A község felszabadulása:
     1944 december elején megyénk határaihoz értek a felszabadító szovjet csapatok. Községünk lakói a hamis szovjetellenes propaganda hatására vegyes érzelmekkel várták bevonulásukat. A fasiszták néhány nappal előbb kiürítették a laktanyát, itt volt ugyanis a németek egyik harckocsi kiképző iskolája. A 2. ukrán front 31. gárda gépesített dandárja dec. 7-én este harckocsikkal és gyalogsággal bevonult Rétságra. Itt 14 használható harckocsit és rohamlövegeket zsákmányolt. Még az est folyamán erős felderítést végeztek, Bánk és Borsosberény irányába, mert az ellenség Tereske körzetéből aktív tevékenységbe kezdett.
     A laktanyát kórháznak rendezték be, s másnap reggel továbbvonultak, de ezalatt a rövid idő alatt is sikerült belopniuk magukat a lakók szívébe. /Barányi J. visszaemlékezése mellékelve./
Községünk temetőjében nem pihen szovjet katona.
     Felszabadulásunk 25. évfordulóján 1969. dec. 6-án hálánk jeléül emlékművet avatott lakosságunk. Alkotója: Kalló Viktor. Az ünnepségen részt vett Dimitrij Fjodorovics Loza, a Szovjetúnió Hőse, aki részt vett aNógrád megye felszabadításáért folyó harcokban.
     A Felszabadulási Emlékmű /melléklet/ felállításával is szeretnénk kifejezni, hogy nagyra értékeljük a szovjet nép hősiességét, kiváltképp azokét, kik a legdrágábbat, életüket adták a szabadságunkért. A rávésett Fodor József – sorokkal mélyen egyetérek:

Megindul az élet:
     A felszabadulás után elég nehezen indult meg a gazdasági élet. A háború következtében leromlott a község gazdasága. Igen sok szarvasmarhát hurcoltak el a faluból, ló nem is maradt. A megszálló németek sok élelmet elvittek, szinte mindent ami a kezük ügyébe került.
     Az Ideiglenes Kormánynak a nagybírtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. M.E. rendelete a több évszázados földóhajt valósította meg.
Már 1945. ápr. elején megalakult a Földigénylő Bizottság is.
Elnöke: Kulich György
Tagjai: Gregor István MKP
           Megyeri István Kisgazda Párt
           Mogyorósi Lóránt SZDP
           Pál Károly MKP
           Sztrecskó Béla a Parasztpárt részéről.
A földosztásra május elején került sor. Felosztásra került gróf Almásy, a Róth és Herczfeld Frigyes földje. Összesen mintegy 567 kh.
     A káptalani és a püspöki bírtokokat a bérlők kapták meg. A parasztság sorra adta be igénylését, 2-10 kh-ig osztottak. Az alapterület 2 kh volt, erere minden gyerek után + 1 kh-at számítottak, de figyelembe vették a háború alatti tevékenységet is. Fábri Györgyék pl. 10 kh-at kaptak.
     Nem került felosztásra a 310 kh legelő, melyet a Legeltetési Bizottság közösen vett át és közösen használták. A községhez tartozó 362 kh erdő 1951-ben a Cserháti Erdőgazdaság tulajdonába került.
     A Rétsághoz tartozó Jásztelekpuszta és Pusztaszántó közelében levő Mihályffy, Luka és Vincze birtokon Állami Gazdaság alakult.
Földosztás után a parasztság nagy része 1-10kon gazdálkodott.
A gazdasággal rendelkezők kh szerinti megoszlásá:

