Közlekedés Rétságon - egy anya szemével
-
Na, megint eljött egy strapás nap, amikor a gyerekeket leadva az óvodába, iskolába; nyakamba veszem a várost és próbálok mindent időre elvégezni, mert délután fogászatra kell vinnem a srácokat. 
     Már az úton való átkelés is nehézségekbe ütközik, mert elromlott a zebránál lévő lámpa! Fogaimat összeszorítva gyermekeim kezét satuba fogva, belekapaszkodok másik kezemmel - talán a harmadikkal??? - a babakocsiba és kitekintek az autóforgalomba, hátha valaki éppen szamaritánus szolgálatban van és szeretne velünk jót tenni és átenged az úttesten. Percek telnek el, mögöttem hatványozódnak az átkelésre várók, nagy többsége egyedül álló gyermek, és drukkolnak, hogy le tudom-e majd gyorsan emelni a babakocsit, ha véletlenül megállna egy autós. Na, majd megmutatom, nem hiába edzek nap, mint nap kezemben a 2 éves gyerkőccel, plusz a babakocsival. Nini éppen jön egy sportkocsi, és lassít - megkapom a gyerekkocsit, és már lépnék is le vele a járdáról, amikor a sportkocsi elkezd hirtelen gyorsítani, és csak kiváló reflexemnek köszönhetem, hogy nem léptem a kerekek elé! Közben a skacok a hátam mögött örvendeznek, hogy ilyen udvariasak voltak és nem ők léptek le a járdára, hanem én játszottam a próbababát. Jó kis tapasztalataik lehetnek! Sajnos itt rendszeresek az ilyen incidensek, ezért már kétkedve kell fogadni minden ilyen átkelési segítőkészséget. 
     Egyre csak várunk, várunk, és reménykedünk, hátha közben a rend őrei is látogatást tesznek a zebránál, de ma valahol másutt őrzik a rendet. Na, magunk is majd csak megoldjuk. A járda túloldalán egy idős nénike topog, a botját szorongatva, és az átkelés hosszát próbálja összevetni beteg lábai  sebességével, de eléggé elkeseredetten rázza a fejét, tehát ő is látja, hogy rajta is csak a csoda segíthet. Közben csak úgy dübörögnek a kamionok a reggeli forgalomban, az egyik majdnem elvált az úttesttől, félő volt, hogy bemegy az iskolába a sofőr a járgányával együtt. Miután visszatért a szívünk dobogása, mert őszintén, az ijedségtől majdnem megállt, a Mol kúttól lefelé a lejtőn egy szép piros kisautó gurult a zebra felé. Egy idősebb hölgy kedvesen integetett ki belőle, és megáll, hogy átengedjen minket. Kocsi fel, gyerekek keze satuba, irány át az úton, a gyereksereg pedig lohol mögöttünk. Az idős néni talán még soha ilyen gyorsan nem lépett le a - neki persze, hogy magas - járdáról, mert a buszmegálló felől nagy sebességgel ront az úton átkelők felé egy teherautó, - pont megelőzött egy kerékpárost és biztos ennek sikerén felbuzdulva nyomja a gázpedált. Gyorsan, gyorsan, mindenki fedezékbe, gyerünk fel a járdára! Az egyik átkelő férfi, aki a néni után jött, megemelte a kicsi mamit és botjával, kalimpáló szívével együtt a járda biztonságos fedezékébe emelte. 
     Közülünk is mindenki átjutott, és egyszerre lélegeztünk fel, hogy ma is megúsztunk egy átkelést. Végül is, amikor van lámpa, akkor egy kicsit jobb a helyzet, habár a zöld az nem mindig enged átkelni, mert meg kell várni, hogy az autóval közlekedő személyek is beleegyezésüket adják, hogy az általuk is használt útszakaszon átmehessünk. Csak akkor léphetünk le, ha az autó valóban megállt! Hát ma ilyen helyzet van nálunk az egyetlen zebránknál. Még gyorsan felvarázsolom az óvoda előtti járdának nem nevezhető közlekedésre alkalmatlan szakaszon a babakocsit, majd leadom a srácokat, és folytatom a napi beszerző körutamat, de először is, miután egy kis levegőhöz jutok, megpróbálom eltervezni - anyaként és háziasszonyként ez amúgy is a véremben van, mármint a szervezés-tervezés - hogyan tudnám a főutat kikerülve a lehető legbiztonságosabban megközelíteni a boltokat. Nem könnyű, de én soha nem adom fel! Mire felnőnek a gyerekek, addigra már profi leszek túlélésben. 
     Jöhet bármi, majd megoldjuk. Semmi nem lehet összemérhető egy "nem gyerek-barát" "nem anyuka-barát" és "nem beteg lábbal közlekedő-barát" városi - de akár lehetne országos is - közlekedéssel, ettől már a nap többi része csak jobb lehet, pláne, hogy a kedvesem megy autóval  a srácokért.
-  FISH -

Az alábbi képek csak illusztrációk, nem a szerző által leírt esetnél készültek

www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-