de ez egy későbbi bekezdés témája.)

Kinek a döntési kompetenciája?
     Mielőtt rátérnék az előnyök, hátrányok, lehetőségek és kockázatok elemzésére érdemes pár szót szólni, hogy kinek is kell eldönteni, hol tanuljanak a gyermekek.
     Teljesen egyértelmű, hogy az épület kezelői joga az intézményé. Minden ezzel összefüggő kérdésben – a felújítást, eladást, tartós bérbeadást kivéve – az intézmény vezetője dönt. Más bele sem szólhat. Teljesen az iskolavezetés lehetősége, joga és felelőssége bármely tanulócsoportot bármelyik arra alkalmas teremben elhelyezni. Ehhez semmiféle engedélyt nem kell kérnie senkitől. (Meg kell felelnie a tanterem követelményeinek.) Ennélfogva tehát ha az igazgató dönt az intézményegységek átszervezéséről, azt teljes jogkörrel és törvényesen megteheti.

Akkor miért nem teszi?
     A kérdés ismételten jó. A bizonytalanságnak több oka is van. Az egyik éppen az, hogy az iskola jelenlegi vezetőjét, elég furcsa körülmények között 5 éves kinevezés helyett 1 éves megbízással alkalmazza a képviselő-testület. (Olyan nyilt ülésen emiről előtte kiküldték az embereket és a tv-t, majd mikor már senki nem hallotta nyiltnak nevezték.) Újabb pályázat lesz tehát az új tanév megkezdése előtt. Érdekes megoldás arra, hogyan és mivel lehessen sakkban tartani egy intézményvezetőt. Hogyan lehet elérni, hogy a törvényadta jogaival ne élhessen, és arra nem jogosultak korlátozhassák hatáskörét.
     A másik ok sem lebecsülendő. Az pedig az anyagiak. Mert ne higgye senki, hogy ez egy egyszerű döntés, amelyet pénz nélkül meg lehet lépni. Nem lehet! Valamennyit rá kell költeni – ígyis-úgyis az intézményre – ahhoz, hogy az egy épületben való működés szakszerűen kivitelezhető legyen, és gond nélkül müködhessen. Mert persze arról nem lehet szó, hogy a jelenleginél több kompromisszumot kellene vállani az átköltözéssel. Erről szó sem lehet, ezt senki nem kívánná és az iskolavezetés sem akarja.
     A szülők megkérdezését is azért tartja fontosnak, mert minden vélemény számít, és ha nincs többségi konszenzus a bármilyen választott megoldásban, akkor azt nem szabad meglépni.

Mi a baj az alsós iskolával?
     A régi viccel élve: Röviden semmi. Hosszabban? Hát úgy van 1-2 dolog, ami nem lebecsülendő.
Az alsós iskola bekerített területen van, a szülők munkájával megépített játszótérrel rendelkezik. Kiváló nagyterme van (egykori PB terem) amit ugyan nem használ ki, de sokmindenre alklamassá tehető kis felújítással.
     Ugyanakkor nincs elég hely arra, hogy a gyerekek épületen belül elhelyezkedhessenek, mondjuk esős havas idő esetén a szünetekben. Ennél lényegesebb, hogy a kis tornaterem még amikor használható volt is, nem közelíthető meg folyosóról. Sajnos időközben ez a tornaterem gyakorlatilag használhatatlan, balesetveszélyes. Az alsótagozatos gyerekek a főúton közlekedve, szünetüket feláldozva járnak tornaórára a „nagy tornaterembe”. Ezen túl nem elfelejthető a 2-es főút közelsége miatti zaj, levegőben lévő szénmonoxid, és a közlekedésből adódó balesetveszély hatása, mely különösen számításba veendő a 10 év alatti korosztály tekintetében. És az hogy 3 épület működtetése sokba kerül. Ha a háromból az egyikről le kellene mondani az egy épületben való üzemelés a logikus.

Van tényleges alternatíva?
     Igen van! A teremlétszám és az épületadottságok lehetővé tennék, hogy az iskola egy épületegységben az Iskola téri két épületrészben működjön minden tanulócsoportjával.
Ehhez persze sokféle feltételt kellene teljesíteni, hogy ne álljon elő a csöbörből-vödörbe esete.

Milyen tennivalókkal érdemes számolni?
     A felső épület alkalmassá tételéhez bizony sok-sok tennivaló van, ami törvényi előírásokon, meg a racionális működés elvárásain alapszik.