Kezdetben kalákában dolgozták meg a földjüket. 1-1 tehénkéjüket állították be a művelésbe. Sok új gazda túl tett a régin, pedig nagy hátrányuk volt. Nem volt termelőeszközük, vetőmagjuk. A talpraálláshoz komoly segítségre volt szükségük, ezért alakult meg a Termelési Bizottság.
Elnöke: Kovács Ferenc.
     Felmérték az igényeket, vetőmagot szereztek be, melyért kevés előleget kellett fizetni, s részletfizetési kedvezményt is kaptak. 1946 végén a Földosztó Bizottságot az UFOSZ váltotta fel. Elnöke: Bulejsza János lett. /Ma is ufusz Janinak nevezik./
     A parsztoknak lehetőségük volt egy úk élet megkezdésére, nagy lelkesedéssel láttak a megvalósításához, főleg 1946-tól, amikor megbizonyosodtak, hogy a föld végre valóban az övék.
     A rend helyreáll:
     A szovjet csapatok elvonulása után a megszokott élet csak lassan tért vissza.
1945. januárjában éjjelenként 2-2 ember felváltva vigyázott a rendre – utcánként osztották be őket. Még e hónap végén létrejött a nemzetiszínű karszalagos helyőrség /Statsij policáj/.
Parancsnokuk: Szrecskó Lajos. Tagjai: Barányi János, a a 2 Kramlik Ferenc, Tatár Ferenc, stb. A tartózkodási helye a „Kabella féle” ház volt.
A demokratikus államrend első hatalmi és politikai tömegszeervezete a Nemzeti Bizottság volt, mely 1945. májusában alakult.
Elnöke: Mogyorósi Miklós.
Tagjai:Bánszky János, dr. Boda Gergely,  Balajthy Lajos, Megyeri István, Pál Károly, Tatár Ferenc, Végh Gyula.
Még 1945-ben megkezdték a községben a pártok szervezését. A Nemzeti Paraszt Pártot a szegényebb parsztok hozták létre. 
Titkára: dr Boda Gergely volt.
     A háborúból hazatért munkások, és az ellenállásban dolgozók, ápr. elején a Dózsa György u. 2. sz alatti házban megalakították a Magyar Kommunista Párt rétsági szervezetét. Köztük volt id. Pál Károly, aki a belga ellenállási mozgalomban tevékenykedett több éven át, és Gregor István ki a háború alatt került közel a kommunista eszmékhez.
Alapító taglétszámuk: 17.
Első titkáruk: Sztrecskó Lajos
Tagjai: Barányi Mihály, dr. Boda Gergelyné, Csőke Károly, Gregor Sándor, Körmöczi István, Kulich György, Pál Károly, Selmeczky., Végh Gyula, özv. Zsarnóczay Józsefné, stb.
Az ellenséges propaganda hatásaként ezeket az elvtársakat szinte kiközösítették maguk közül a falu lakói. Először sikerült áttörni a jeget, amikor a párt a „Földet vissza nem adunk” jelszót meghírdette s ez nagy lelkesedést váltott ki a parasztságból.
1946. szept. 28-án az MKP III. kongresszusán ott volt Gregor István is, beszámolója sokat segített az eszmék tisztázásában. 
A legnépesebb párt a Kisgazda Párt volt.
Titkára: Megyeri István.
Tagjai: Bánszky György, Fábri Gy., Kovács Gyula, Megyeri Antal, Hugyecz István, Megyeri Ferenc, stb.
Az iparosok és értelmiségiek pártjaként alakult meg 1946-ban az SZDP helyi szervezete.
Titkára: dr. Mogyorósi Lóránt.
Tagjai: Benkő      , Bérczi Károly, Bérczi Lajos, Brosek Ferenc, Kertész F. Ferenc, Jakab Ferenc, Drozgyik József, Szabó Béla, dr. Furia Károly, dr. Lukács, stb.
1948. jun. 12-én az MKP és SZDP Egyesülési Kongresszusán az Operaházban jelen volt Gregor István fia is. Hazaérkezése után nálunk is megtörtént a fúzió. Az MDP-nek mintegy 96 tagja lett. 
Titkárnak: Bognár Pétert /bognárt/ választották.
Különösen az SZDP tagjai közül maradtak sokan távol a létrejött munkáspárttól: „Ilyen sehonnai pártnak nem leszünk tagjai” mondogatták.
Az 1956-os ellenforradalom súlyos csapást jelentett községünkban is. Az MDP tagjai közül sokan nyíltan hozzáláttak a régi pártok megszervezéséhez.
Okt. 28-án alakult meg a Forradalmi Bizottság. Titkára: Jakab Ferenc, elnöke Kovács Gyula lett. A községben terrorakcióra nem került sor.
November 2-án a laktanyában ünnepélyesen fogadták Mindszenthy bíborost, aki az összesereglett lakosságot megáldotta, 1 éjszakát töltött a laktanyában, s másnap innen indult Budapestre. 
November 7-én az elvhű kommunisták titokban megalakítoták az Ideiglenes Pártbizottságot-
Titkára: Póczos Barna.
Tagjai: Gregor István, Fajd Pál, Király András, Sasvári , Sasváriné, Varga Erzsébet.
Feltörték a lepecsételt okmányokat, s illegálisan szervezték a munkát, a rend helyreállítását.
1957. márciusában alakult ujjá az MSZMP; 20 taggal.
Titkára: Gregor István lett.
Tagjai:  Gregor Istánné, Darányi Mihály, Majer György,  Pál Károly,  Salgai Mária,  Lánszki Pál,  Brellos László,  Mihály Dezső,  Sztecskó Lajos,  Gabnai András,  özv. Gabnai Andrásné,  Fekete Sándor, Tedás Pál,  Balogh Gáborné,  Kelemen József,  Helyes Kálmán,  Garami Lajosné,  Csanádi Józsefné,  Vasasné.
Az így újjászervezett alapszervezet sokat tett a rend helyreállításában.
Titkárai: Paczek pá, ifj. Pál Károly, Megyeri Károly.
1972. okt.-től nagyjözségi MSZMP működik. 7 VB tagja van.
Titkára: Vavra Tibor.
Az elmúlt években sokat javult a pártmunka, emelkedett a határozatok száma és színvonala.
A nagyközségben 14 alapszervezet működik. Jelentős részt vállalnak az üzemek, intézmények és községek munkájából.

