Színház, jótékony céllal
-
Hegedűs Ferenc képviselő kezdeményezésére színházi előadásra szóló plakátok, meghívók invitálták a nagyérdemű közönséget a művelődési központ színháztermébe. A kezdeményező célja az volt, hogy teljes díjával megvásárol egy színházi előadást, amelynek bevételét - a fellépők, és egyéb költségek kifizetése után - az óvodai játékok biztonságosabbá tételére indult program finanszírozására fordítja.
     Az igazi színházi hangulatban iduló estet a darabok írója és rendezője -  Farkas József és Kriszt László vezette be. Mintegy konferanszié szóltak néhány szót a következendő jelenetekről. Ebből is látható volt, hogy nem a szó eredeti értelmében vett színházi - értsd nagyszínházi, drámai - előadásról van szó, hanem valami másról. Erről árulkodott a plakáron szereplő sorozatnév, mely alatt játsszák az előadást számtalan helyen az országban. "Kávéházi Művészeti Estek" címen tapsoltak már a Fészek Művészklubtól Mezőtúrig számtalan helyszínen a színháznak.
     A függöny felgördülése után sejtelnesen derengőn előtűnő fényben, mintha egy elvarázsolt padlás, vagy elhagyott gyermekszoba rejtelmei nyílnának meg. Mindenféle régi tárggyal, csodával, emlékkel. És ahogyan előkerülnek a játékok, a marionett báb, az üveggolyók, ugyanúgy kerülnek elő az emlékek... Az előadás ugyan 4 önálló egyfelvonásosból áll, de végig ez a mottó hatja át a játokot. Előkerülnek emberi sorsok, megelevednek humoros és tragikus történetek, a barátság, a szerelem hangjai.
     Az előadás nem operál nagyszínpadi technikai megoldással, forgószínpaddal, különleges fényekkel, hatalmas terekkel, mozgó díszletekkel. Az egyes kellékek a színészek munkája során nyernek alakot. Ugyanúgy mint a mondanivaló. Mert itt a szavak súlya, a kimondott mondatok adták a drámaiságot. A színészek által megformált jellemek idézték elénk a szerző gyermekkorát megjelenítő emlékeket. És ez a színészi játék igazi élményt jelentett a színháztermet ugyan nem teljesen megtöltő, de egy kávéházi térbe biztosan el nem férő közönségnek. A szűnni nem akaró tapsot csak az ünneplés és a köszöntés szakította félbe. Virággal és személyes ajándékokkal köszöntötte a művészeket a város polgármestere, Mezőfi Zoltán, és az est kezdeményezője, finanszírozója, Hegedűs Ferenc. Említsük hát meg az ünnepelt szereplőket: előadók: Imre István színművész, Máté Krisztián színművész, Rékai Nándor színművész, Végh Ferenc színművész, Galambos Zoltán színművész, Jakus Tímea színművésznő Díszlet - jelmez: Tóth István, grafika: Tóth-Cseri András, színpadra alkalmazta és rendezte: Kriszt László.
     Aki jelen volt, biztosan igazi színházi élményt őriz meg az előadásról. Aki nem volt ott tényleg sajnálhatja, de nem tudom elmondani a darabot, ami nem történet, de lélek, nem esemény de érzelem. Az alábbi képek emlékek - amiről esteleg később újabb történetek szőhetők - de nem tudják az előadás igazi hangulatát felidézni. Egy biztos: újabb remek rendezvényben lehetett része a rétságiaknak, és a rendezvény okán Rétságra látogatóknak.
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-