János Vitéz tácban elmesélve
-
A Kereplő Néptánegyesület igazi
húsvét előti meglepetéssel szolgált. Sőt mindjárt nem is egyel, hanem kettővel.
Március 25-én vasárnapra szervezték a Hargita Székely Népiegyüttes műsorát,
de mielőtt benépesült volna a színházterem, a művelődési központ aulája
telt meg izgalmas nyüzsgéssel.
Húsvéti
készülődés címmel kézműves foglalkozás indult. Az asztalok mellett aztán
sokféle barkácsolás valósult meg, és keltek életre rajzban, tojásban, csuhéban
a husvéti álmok. Mindez Fábiánné Székely Szilvia, Misik Zsuzsanna, Rinkácsné
Homolya Gabriella kérművesek közreműködésével valósult meg. Közben a hangulatot
előkészítendő a zenekar is játszott "egy sort", csak úgy örömzeneképpen.
16
órára megtelt a művelődési központ színházterme, ahová a János Vitéz című
produkciót hirdették. A plakátot látva először elgondolkodtam, hogyan is
kerül táncszínpadra Petőfi örökbecsű műve. Aztán amikor elolvastam ezen
honlapon is megtalálható ismertetőt, már szinte biztosra vettem, jobban
fogom magam érezni, mint mondjuk egy (Wagner) Parsifal előadáson. Aztán
elsötétedett a terem, felcsendült a nyitány Kacsóh Pongrác ismert dallamaival.
Amikor megszólalt az ének emigyen: Az én nevem, az én nevem "Pattogatott
Kukorica János", már biztosra vettem hogy valami teljesen új műfajnak nézünk
itt elébe. Felgördült a függöny, megjelenik egy vásári kikiáltó cilinderben
frakkban, akik "munkatársával" vezet bennünket végig a történet rejtelmein.
Beszédes keretet adva azok számára akik nem emlékeznek már kristálytisztán
János Vitéz történetére. Aztán elszabadult az indulat, a humor, a vígság
és a tánc. Ha valaha is azt írtam valamiről, hogy fergeteges sikert aratott
egy műsor, akkor ez a délután bőven rászolgált a nézők kitörő tapsaira.
Itt olyan történt, amit én még Rétságon soha nem láttam. A publikum a finálénál
felállva tapsolt szünni nem akarón. Ne is kérjék hát, hogy ügyetlen szavakkal
próbáljam itt elmesélni miként került színre János Vitéz és Iluska története.
Ha azt írom, hogy abszolút profi dramaturgia, koreográfia és előadás, ezek
után úgysem mond többet.
A
program megvalósulásáról el kell mondani, hogy rendező és házigazda ezennel
a Kereplő Néptánc Egyesület és lelkes tagsága. Ugyanis az ő meghívásukra
érkezett városunkba a Hargita Székely Népiegyüttes. A házigazdaságot is
szó szerint kell érteni, hiszen a tagok vettek részt a vendégek elszállásolásában,
sőt a fellépés utáni vacsorát is az egyesületi tagok főzték. Ezzel nem
csak a hazai konyhából adtak izelítőt, hanem a költséghatékonyságra is
törekedtek. Mert a műsor költségét az egyesület vállalta fel. Ebben a szándékában
a Városi Önkormányzat és a Kölyöksziget Alapítvány is segítette, de azért
az anyagiak és a tennivalók jelentős részét tette ki amit a közösség tagjai
adtak ahhoz, hogy itt Rétságon megvalósuljon a műsor. A székely táncososok
csoportja több napra érkezett, és városunk előtt és után is színpadra lépnek.
Budapesten a Hagyományok Házának meghívására március 24-én, szombaton kétszer
léptek színpadra, délután 3, illetve este 7 órakor. Szintén szombaton este
a társulat részt vett Dunaharasztiban a Székelybálban, ahol felcsíki táncokat
mutat be. 26-án hétfőn délután pedig Solymáron lesz előadása az együttesnek.
A turné utolsó állomása Szeged, ahol szintén két fellépés lesz március
27-én, kedden délután 3, majd este 7 órától.
A
tapsok után Simon Katalin, kicsik, nagyok táncoktatója meghatott szavakkal
mondott köszönetet a fellépőknek. Mint ahogyan elmondta valamikor ő is
ennek az együttesnek volt táncosa, és ma is őrzi az ottani élményeket,
az ott szerzett tudást, és nagyon felemelő érzés most a fizikai távolságot
megszüntetve érezni a barátság távolból sem megszakadó erejét.
Néhány
fotóval törekszünk arra, hogy felelevenítsük e különleges nap pillanatait.
GiK
|