A tanácsrendszer megalakulása 
     A község életének fejlődésében nagyon komoly szerepe volt a tanácsok megalakulásának. Ez a szerv teljes egészében eggyé vált a lakosság érdekeivel, ezek ügyeit intézi, érdekeit képvidseli.
A községi tanács 1950-ben alakult meg. A tanácsválasztáson minden becsületes dolgozó megjelent, s egységesen adta le szavazatát.
     Az első tanácselnök: id. Pál Károly volt.
     Munkáját a régi tanácsháza: Dózsa Gy. u. 9. /ma diákétkező/ alatt kezdte meg. A jelenlegi korszerű épületbe 1971-*ben költöztek. A tanácselnökök igen gyakran váltották egymást, mely bizonyos fokig magyarázható is. A szoc. gazdaság fejlődésével, az önállóság is egyre inkább kialakult. A járási tanács megszünte után egyre több jogkört a községi tanács gyakorol.
A megnövekedett feladatokhoz felnőtt tanácsapparátus lelkiismeretesen és hozzártéssel végzi munkájhát. A különböző szakigazgatási csoportokon összesen: 18-an dolgoznak.
A tanácselnök /Terman Sándor/ és a titkár /Zombori Erzsébet/ felsőfokú végzettséggel, nagy emberséggel végzi munkáját, élvezi a lakók bizalmát.
     1971. január 1-én 3 község egyesülése során jött létre a közös igazgatású nagyközség. 
     Tagközségei: Bánk és Tolmács.
     A jelenlegi korszerű épületbe 1971 tavaszán költöztek. Különösen az utóbbi 5 évben fejlődött községünk dinamikusan. Az új családi házak száma 300 fölé emelkedett, de 48 OTP beruházású otthonba is beköltöztek a lakók. 36 tanácsi rendelkezésű korszerű lakás építésével biztosították a szakemberek letelepedését, segítették beilleszkedésüket a község életébe, Bánkon 500 hétvégi telek talált gazdára, a több mint a felén el is készült a vikkendház. Befejeződött a telep villamosítása, s megkezdődött az utak portalanítása. A strandon modern öltöző, étterem biztosítja a kellemes pihenést.
     1972-ben jött létre a tanács mellett működő Költségvetési Üzem, feladata a nagyközség területén lévő tanácsi intézmények létrehozására, karbantartására. Munkája nyomán újjávarázsolja a megrongálódott épületeket, javul a lakosság körében a szolgáltatási munka. Ebben az évben 1975. ápr. Kiváló Vállalat kitüntetést kapott.
A tanács egyre színvonalasabb munkát végez, tölti be feladatát.

A TSZ alakulása:
     Az elaprózódott földterületen nem lehetett megvalósítani a gépesítést, a korszerű gazdálkodást. Már 1954-ben létrejött egy TSZCS, mely igen rövid életű volt.
Elnöke: Kralicsek István.
Tagjai: Fábri Mihály, Misik János, Szikora István, Kramlik Ferenc, Gregor Istvánné, stb.
A csoport eredménytelenségéhez hozzájárult a gépek hiánya, a tagok hozzá nem értése, a széthúzás is.
A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában Rétságon is felvetődött a termelőszövetkezet megalakulásának gondolata. 1960. február 13-án létrejött a „Búzakalász” MGTSZ. 138 tag lépett a közös gazdálkodás útjára. Az alakuló közgyűlés Szikora András gazdálkodót választotta elnökévé. 
A nagyüzemi gazdálkodást egészen kezdetleges formában kezdték meg. A tagok által összehordott eszközök és állatok jelentették a közös alapot. Az első zárszámadáson viszont már eredményekről számolt be a közgyűlés.
A beruházásra fordított összeg: 1.358.000Ft, a munkaegység értéke: 22,10 Ft , a kenyérgabona holdankénti átlaga: 9,1 q/kh volt.
Az egyenletes fejlődést az 1963-as gazdasági évet megzavarták a vezetőségben kialakult személyi ellentétek, a rossz gazdasági év, a magas beruházási költség.
1964 februárjában új vezetőséget választottak. Az elnök továbbra is Szikora András maradt. Ettől kezdve az eredmények felfelé íveltek. A tagság legnagyobb része rájött, hogy érdemes dolgozni közösen, mert munkája után biztosított a megélhetése, a közös vagyon növekedésével a gazdaság megerősödése útján a biztonságos termelés egyre erősebb.
A termelőszövetkezet tiszta vagyonának alakulása:

A termelőszövetkezet a kenyérgabona és tejtermelés terén állandóan a járás legjobbjai között volt.
Szarvasmarha: 159 db. Ló 18  db. Tejtermelés: 1900  hl. 
Gépállománya:  6 db traktor, 4  db traktor, 1 db gabonakombájn.
Egyesülés: A „Lókosvölgye MGTSZ” megalakulása:
1968-ban már érlelődik az egyesülés gondolata a szomszédos bánki és tolmácsi termelőszövetkezetekkel.
Az első lépésben csak  egyes területen dolgoztak közösen, pl: 
Az első lépéstől a befejezésig nagyon sok problémát, ellentétet kellett legyőzniük. Így jutottak el az egyesülési közgyűlésig, melyet 1968. dec. 13-án de. 9 órakor kezdtek el. A közgyűlésen részt vett a tolmácsi „Szabadság”, a bánki „Újtavasz” és a rétsági „Búzakalász” termelőszövetkezet tagsága. Összesen: 368 tag adta le szavazatát.
Elnöknek: Vass Józsefet, helyetteseknek: Szikora Andrást és Adamov Andrást választották meg.
Az új TSZ neve: „Lókosvölgye MGTSZ” A Lókos-patak mind a 3 TSZ földjét érinti, innen vette fel az új nevét az egyesült termelőszövetkezet.
A TSZ gazdálkodása: 
Növénytermesztés: 
Az egyesülés után a TSZ összterülete 4167 kh.. A terület megművelése a tagok és családtagok bevonásával és a gépparkjuk gazdaságos kihasználásával történt. Jó eredményeket értek el a gabona
termelésben, a bogyósgyümölcsöknél, a kertészetben, valamint a főtermesztésénél.  Igen jövedelmező a málna, eper és feketeribizli termesztése: kh-ként 51/m Ft bevételre tett szert a gazdaság.
A legfontosabb növények alakulása:
 
