Vitéz nemes sárbogárdi Mészöly Géza magyar királyi páncélos őrnagy Egerben született 1907. január 3-án. Édesanyját Medey Mayer Teréznek, édesapját vitéz nemes sárbogárdi Mészöly Gézának hívták. Katonatiszti családból származott. Édesapja mint a császári és királyi 44. gyalogezred századosa vett részt az első világháborúban, utolsó rendfokozata - akárcsak fiának - az őrnagyi volt.
     Mészöly Géza hivatalosan 1941. május 1-jén, vezényelten viszont már január elején került Rétságra, az akkori II. kerékpáros (harckocsi) zászlóalj hoz. Ez egy átalakulóban lévő alakulat volt, egyike a páncélosfegyyernem gyors felfejlesztése jegyében megalakuló harckocsi csapattesteknek. A gyorshadtest 1941. júliusa és novembere közötti ukrajnai hadműveletei során alakulata egyik magyar gyártmányú Toldi könnyű harckocsikkal felszerelt századának parancsnoka volt, melyet a gépkocsizó dandárok támogatására osztottak be. A szovjetek elleni hadművelet keretében elvonult rétsági zászlóalj harckocsiegységei 1941. július 27-én estek át a tűzkeresztségen. A frontra vezényelt rétsági zászlóalj harckocsi alegységei Gorgyijevkánál ütköztek meg a szovjet csapatokkal. A terep- és az időjárási feltételek nem kedveztek a támadásnak. Az alegységekből közel harmincan meghaltak, többen eltűntek, sokan megsebesültek. 
     Újabb frontszolgálata, ezúttal a magyar hadtörténelem tragikus sorsú 2. hadseregének kötelékében 1942. július 27-én vette kezdetét, amikor mint beosztott tisztet (kezdetben feltehetően mint tiszti személyi tartalékot) a Don mentén bevetett 1. páncéloshadosztály 30. harckocsiezredéhez vezényelték. A viszonylag jelentős tiszti veszteségek miatt rövidesen egy harckocsi század parancsnokságával bízták meg, s alakulatával részt vett a korotojaki, illetve az uriv-sztorozsevojei Don menti hídfőcsatákban. Szeptember ll-én Sztorozsevojénél megsebesült. November elején egy Finnországban megtartott téliharctanfolyamra vezényelték, ahol finnek az 1939/40-es finn-szovjet háborúban jól bevált téli harci módszereikre képezték ki a német és magyar tiszteket. A tanfolyam november 24-étől december 16-áig tartott. Mészöly Géza szabadsága letelte után 1943. január 14-én tért vissza a hadműveleti területre, s a január 12-én meginduló szovjet offenzíva, illetve a 2. hadsereg maradványainak visszavonulása alatt a 30/1. harckocsi zászlóalj parancsnoki teendőit látta el.
     A keleti hadszíntérről hazatérve továbbra is a Rétságon állomásozó harckocsi alakulat állományába tartozott, mely 1941. október 1-jétől már 1/III. harckocsi zászlóalj elnevezés alatt szerepelt a magyar királyi honvédség hadrendjében. 1944. július l-jén őrnaggyá léptették elő. Az 1944. augusztus 23-ai román átállást követően a magyar királyi honvédség – Dél-Erdély birtokbavételét célzó - utolsó támadó hadműveletében mint a VII. hadtestparancsnokság páncélos előadója vett részt. Az Erdélyt megszálló szovjet csapatok szinte folyamatos előretörése idején parancsnoksága - feltehetően összekötő tisztként - egy német-magyar vegyes harccsoporthoz osztotta be. Október 10-én a Nagyváradtól északra fekvő Bihar községben folytatott harcok során nyoma veszett. A magyar 12. tartalék hadosztály gyalogos és tüzér csapattesteiből, valamint a német 176. tábori pótzászlóaljból és a szintén német 325. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár hat páncélosából álló harccsoportnak ezen a napon Bihar körzetéből ellenlökést kellett indítania az előrenyomuló szovjet páncélosok feltartóztatására.
     A korabeli magyar veszteség-nyilvántartási dokumentumok Mészöly Gézát mint eltüntet tartják nyilván, hősi halálának, vagy esetleges hadifogságba kerülésének körülményei nem ismertek. A szovjetunióbeli lágerekben elhunytak nemrég Oroszországból megkapott töredékes listáján sem szerepel a neve.
     A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában őrzött ún. veszteségi kartonján található egy olyan bejegyzés is, amely arra utal, hogy a magyarországi hadműveletek alatti eltűnésének helyéről és idejéről - feltehetően a holttá-nyilvánítás végett - 1950. július 15-én értesítették a hozzátartozóit.