Életre nevelő, komolyan vett katonáskodás gyerekeknek - egyverropogás, s katonás fegyelem fogadta az érkezőket. A kapunál fegyveres őrök érdeklődtek jövetelünk céljáról, s bejelentették jöttünket a táborvezetőnek. Mint egy igazi katonai táborban. A Rétsági Árpád Egylet immár hatodik éve szervez történelmi militari tábort gyermekeknek. A legfőbb céljuk, hogy a katonás fegyelem mellett olyan élményekhez, ismeretekhez jussanak a táborlakók, amelyekkel máshol nem találkozhatnak. Mint azt Fodor László táborparancsnok elmondta, táborba a környék településeiről érkeztek a résztvevők, de jöttek Vácról, Balassagyarmatról, Vácról, a fővárosból, sőt a Felvidékről is. Fiúk és leányok egyaránt. Első feladatuk a tábor felépítése a rétsági lőtéren. Minden reggel hatkor van ébresztő, s kezdődik a reggeli torna. Tisztálkodás, majd reggeli után indulnak a foglalkozások: közelharc-oktatás, egészségügyi, elsősegély-nyújtási ismeretek, alaki foglalkozás, lövészet, íjászat. A délután talán még izgalmasabbak, hiszen olyan programok várják a gyereket, mint a lovaglás, „bombakutatás”, quadozás, de közkedveltek a paintball és az air-soft harci játékok is. 
Megismerkednek a fegyverekkel, kipróbálják az aknakutatást. A határőrség
jóvoltából használhatják az éjjel látó- és hőkamerát, de azt is megtapasztalhatják,
hogy vannak olyan álcaruhák is melyeket ezeket a korszerű eszközök sem
képesek meglátni.
A programok során megemlékeznek a II. világháború során Gorgyijevkánál elesett rétsági harcosokról is. A koszorúzási ünnepséghez menetdallal érkezik a csapat. Rétságon sokan ismerősként kapják fel a fejüket a pattogós dallamok ismerősen csengenek még az emlékezetben, bár már egy évtizede annak, hogy a nagy hírű rétsági alakulat bezárta a kapuit. A tábor félidejében aztán felkerekednek, s átköltöznek a Börzsöny közepére a Dr. Kenyeres Balázsról elnevezett tisztásra, a Kenyeres-forráshoz, hol újabb kalandok várnak reájuk. Indul ugyanis a hegyi kiképzés. Éles helyzetben próbálhatják ki, miként lehet egy patak fölött átkelni a köteleken, megtanulhatják, hogyan kell biztonságos csomókat kötni, részt vesznek hegyi túrákon, megjárnak nehéz terepeket. Ellátogatnak a csodálatos környezetű közeli kemencei strandra is, hol úszásoktatásban részesülnek az arra rászorulók. Esténként tábortűz, élménybeszámoló és jókedvű nótázás a program takarodóig. Az a tapasztalat, hogy egy-egy nehéz nap után nemigen kell altatni a srácokat. De ki is kell használni a pihenésre fordítható időt, hiszen a reggel gyorsan eljő, s indul az újabb kemény próbatétel. A fizikai megpróbáltatások, a szigorú fegyelem ellenére mégis évről-évre sokan jelentkeznek. Vannak köztük, kik minden eddigi alkalommal jelen voltak a táborban, s vannak „túlkorosok” kik vissza-vissza járnak, ha csak néhány napra is. Egy életre szóló élménnyel gazdagodva térnek haza a résztvevők, hogy aztán büszkén meséljék társaiknak a történteket. V.J.
|
||
 |
||
 |
||
 |
||
 |