 
 

A leírt adatokból kitűnik a vetésterület csökkenése és az átlagtermés növekedése. A kalászosok, a kukorica és a lucerna termelése lehetővé tette a gépi művelést, a gyomirtást, s mindinkább felszabadult a kézi munkaerő, melyet a kertészetben hasznosítottak.
Az árbevétel is évről évre növekedett ebben az ágazatban:
1970.  7.358.000 Ft
1971. 10.007.000 Ft
A TSZ úttörője az  új módszerek bevezetésének.

Állattenyésztés: 
A fő termelési ágazatnak az állattenyésztést tekintik, legfontosabb a tehenészet, szarvasmarha-hízlalás, birkatenyésztés és a baromfi. Az állatokat a szakosított telepeken helyezték el, melyek a következőképpen alakultak:
Tolmácson: tehenészeti telep
Rétságon: baromfi telep
Bánkon: Borjúnevelő, hízómarha és 100 férőhelyes tehén-istálló.
Az állatállomány alakulása:
Szarvasmarha:  1970:  723 db, 1972:  835 db
Az ágazati bevétel alakulása:

A baromfi-tenyésztésben főleg a tojáshozam növelése a jövedelmező, 1972-től napi 10.000 db feletti tojástermelést biztosít a baromfiállomány.
A gépesítés fejlesztése: 
Az egyesülés után a meglévő gépparkot új és használt gépek vásárlásával gyarapították.
Új gépek:  1 db műtrágyaszóró, 1 db ehhez való pótkocsi, 1 db R 909es erőgép, 1 db trágyaszóró, 1 db trágyalészippantó, 1 db gabonafúvó, 1 db kombájn, 2 db kultivátor, 1 db betonkeverő, 1 db silókombájn, 2 db szecskavágó, 2 db traktoreke, 1db GAZ személygépkocsi, 1 db Polski-Fiat személygépkocsi.
Ezeken kívül kb. 13 db használt gép és az addig meglévők adták a gépállományt. A gépek karbantartására gépjavító-műhelyt létesítettek. A növénytermesztésnél főleg olyan növényféleségeket termesztenek, melyek munkálatait zártrendszerben 100%-ban gépekkel tudják elvégezni.
A TSZ termelési értéke 1974 végén elérte a 71 milliót. Kapcsolata a Nagyközségi Tanács VB, valamint a párt irányító szerveivel igen jó, közösen készítik el a távlati terveket, különösen – mióta VASS elvtárs a járás országgyűlési képviselője is.

A község gazdasági fejlődése:
     Ipar:
A felszabaduláskor az ipart néhány kisiparos / 1 fodrász, 2 kovács, 2 szabó, 2 cipész/ és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó gőzmalom jelentette, mely magánkézben volt, s később hengermalommá alakították. 
1949-ben államosították, s a következő évben korszerűsítették.
1962-től csak állati takarmányt készít elő, és a Terményforgalmi Vállalat raktáraként működik.
A község lakói közül igen sokan Vácon és Budapesten kerestek munkát – néhányan a tolmácsi gépállomáson.
A TSZ-ek megerősödése és gépesítése szükségessé tette a felszabaduló munkaerők és a háztartásban dolgozó nők ipari foglalkoztatását.
Az 1966-os járási pártértekezleten született párthatározat alapján megindult az ipartelepítés községünkben is.
Elsőként: 
A „Pannónia HTSZ” kihelyezett üzeme, a varroda kezdett működni, a honvédség által felajánlott épületben. 15-20 nőt foglalkoztatott, a nők munkába-állásán könnyített. 
Jelenleg 67 dolgozója s mintegy 80 bedolgozója van, valamennyi nő. Termékeik főként exportra készülnek, Szovjetúniótól-Hollandiáig szállítanak.
Termelési értékük eléri az évi 24 millió Ft-ot.
Az egy főre jutó átlag keresetük: 1.624 Ft.
Az építőipari munkások foglalkoztatására még 1966-ban létrejött a TÖVÁLL, TSZ társulás folytán. Feladatuk volt a TSZ épületek és a járás nagyobb ipari üzemeinek építése, karbantartása. Ma építőipari Szövetkezetként működik. Dolgozóinak száma meghaladja a 136-t. Munkahelyüket megtaláljuk Balassagyarmattól-Budapestig. Legnagyobb munkájuk a Romhányi FIM új üzeme, és a balassagyarmati Nógrádi Sándor lakótelep építése.
Az ipartelepítés hatására több budapesti üzem telepítette ki részlegét a községbe.
1967-ben a FÉM és VASTÖMEGCIKK KTSZ hozta létre a camping cikkeket készítő üzemét, a Zrínyi utca végén. Kezdetben mindössze 38-an dolgoztak itt, 20 nő és 18 férfi. Jelenleg 79 dolgozója van, ebből 23 férfi és 56 nő. Az átlag fizetésük 1.212 Ft-ról 2.065-Ft-ra  emelkedett. Termékeik keresettek a tőkés államokban is. A volt TSZ majort korszerű üzemmé varázsolták. Egyre többet fordítanak szociális létesítményekre, szocialista brigádjaikban mozgalmas élet folyik. Részt vállalnak a község társadalmi tevékenységéből, patronálják az óvodát.