1. Az iskolát – törvényi előírás szerint is – be kell keríteni. Ez elől tök egyszerű, oldalt, ahol létező de alkalmatlan játszótér van már nem annyira egyértelmű. Ez az alsótagozatosok védelme érdekében is elvárható lenne, nem csak kötelező.
2. A jelenlegi felső iskola melletti játszóteret meg kell szüntetni, mert nem szabványos. (tornaterem oldalánál az óvoda mögött) Minimum a szülők által szerzett pénzből építettet áttelepíteni és néhány új eszközzel kiegészíteni szükséges. (Ugyancsak bekerítés mellett.)
3. Nagyobb költség, hogy építészeti átalakítással biztosítani kell az épületegységek közötti belső közlekedés lehetőségét. Méghozzá úgy, hogy az többféle szabványnak is megfeleljen. Erre egyébként van építészeti lehetőség. Mert az mégsem elfogadható, hogy majd az „udvaron” keresztül járának a kicsik a tornaterembe és más szaktanterem használat céljából. Ezt a munkát akkor is el kell végezni az átköltözés előtt, ha a felületesen elkészítetett pályázatok nem nyernek. Pályázati nyereségre várni koncepciótlan városvezetéssel amúgy is reménytelen. Egy ilyen projekt időben kidolgozott megpályázásával lehetne, de erre meg nem gondoltak. De mindenképpen pénz kell ezen munkák elvégzéséhez.
4. Az átjárást már csak azért is biztosítani kell, hogy a játszótér a tornatermi oldalsó bejáraton megközelíthető legyen. (Ma a „B” épületből a tornaterem sem megközelíthető, csak „külsőleg”.
5. Lehetőség a volt szolgálati lakás megszüntetése (oldalt a büfénél) és annak alapterületét a belső térből nyíló helyiségek céljára kialakítani. Újabb tanterem, tanári, vizesblokk, étkezőhely, ruhatár, vagy ami szükséges. Ehhez is pénz kell.
6. Egy korszerű iskola felé törekvő megoldásnál ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni olyan előírásokat, amely kötelezővé teszi pl. a ruhatár meglétét. (Elegendő férőhellyel.) hogy a gyereknek ne a tanteremben kelljen tartania kabátját, különösen ne kelljen cipelnie a szaktantermi rendszerben működő oktatás miatt. Ugyancsak kellene valamiféle étkezőhely – kézmosóval, pohármosóval, asztalokkal, szeméttárolókkal stb. – ahol a tízórai megfelelő körülmények között elfogyasztható.
7. Természetesen időszerű lenne a fűtőrendszer felújítása, és a hőszigetelő nyílászárók beépítése. Mert ezekkel hosszútávon takarékosabban és egészségesebben lehetne működtetni az iskolát. Akkor is, ha erre nem sikerülne pályázaton pénzt nyerni.
8. A sportudvar is fejlesztendő, és biztosítani szükséges az árnyas szabadtéri lehetőséget, a sportolási teret több sportág részére.
9. Az már a minimum elvárás körébe sorolható, hogy a teljes tanulólétszámot ellátni képes korszerű vizesblokkok legyenek. Mert itt évek óta a budik állapota siralmas, és a provizórikus erölködések ellenére is alig változik.
10. És nem utolsósorban elengedhetetlenül szükséges az épületet „bérlőként” használó szervezeteknek más hely keresése. Ezt az iskola szuverenitása is megkövetelné. Mert az a helyzet, hogy jelenleg azért nem szabad a „B” épület, mert azt a Középiskola és a Zeneiskola használja. Napközben is, és délután is. Számukra másutt kellene megfelelő helyet biztosítani, és ezt a kényszerházasságot megszüntetni. Mert átköltözés úgy, hogy az alsó tagozat is ott működik, és a középiskola is, megoldhatatlan. (Már csak azért is, mert délután napközis foglalkozásoknak is kell hely.) Nemcsak kapacitások miatt, hanem egyéb szakmai és működtetési okból. Tehát az albérlőknek más helyet kell találni, viszont az alsós épületben lehet is. Olyat ami számukra tökéletesen megfelelő. 

