Már a rendező személye is garanciát jelentett arra, hogy itt valami egészen kiváló produkció készül. Kriszt László a szakmájában elismert, kiemelkedő múlttal rendelkező művész, akinek neve garancia a színvonalas műsorokra és a felhőtlen szórakozásra. Sokoldalú ember, akinek ez az első prózai rendezése.
      Az Állami Balettintézet után sztepptáncot tanult, majd elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskola operett - musical szakát. Nem elégedett meg ezzel. Az Állami Artistaképző Intézet Akrobatikus revütánc képző szaka után jazztánc oktatói képesítést szerzett. Meghívott tanárként tanított a Színház és Filmművészeti Főiskolán, s a Fővárosi Operett Színház stúdiójában tartott mesterkurzusokat. Előadóművészként a Fővárosi Operett Színház tagja volt. Emlékezetes operett és musical főszerepek után a Béke Orfeum művészeti igazgatója, a budapesti Moulin Rouge igazgatója, majd a Westend City programigazgatója volt. Az elmúlt év őszétől a "KÁVÉHÁZI MŰVÉSZETI FÉSZEK ESTEK" címmel a Fészek Művész Klubban fut a rendezői összeállítása.
      Az "Üveggolyócskák" és "Vígh utczai srácok" című színházi premierről azt nyilatkozta, hogy maga sem számított ekkora sikerre. A darab megható és érdekes, a rendezés is kiváló volt, a színészek nagyot alakítottak. A szereplők: Imre István, Máté Krisztián, Rékai Nándor, Végh Ferenc, Galambos Zoltán és Jakus Tímea. Valamennyien kiváló művészek.
      Az író, a mezőtúri származású Farkas József és Kriszt László rendező arra törekedett, hogy az előadás során a nézők gyermekkoruk emlékeivel találkozzanak újra. Ezek az emlékek az előadás alatt mélyen, úgyszólván lélekbe vágóan érintik a nézőközönséget. A Vígh utczai nyár hangulata sokakban nosztalgiát kelt - azokban, akik legalább harminc évet leéltek már. És jön a közelmúlt. Az első részben gyerekkori emlékekként tűnnek fel a padláson, a második részben a kor marad, csak a helyszín változik. A főhősnek egyetlen szünetnyi ideje van felnőni, a harmadik részben már – két monodráma: a „Vallomások”, és a „Több, mint szerelem” során - azzal szembesül a néző, hogy a szerelmet bizony ugyanúgy élik meg a férfiak, mint nők. Vagy a nők, mint a férfiak? 
      A szerző, Farkas József az UTE ökölvívó szakosztályának vezetőedzője, polgári foglalkozása börtönőr. A verseiből, novelláiból született színmű gondolatait az öt színész tolmácsolja. Azt, hogy miként lehet az írói és e két látszólag ezzel ellentétes foglalkozást együtt megélni, így nyilatkozott: „Ahhoz, hogy az ember jó emberré váljon, sok ütést kell, hogy kapjon a sorstól. Én jó embernek tartom magam, de néha menekülök magam elől is, és persze az írásba. Szeretnék példát mutatni az életutammal az embereknek, a családomnak, és szeretném, ha büszkék lennének rám.”
      Egy kisvárosi művelődési központ viszonylag ritkán teheti meg, hogy színházi előadást fogadhasson. Azt, hogy a rétsági előadás során a lelkes közönség méltán tapsolhatta meg a művészcsapat kiváló előadását, nagyrészt köszönhető egy helyi vállalkozó, Hegedűs Ferenc támogatásának. Köszönet érte!