A Glóbus nyomda üzeme a legfiatalabbak közé tartozik. 1971-ben mindössze 26-an dolgoztak itt, két műszakban a jelenlegi Patyolat épületében: 3 férfi és 26 nő A korszerű gépek kezelésére a budapesti üzemben tanították meg őket, s közben felépült a község déli részén a korszerű épület, melyet igen modern gépekkel szereltek fel. Folyamatban van a bővítése, új üzemrész építése folyik.
Jelenleg: 56 férfi és 65 nő /ö.: 121/ dolgozik itt, átlagkeresetük eléri az 1.850-Ft-ot.
Az üzemben esztétikus csomagoló eszközöket, főleg dobozokat készítenek, de előállítanak más nyomdaipari termékeket is. 
A munkássáválás kezdeti nehézségeivel küzdenek.
a Szivattyú és Gépjavító Ipari Szövetkezet korszerű épülete a Glóbus Nyomda mellett, a pusztaszántói elágazásnál van. 
64 dolgozója igen jól érzi magát, mert munkájukat nagy termelékenységű gépek, automaták segítik. Átlagbérük: 1.996 Ft. Termékeikkel hazai és exportigényeket elégítenek ki.
Az Ipolymenti Víztársulás központja is községünkben van, így foglalkoztatást biztosít lakóinknak is. A munkáslétszám eléri a 150 főt, s az utóbbi években a legnagyobb nyereséget elért vállalatok közé tartozik.
Feladatuk a megye területén folyó folyók, tavak szabályozása, vezetőjük ezévben nyerte el a Munkaérdemrend ezüst fokozatát.
1973-tól működik a községi tanács mellett a Költségvetési Üzem. Létszáma eléri a 83 főt, a rövid idő alatt igen jelentős munkát végeztek a nagyközség területé, s 1975-ben elnyerték a kiváló V. kitüntetést.
Az eddig felsorolt üzemek csak Rétság területén vannak, 1971-től, a nagyközség létrejöttétől még 2 nagy múlttal rendelkező ipari üzem kapcsolódott ide: a tolmácsi Erdőkémia és a Gránit Csiszoló és Kőedénygyár 3. számú telepe.
Az ERDŐKÉMIA a legrégibb üzem községünkben, itt a legnagyobb a dolgozók létszáma: 196 fő. Átlagkeresetük: 2.438,- Ft. Benne a Börzsöny hegység fáját dolgozzák fel ecetsavvá és faszénné.
A GRÁNIT Üzemben /mely a gépállomás helyén épült/ durva és finom csiszolókorongot és csiszológépeket gyártanak.
A munkások nagy %-a férfi 80%, mellettük 30 nő dolgozik. Átlagkeresetük az ipari üzemekhez képest legmagasabb: 2.597,- Ft.
Az iparosítás napjainkban is folyik. Az üzemek jövőbeni bővítését tervezik, így egyre kevesebb a kijáró dolgozók száma.

Kereskedelem:
     1945 után 2 kiskereskedés – vegyesbolt – volt falunkban. A Hangyaszövetkezetnek vegyesboltja és egy kocsmája volt. Két magánkézben lévő /Szabó-féle és a Jakab-féle/ kocsma, illetve vendéglő működött. 1947-ben, mint csoporttulajdon jelent meg a Földműves Szövetkezet első boltja, szintén vegyes árút forgalmazott. Fokozatosan javult a lakosság ellátása. A szakosított kereskedelem kialakulását 1957-re tehetjük. A Ruházati bolt ma is egykori helyén található, az Iparcikkbolt kezdetben mindent árult, belőle vált ki 1965-ben az Önkiszolgáló élelmiszerbolt. A húsbolt a Kossuth utcából költözött jelenlegi helyére. A bútoráruház  forgalma rendkívüli mértékben növekedett az elmúlt években, raktárhelyisége mindig zsúfolt készlettel várja a vásárlókat. A kiskeresetűek kedvenc vásárlási helye a maradékbolt, ahol maradék és leértékelt cikkeket vásárolunk. 1973-ban, május 1-én nyílt meg az új Börzsöny vendéglátó kombinát /étterem, presszó/ feladata a dolgozók közélelmeztetésének megoldása és a 2. számú főútvonal sok-sok külföldi átutazójának is felüdülést biztosít.
Emelkedett a lakosság ellátásának a színvonala a két tagközségben is.
Bánkon modern vendéglő a „Bárka”, ABC áruház, zöldségbolt, Tolmácson eszpresszó és vegyesbolt épült.
1971-ben alakult meg a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ, székhelye Rétságon van. Az erők egyesítése után javult munkájuk színvonala, gyorsul az építkezéseik üteme, s ezáltal javul a lakosság ellátása.