1. Ide kerülhetne a nappali és a levelező középiskola, amely ma már – és különösen jövőre – az iskolaépület szinte teljes „B” épületét használja. (jelenleg az iskola ebben a részben csak 7 %-nyi igénybevételt kap, de a teljes költséget fizeti.
2. Ide kerülhetne a Zeneiskola, önálló termekkel, a hangszereknek és a hangszeres oktatásnak korszerű színteret biztosítva.
3. Továbbra is helyet adhatna a kistornateremben – és nem csak ott – a Kereplő Néptáncegyüttesnek.
4. Az épület díszreme  alkalmas 100 fő befogadásával különféle ünnepségek, előadások tartására. Kis felújítás után kiváló hangversenyterem lehetne a zeneiskolának, közösségi – és akár előadó, vagy konferencia – tere lehetne a középiskolának.
5. Sőt akár ebben az épületben – a díszteremben - lehetne elhelyezni a Református Egyház havi 2 rendezvényét. A terem az orgona tartós elhelyzésére, alkalomadtán hangversenyek tartására is alkalmas lehet.
6. Természetesen továbbra is itt működhetne a Pedagógiai szakszolgálat, és akár az épületben lehetne elhelyezni a  gyermekjóléti szolgálatot is, ami jelenleg a volt szolgálati lakásban működik, heti pár alkalommal.
7. Ezen esetben természetesen az épület működtetését gazdasági és szervezeti egységként is le kell választani az iskoláról. A felmerülő költségeket valakinek vállania kell.

Akkor ki fizessen?
     Ez most nem az a hely, ahol a középiskola, vagy a zeneiskola ellen szólnánk. Mindkettőre szükség van a városban, különösen a művészetoktatási területen van több igény, mint amennyi a lehetőség. De az mindenképpen elvárható, hogy ha önálló épületbe kerülvén ezen szolgálatok, világosan kiderüljön mennyibe kerül a fűtés, az áramszámla, a takarítás, és a többi. (Biztosítási díjtól, a vízdíjon, az épület fenntartásán át a telefon és Internet költségektől a karbantartási munkákig.) Aztán ha ez kijön évi kb 30 millió forintra, akkor mondhatja azt a képviselő-testület, hogy ezt a kiadást vállalja, a közésiskola és a művészetoktatás működtetése érdekében. Mert persze az az ellentmondásos helyzet, hogy ezen intézmények a működés feltételeként szabták, hogy nem fizetnek semmilyen térítést. Hogy ez helyes, vagy nem helyes, nem itt lehet megvitatni. De az biztos, hogy a költségeket valakinek vállalni kell. És nem korrekt, ha ezt az iskolán akarják számonkérni, és ezen költségek kötelező kifizettetése mellett az iskolai oktatás színvonalán legyen kötelező spórolni. (Nem annyira demegógia az a gondolat, hogy a szülőknek azért kell társadalm munkában szépíteni a termeket, játszóteret szerezni és építeni, hogy a középiskola és más intézmény ingyen kapjon drága szolgáltatásokat.)
     Az pedig normális eljárásrend lenne, hogy nevén neveződjenek a szolgáltatások és a költségek.

Mit lehet hát tenni?
     Egyet nem. Homokba dugni a fejünket, és úgy tenni, hogy ha semmit nem csinálnak az illetékesek, akkor minden nagyon jól van. Mert nincs jól. Ugyanakkor minden megolás pénzbe kerül, ami a jövőben teremt tisztább elszámolási viszonyokat és olcsóbb működést. A dolognak ezt a részét pedig az önkormányzatnak kell felvállalni. Közbenső megoldás nem létezik. Olyan pl, hogy a gyerekek ősztől költözzenek át ideiglenesen, aztán majd igéreteket kap az iskola arra, hogy valamikor, valamire majd kapnak pénzt… Ez ugyanis nem elég.
     A szülőknek az értekezleten pedig azt lehet tenni, hogy megfogalmazzák a véleményüket, milyen körülmények között tartják elfogadhatónak a változást. Meg persze azt is milyen feltételekkel fogadnák el, ha az alsó tagozat ott marad ahol van, hiszen ez is hátrányt jelent sok szempontból. Főként az iskolai költségvetésre, amiben az így felszabaduló pénzt lehetne jobb célra fordítani.
     Ennyit előzetesen. De szerkesztőségünk képviselni fogja magát a szülői értekezleten és tudósításban, esetleg elemzésben beszámolunk az elhangzottakról és az esetleges eredményről.