A párbajozó felek Zubovics Fedor, a szolgálaton kívüli honvéd huszárszázados és Rákóczy István, a rétsági főszolgabíró voltak.
     Lássuk kik is voltak a haragosok, kik nem találtak más kiutat a köztük lévő nézetletérés megoldására, mint hogy egymás vérét ontva bosszulják meg sérelmeiket! 
Nem tudjuk, hogy mi volt az, ami kiváltotta ezt az óriási konfliktust, de nagy valószínűséggel gondolhatunk arra, hogy Zubovics volt a kezdeményező fél. Az akkor még a nógrádi járáshoz tartozó - így a Rétságon székelő Rákóczy István főszolgabíró közigazgatási fennhatósága alá eső - Nógrádverőce közismert kalandvágyó földbirtokosára jellemző volt, hogy mindíg inzultált valakit, s általában ő volt az aki kiprovokálta a párbajt is. Az is előfordult, mint esetünkben is, hogy kis híján rajtavesztett vakmerősége, és erőszakossága miatt, de ez sosem szegte kedvét az újabb kalandok keresésében. A kissé különc, világjáró kapitány (ezt a rangot szerette a legjobban) évtizedeken keresztül ott volt minden csata kellős közepén, legyen az a Távol-Keleten, Egyiptomban, vagy Szerbiában. Szívesen vadászott nagyvadakra Afrikában, de idehaza is mindig történt körülötte valami, ami miatt az újságok hasábjainak állandó szereplője volt, s a társasági összejöveteleken is gyakorta beszédtémául szolgált. Ha nem akadt semmi összetűzés, akkor legalábbis lóháton ment be valamelyik váci üzletbe, azt hangoztatván a felháborodott kereskedőknek, hogy olyan sok szamár jár ide, miért ne jöhetne be egyszer egy ló is? Gyakorta előfordult, hogy lóháton ugratott ki a tiszti kaszinó első emeleti ablakán. Virtuóz lovas, kit akkor kapott szárnyára a világhír, mikor a Párizsig tartó utat lóháton tette meg.  Számos hadászati vonatkozású találmánya volt, melyek közül a szárazföldi torpedó volt a legjelentősebb. A botrányhős ugyanakkor sokszor sietett a rászorultak megsegítésére adományaival.
     Ellenfele, Rákóczy István az egykoron Zólyom, majd Hont vármegyéhez tartozó Rákócz helységből származó ősi család sarja. Első ismert őse a Róbert Károly királyunk 1324. évben kelt adománylevelében szereplő Lánczi Jakab fia András comes. A család több tagja jelentős pozíciót töltött be Pest -, Hont - és Nógrád megyében. Rákóczy István a nógrádi járás főszolgabírája lett. Mikszáth Kálmán 1910. évi halálakor ő képviselte Nógrád vármegyét a budapesti temetésen. Nem véletlenül esett rá a választás, hiszen Rákóczy jó ismerője, nagy tisztelője volt a nagy írónak. Tudunk Mikszáth egy leveléről, melyben egy kis baráti segítséget kér a főszolgabírótól: csapjon már szét a horpácsi cselédei között, mert Csadó József nevű kocsisa igen cudarul bánik a lovaival, s ezt ő nem tűrheti. Rákóczy később elkerült Rétságról, s a vármegye I. aljegyzői és tiszteletbeli főjegyzői tisztét nyerte el.  1919 januárjában - már kormánybiztos főispánként - jelentős szerepe volt a Balassagyarmatra törő csehek kiverésében.
     Kettejük párviadalára a Ludovika Akadémia vívótermében került sor, megegyezésük szerint végkimerülésig. Zubovics segéde két helybéli százados, míg Rákóczyé két főhadnagy volt. A Váczi Közlöny részletesen tudósított az összecsapásukról. "Hiteles forrás nyomán a párbaj eredményéről is referálhatunk... mindkét fél hevesen támadott és a párbajt rövid pár pillanat mulva, a történt sérülések miatt beszüntették az orvosok és segédek." A főszolgabíróban ugyanis emberére talált a hetvenkedő kalandor. A rövidre sikerült csatájuk során Zubovics a bal alkar közepére kapott erős vágást, mely az izmokat és az ütőeret is átvágva egészen a csontig hatolt, sőt azt is megsértette. Ugyanezen vágás a bal oldalán szintén felvágta az izmokat. Gyengébb vágásokat kapott ezenkívül még a jobb karján, a jobb oldalán és a jobb füle mellett. Ezek mellett Rákóczy főszolgabíró sérülései szinte jelentéktelenek: jobb hóna alatt kapott egy 5 cm hosszú bőrvágást, melyet két öltéssel helyben be is varrtak, kapott egy "laposvágást, mely a parádon áthajlott a hátára" és egy gyenge karcolást a jobb karjára.
     Sebesülései miatt Zubovicsot azonnal elszállították a kereskedelmi kórházba, míg Rákóczy Vácra, majd ugyanaznap este Rétságra utazott. A híradás rosszallását fejezte ki amiatt is, hogy a felek nem békültek ki, ellentétben a hasonló lovagias ügyek íratlan szabályával. "Mi egyáltalán elitélünk minden párbajozást, és hogy most ily bőven szólunk az esetről, ezzel csak azt akarjuk olvasóink szeme elé állítani, hogy mennyi veszedelemnek teszik ki magukat, akik  párbajoznak semmiért. és amennyiben maguk is elismerik, nincs semmi értelme a vérontásnak, mert még csak ki sem békülnek." 
     Zubovics szívósságára jellemző, hogy hamar kiheverte súlyos sérüléseit, ugyanúgy, mint amikor gyorshajtás miatt kirepülve kocsijából a váci utca kövezetére csapódott olyannyira a feje, hogy azt más halandó talán ki sem bírta volna. Ő azonban hamarosan  felépült, hajtotta őt a vágy, hogy újabb  kalandokba bocsátkozva ismét középpontjává válhasson a társasági életnek.