Egészségügy:
     A felszabadulás előtti években, mint járási székhelynek két orvosa volt: Dr. Lukács Iván körorvos és Dr. Furia Károly járási tiszti orvos. Gyógyszertára 1904-ben épült. 1960-tól a körorvosi teendőket Dr. Halász Ede látja el. 1964-ben gyermekorvos: Dr. Garay Magdolna jött községünkbe, 1965-ben fogorvost is kaptunk. Nálunk működik a járási tüdőgondozó intézet, bővítése 1972-ben történt. 1968-ban új, modern épületet kapott a gyógyszertár, két gyógyszerész lakással együtt. Azóta két hivatásos gyógyszerész és négy asszisztens dolgozik itt. Az 1960-as évektől sokat javult községünkben az egészségügyi ellátás. E munkában a gyógyításról a megelőzésre került a fő hangsúly. A két védőnő és orvosaik eredménye, hogy az utóbbi 15 évben nem volt nálunk csecsemőhalál. 
Az új üzemekben üzemorvos vigyáz a dolgozók egészségére, a közegészségügyi előírások betartására. Már elkészültek a tervek, megtörtént az építkezési hely kijelölése egy új egészségügyi kombinát felépítésére. Szeretnénk ezzel is megkönnyíteni a lakosság dolgát, az orvosok munkáját, hogy az egészségügyi létesítmények, rendelők egy összefüggő területen épüljenek, ne kelljen a betegeknek hosszú utat megtenniük.
Óriási változás tapasztalható a szemléletbeli változás terén is. Hivatásos dolgozóink igen sok előadást tartanak, ahol megismertetik az egészséges életmóddal lakóinkat.

Közművelődés

Óvoda:
     Egészen 1960-ig egy óvodai teremben folyt a 21-26 kisgyermek nevelése. E munkát két óvónő és egy dajka végezte. 1969-ben egy teremmel bővült az intézmény, de ez is hamarosan kevésnek bizonyult. Az óvodáskorúak száma rövid idő alatt több, mint háromszorosára emelkedett. A községi tanács vezetésével társadalmi összefogással 1973-ban elkészült a 3. foglalkoztató terem is a szükséges melléképületekkel. Az óvodába járók létszáma ma eléri 94-98 főt, nevelésüket négy óvónő és három dajka látja el. Az elmúlt évben bevezetésre került az új nevelési program, így a fő terület a nevelés és nem a megőrzés lett.

