Kicsit a diákok fejével gondolkodva - meg úgy pár évtized távolából visszaemlékezve - azt lehet mondani, hogy kit érdekel mi történik napoközben hétről-hétre egy középiskolában? Na persze a tanárok tanítanak, a tanulók tanulnak. Ahhoz hogy igazi diákélmények maradjanak meg, bizony hagyományok és rendkívüli alkalmak is kellenek.
      A rétsági középiskola nappali tagozatán október elején két ilyen rendhagyó, de emlékezetes alkalomra is sor került. (Mivel többen készítettek fotókat és azok csak most értek be szerkesztősé- günkhöz - megköszönve a közreműködést - csak most tudjuk összefoglaló tudósításunkat közreadni.

Gólyaavató
      Október elején az elsős tanulók alma materbe való befogadására rendeztek vicces, játékos napot. Az egyetemeknél az ilyesmit gólyaavatónak hívják, itt - ki tudja miért - a gyerekek körében inkább a szecskaavató szóhasználat dívik. Lényeg a lényeg, hogy csoportokat alakítva különféle vicces feladatot kell megoldaniuk a csoportoknak. Hogy túl nagy keveredés ne legyen, eltérő színű csákót viseltek az egyes brigádok. A feladatokon jót derültek azok akik éppen nézői szerepben drukkoltak, és hát ki tuidja, egyes tennivalók "szenvedő alanyai" hogyan élték meg. Túlélték az biztos, és szépen sorakoztak az értékelő pontok a táblán, melynek akapján kialakult a sorrend. Mindettől persze fontosabb a közös élmény a hangulat, a közösen megvalósított program.

Természetismereti túra
      A másik rendhagyó eseményre október 12-én került sor. A természet és az élő környezet megismerésére szerveztek programot, amely az iskola előtti felsorakozással kezdődött. Mocsári Gergely tagozatvezető szavai után Lengyel László erdész szólt arról, miféle meglepetéseket tartogat a természet és mennyi árulkodó jel utal az élet különféle megnyilvánulására. A nap során csoportonként egy túrát tettek, amelynek egyes állomásain feladatokat kellett megoldani a látottak, hallottak, általános természetismereti kérdések alapján. Az első feladat mindjárt az iskola kapujában várt a csoportokra, majd a gyalogtúra a Petőfi utcán tartott az egykori tankos felé. Ott  egy területet körbekerülve Lengyel László szakértő vezetésével figyeltek fel az élet formáira, az állatok mozgásának, életénet jeleire.
      Miközben a csopotok egymást követve a kellemes őszies időjárásban, a - ténylegesen - festőien szép párás ködös napfelkeltével - megtették az utat, az iskola udvarán a bográcsokban egyedi recept szerinti gulyás rotyogott, hogy az útról visszatérőket megvendégelhessék. Bizony jól is esett és jó étvággyal fogyaztották tanulók tanárok Jávorka János mesterszakácsi rutinnal elkészített főztjét.
     Mindkét alkalom kiválóan alkalmas a "szürke hétköznapok" közül kiszabaduló ifjúságnak élményteli, de mégis ismereteket adó, az összeratozást erősitő program gyanánt. Mint jeleztük több tudósítónk is fotózott, akiknek munkáját itt is megköszönve állítottuk össze a a fotoválogatást.

Egy szomorú momentum
      Az út persze nem várt meglepetésekkel is szolgált. A gyönyörű reggeli túra idilljét a város határában otromba szeméthalmok rombolták a szemlélőben. Nem egy helyen illegális szemétlerakók "szinesítik" a tájat. Nagyon elszomorító. Egyesek még arra sem veszik a fáradságot, hogy valamennyiven beljebb, vagy elásva helyeznék el szemetüket. Hozzátennivaló, az sem lenne megbocsátható. Egész pontosan BTK-ban nevesítetten szemét ilyen lerakása bűncselekmény. No e momentumot itt nem részletezzük jobban, más alkalommal is megtettük, de azért tényleg felháborító. A pedagógusok az élő világ megóvására, megvédésére, a szépség a természet iránti fogékonyság kialakiítására szerveznek programot és "ezt kell megtanulniuk", vagy legalábbis tapasztalniuk tanulóinknak. Erre nemigen lehet szavakat találni.

---

---