Általános iskola
     Közvetlen a felszabadulás után két felekezeti iskola működött községünkben. Egy katolikus /jelenleg kenyérgyár/ egy tanteremmel, és egy evangélikus egy tanteremmel. /Rákóczi út 17/. A különböző felekezetű gyermekek nem jártak egymás iskolájába. A két tanító külön-külön végezte a munkáját. 1948-ban az államosítás változtatott a helyzeten és 1-4, valamint 5-8 összevonásban folyt a tanítás. 1951-ben új tanteremmel és tanítói lakással /ma posta/ bővült az iskola, s az összevont csoportok fokozatosan alakulták át önálló osztályokká. 1960-ban megtörtént Bánk község felső tagozatosainak bekörzetesítése, s ezzel a tanteremhiány katasztrofálissá vált. Négy helyen négy tanteremben délelőtt és délután. A nevelők az óraközi szünetekben szaladtak egyik helyről a másikra. A szertárhiány gátolta a szemléltetőeszközök tárolását, beszerzését. 1964-ben a községi tanács saját erőből felépítette a hat tantermes iskolát /jelenleg gimn./ 1 1968. márc. 1-én birtokba vehettük jelenlegi otthonunkat a nyolc tantermes korszerűnek nem mondható intézményt. 1975-ben ismét négy épületben folyik az oktatás, igaz valamennyi osztályban délelőtt. Ez különösen az alsó tagozatos nevelők munkáját gátolja, nehezíti a tapasztalatok átadását. A gyermekek száma évről-évre nőtt, ehhez nagyban hozzájárult az ipartelepítés, a hétközi kollégium létrehozása, s 1974. szept. 1-én a tolmácsi ált. iskola felső tagozatosainak bekörzetesítése. Ma 378 tanuló jár az ált. iskola 13 osztályába. Fokozatosan javult a személyi ellátottság. 1974. szept. 1-én 17 tanító és 12 tanár kezdte a munkát. A szakosan leadott órák száma 100%-os, mellyel még kevés intézmény büszkélkedhet. A pedagógusok jelentős része munkálkodik a közélet számos területén, tanácstagok, pártbizottsági tagok, a HNF és Vöröskereszt aktivistái stb. A községhez való ragazkodásukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tizennyolcan építettek vagy vásároltak itt lakást. Ez egyben az iskolai közérzetet is példázza. Örvendetesen emelkedett az utóbbi időben a szemléltetőeszközök száma és kihasználtságuk foka. E területen a legjobban ellátottak közé tartozunk. 1972-től tervszerű könyvvásárlással segítjük a humán tárgyak szemléltetését. Jelentős eredményt értünk el a világnézeti nevelés terén. Több mint hat éve nincs hitoktatás, egyre kevesebb problémát jelent a kettős nevelés. Emelkedett a tanulmányi munka színvonala. Bukási % 1970-től kettő körül mozog, melyet nem liberalizmussal, hanem tervszerű, hatékony munkával értünk el. Tanítványaink megállják a helyüket a középiskolákban és tanulmányi versenyeken egyaránt. 1971-ben az országos tanulmányi versenyen Kántor Éva történelemből negyedik helyezést ért el, de minden évben találkozunk velük a megyei versenyek 1-3. helyezettjei között is. Igen sok gyermek végez egyetemet-főiskolát. Az iskola igazgatója is rétsági származású. Jelenleg egy orvostan-hallgató /Bense Erzsébet/ egy építészmérnök /Szamkó K/ két népművelő /Kővári M. és Velki I./ egy kertészmérnök /Szente I./ végzi felsőfokú tanulmányait. 1968-tól az iskola valamennyi végzős tanulója továbbtanul, mely a javuló pályairányítási munka eredménye. Nevelőink nagy figyelemmel, s odaadással foglalkoznak a fizikai dolgozók gyermekeivel. A tehetségesek részére szakkör áll rendelkezésre, tanmenetében a hátrányok leküzdésére szolgáló foglalkozások kapnak helyet, a gyengébbeket korrepetálással segítik a tantervi követelmények elsajátításához. 1960-tól működik az ált. iskolában napközi otthon. Tárgyi feltételei nem a legideálisabbak. Most sincs külön terem e célra, így a tanulók délután is tanteremben foglalkoznak. Létszámuk állandóan emelkedik, jelenleg 3 napközis csoport van, 92 gyermekkel, 3 nevelővel. Két éve készült el a korszerű konyha, ahol 400 személyre főznek naponta, 9 konyhai dolgozó. 1948. szeptember 5-én alakult meg iskolánkban az úttörőcsapat, mely akkor a Kossuth Lajos nevet vette fel. Létszáma ekkor hatvan fő lehetett. Az eltelt 27 évben sokat fejlődött a pajtások szervezeti élete tartalmi és formai vonatkozásban. Ma minden tanulónk úttörő is. Élményteli kirándulások, nyári táborozások, versenyek formálták úttörőinket. Három éve közös tábort szervezünk az ipolysági csehszlovák pajtásokkal, ezáltal is segítve az internacionalista nevelést. A mozgalom negyedszázados évfordulójára elkészült a csapattörténet, mely jól tükrözi szervezetünk küzdelmeit, eredményeit. 1970. ápr. 4-én jó munkánk eredményeként csapatunk felvehette a V.I. Lenin nevet. 1971-ben korszerű tornateremmel bővült intézményünk. A tanulók testkultúrájának fejlődése szemmellátható. Kihasználtsága 100%-n felüli. Igénybe veszik a felnőttek is, de itt bonyolítják le a különböző járási versenyeket is. Szép kezdeményezés volt a fizikai dolgozók gyermekeinek megsegítésére létesült hétközi Diákotthon, melyet 1974. szept. 1-én vettek birtokukba az első lakók. Nyolcvan férőhelye 5-8 osztályos és gimnáziumi tanulókat vár. Négy nevelő gondoskodik a nyugodt körülményekről. A járás minden iskolájából találunk itt gyermekeket, akik jó feltételek között tanulnak, szórakoznak itt.

Gimnázium:
     1968. márc.1-én költözött községünkbe a gimnázium Romhányból. Négy-öt tanulócsoportban tanulnak a diákok, évente kilencven-száz növendék. Az elmúlt hat év alatt sem sikerült legalább párhuzamos osztályokat kialakítani. A fiatal nevelőtestület nagy szeretettel foglalkozik az itt tanulókkal.

Asztalos János Műv. Központ
     1971. május 1-én a község lakóinak régi vágya teljesült: felavatták az új művelődési központot, mely Asztalos János nevét vette fel. Benne 250 fős színházterem, klub helyiség és több szakköri terem található. Több tudományos és ismeretterjesztő előadás hangzik el évente 1973-ban pl. 62 ízben 19.199 hallgató vett részt ezeken. 1974-ben 127 egyéb művelődési rendezvényen 28.486-n voltak. Rendszeresen tart előadást az Állami Déryné Színház is, látogatóinak száma átlag: 224 fő. A klubteremben egymást váltják a különböző kiállítások. Történeti, képzőművészeti, reprodukciós művekkel ismerkedhetünk meg. Szép missziója lehet a munkásművelődés tervszerűbbé tétele az intézménynek. A községben van a Könyvtár is. Könyvállománya 15.000 kötet. Beírt olvasóinak a száma eléri az 1134 főt, sajnálatos azonban, hogy ennek mindössze 10%-a munkás. Az ált. iskolások 90%-a könyvtári tag. Rendszerré vált már az író-olvasó találkozó szervezése, irodalmi életünk kiemelkedő egyéniségeivel ismerkedhettünk meg itt. Vendég volt: Várnai Zseni, Rónaszegi Miklós, Dér Endre, Bihari Klára, Fehér Klára, Baranyi Ferenc és sokan mások. Megtalálhatjuk itt a szépirodalmi alkotások mellett a szakirodalom remekeit is. Utánpótlásukról, a megjelent új művek beszerzéséről a könyvtár vezetője – Csáthy Albertné – tervszerűen gondoskodik. 

Gondolkodásmód:
     A lakosság nagy része a felszabadulást követő években a földművelésből tartotta fenn magát. Földjük kiegészült még 1-2 holddal a földosztás után, gondolkodásukban is érezhető a magántulajdonhoz való ragaszkodás, a további gyűjtögetésvágya. Ezzel magyarázható, hogy a többpártrendszer idején a Kisgazdapárt tagjai vannnak túlsúlyban. Világnézetükre jellemző a vallásosság. Rendszeres templomlátogatás az egyházi ünnepek, böjtök szigorú betartása. Az első TSZCS szervezése megalapozatlan volt. Nem volt meg az anyagi alapja, nem tartották szemelőtt az önkéntesség elvét. Csak ártott a parasztság szemléletfejlődésének. Fokozatosan szünnek meg eztán a terhek, egyre többen ismerik fel az egyéni gazdálkodás hátrányait. Több lesz a rádió, az újság is több parasztcsaládhoz jár, egyre inkább kitekintenek a világba, így érlelődik meg 1960-ra a közös gazdálkodás gondolata. A Tsz fejlődése, az eredményes közös gazdálkodás anyagilag is előnyösebb lett a tagságnak. Egészséges két-három szobás házakba költöztek, valamennyiben felszerelt fürdőszoba van. Igen jelentősnek tartjuk, hogy eltérően a szomszédos községektől, itt a lakásokban laknak is, nemcsak ünnepnapokon használják. Alig találunk már nyárikonyhát körükben. Az ipari munkások száma 1966-tól ugrásszerűen megnőtt. Az első esztendőkben kisértett a kétlakiság, küzködtek a munkássáválás nehézségeivel. Egyszerre kellett beilleszkedni az új munkahelyi viszonyokba, embereket megismerni, elszakadni a régi közösségtől. Az új helyzet és az ehhez szükséges magatartás egyénileg is súlyosan terhelte a munkásságot, mégis a felsorolt nehézségeken túl a helybeli munkásság igen nagy utat tett meg. A régi, zömében mezőgazdasági ill. háztartásbeli lakosságból egy új, erős munkásréteg van kialakulóban. Több gondot kell fordítani a szakmunkásképzésre ott is, ahol a jelenlegi igények betanított munkásokat igényelnek. Kevés dolgozónk képzi magát politikai intézményben. Az utóbbi időben megnövekedett a szabadidő, ez azonban még csak lehetőség. A kultúrálódásra való fordításhoz erős szemléletbeli változásra van szükség. Az utóbbi időben számos értelmiségi végzi munkáját a községben. Nekik is köszönhető az a szemléletbeli változás, mely az utóbbi években tért hódított, nőtt a művelődési aktivitás. 1973-ban: 645, 1974-ben: 821 TV előfizetőt tartottak nyilván. A rádió előfizetők száma közel 1000, de nem ritka az a család ahol két vagy több készülék is található. 
A folyóirat előfizetők száma: 1395 Népszabadság: 242,  Nógrád: 110, Nők Lapja: 166,  Szabad Föld: 36, Képes Újság: 74,  Autó-motor: 33
Az évi mozilátogatók száma 28.069. Sajnos a nézők zöme kalandfilmeket, könnyű szórakozást nyújtókat látogat leginkább. Az utóbbi három évben megnőtt a személygépkocsi tulajdonosok száma, gyakran szerveznek külföldi utakat, igényes túrákat. A fejlettebb szemléletű emberek együttes munkájában egyre kevesebb lesz az ellentmondás a szocializmus építése közben, s ez a biztosítéka annak, hogy községünk fejlődése az elkövetkező években is töretlen legyen. Mi akik itt élünk, József Attilával valljuk: 

Felhasznált irodalom
1. Szabó István-Horváth I.: Nógrád megye története
2. A Rétsági Nagyközségi Közös Tanács jegyzőkönyvei
3. A „Buzakalász MGTSZ” zárszámadási jegyzőkönyvei
4. „Lókosvölgye MGTSZ”
5. A Börzsöny vidéki ÁFÉSZ zárszámadási jegyzőkönyve
6. A Nagyközségi MSZMP határozatai
7. Az Ált. Iskola irattára
8. Rétság község kiosztási földkönyve 1949.

A honismereti szakkör tagjai igen sok lakóval beszélgettek, visszaemlékezéseiket rögzítették, a tárgyi emlékeket összegyűjtötték.