Szarka Zsuzsanna:
A Rosenbach-család története
A külföldön és Nógrád vármegye
területén élt családtagok
Előzmények: az Észak- ill. Északnyugat-Európa
területén élt Rosenbach családok
A több mint hetven kötetet felölelő
németnyelvű nemes családtörténeti lexikon a Siebmacher-féle: Das grosses
und allgemeines Wappenbuch indexe több különböző Rosenbach családról ad
hírt. A Siebmacher-féle kézikönyv jelen állapotában több mint háromszáz
év munkáját tükrözi: kezdve 1596-os első kiadásától a XIX. század közepi,
illetőleg végi átdolgozásokig. A mai napig a leghitelesebb munka családtörténeti
feldolgozások számára. Ezzel szemben egy másik többkötetes német
családtörténeti lexikon a prof. Dr. Ernst Heinrich Kneschke által szerkesztett,
és 1867-ben Lipcsében kiadott: Neues allgemeines DEUTSCHES ADELS-LEXICON
összegző, szintetizáló igénnyel készült, szócikként egyetlen Rosenbach
családot közöl, irodalomjegyzékében többféle irodalmat jelöl meg és feltűnő
a sokféleségből fakadó történeti kompilláció, így e családtörténeti művet
használva mindenképpen forráskritikával kell élni. Egy bizonyos Magyarországon
élt Rosenbach családtagra vonatkozóan egy hazai forrás(I)
a család eredetére nézve a Kneschke-féle lexikonra utal, de Kneschke könyvének
egyetlen Rosenbach családja kimerül a rajna-vidéki báró Rosenbach család
- főként papi személyeinek - tárgyalásában. Igaz, ez a rajna-vidéki ág
kapcsolódott az észtországi Rosenbachokhoz.
A magyarországi
királyi könyvekben egyetlen Rosenbach család sem szerepel, míg a bécsi
királyi könyvekben több Rosenbach nevű személyt lehet találni különböző
Rosenbach családokból. Egyikük: Bernát császári tanácsos, a svéd Krisztina
királynő uradalmainak kapitánya, Pomeránia és a Rügen-szigetek ura, aki
1691. szept. 1-jén kapta birodalmi bárói rangját I. Lipóttól. Az ő Magyarországon
letelepült leszármazottairól lesz szó a későbbiekben.
A Siebmacher
említést tesz Rosenbach polgári címerről is, amelynek leírása a következő:
„A címer fehér-vörös öt levelű rózsákkal, vörös napsugarakkal és nagy csészeleveles
bibeszálakkal van felosztva. Alul keresztben folyik egy patak. A sisakon:
három rózsa egy leveles karón. Takarók és pajzsdudor: piros-fehér.
A Siebmacher
Bajor nemeseket tárgyaló harmadik kötete Rosenbach címszó alatt az alábbi
személyekről ír:(II) ROSENBACH:
frank ősnemes, aki Stammritz néven lett bejegyezve a Cent Höchst almanachban,
Bremberg uradalomban, Hessen területén, de még nem Rosenbach néven. A családból
Péter (meghalt 1450-ben) mainzi követ volt Aschafenburgban. Weiprecht 1601-1607
között a johannita rend németországi elöljárója volt. Johann Hartmann 1673-1675
között würzburgi hercegprímás. Johann Conrad, würzburgi kanonok, akinek
testvére Franz Rudolf rottenfelsi hivatalnok és herceg, valamint würzburgi
lovassági százados volt, aki meghalt 1673. febr. 6-án. Tőle négy fiú származott,
akik közül csak egynek volt világi pozíciója. Anton Conrad Philibert: würzburgi
hercegi udvari tanácsos, Rimpar és Pleichfeld helytartója, elhunyt 1717-ben,
özvegye: Maria Esther, született Stadion grófnő, és kilenc fia volt. 1720-ban
kapták fuldai hűbérbirtokukat a testvérek és Agneten von Rosenbach: Lothar
gottfried, Johann Philipp, Adalbert Friedrich, Karl Ignaz, Karl Christoph
és Franz Albert. Ezek a von Rosenbachok 1694 óta voltak a Rhön-Werra
tartomány anyakönyvébe bejegyezve.
Karl Christoph
Adam von Rosenbach 1730-ban lett báró. Joseph Karl von Rosenbach báró 1767-ben
lett bejegyezve.
Ezzel a
családdal kapcsolatban a Siebmacher személyes hangú megjegyzése a következő:
„A bárói oklevelet Bécsben én nem találtam meg.”
Címerük
fekete oroszlános címer.
A Siebmacher:
Az orosz keleti-tengeri tartomány nemesei. A lovagság, bejegyzett nemesek
- második kötetében az alábbi Rosenbach család és családtagjai szerepelnek:
ROSENBACH: észtországi birtokosok. Bech Bernard, aki Beke Behrendnek
a fia volt, aki egy revali háznak volt a tulajdonosa, amelyet 1579-ben
vásárolt, de Bernard ezt a házat eladta 1627-ben Daniel Gloy nevű sógorának.
1624. ápr. 6-án mint helyettest, ezután nemsokára mint titkárt a város
tanácsánál alkalmazták. 1642.dec. 5-én városi tanácsos lett, 1643. okt.16-án
a svéd nemesi címet kapta meg von Rosenbach előnévvel. 1653. jan. 31-én
polgármester és elnök lett (1653-1657, 1658-ban ő volt az, aki kitartóan
védte Reval város jogait a svéd kormányzóval, Bengt Hornnal szemben. Ez
a kormányzó őt fogolyként Stockholmba vitte, de onnan mégis hamarosan szabadon
engedték, és visszahelyezték hivatalába, amit egészen haláláig, 1661-ig
betöltött. Felesége Anna Derenthal (meghalt: 1684), Johann Derenthal revali
polgármester lánya volt.
Hermann
von Rosenbach főhadnagyot (1671-78) rangjában megerősítették és ennek révén
birtokot is kapott: Pergellt és Rettelt, amelynek földbérletét ugyan 1694-ben
lecsökkentették, majd az orosz kormányzás idejének elején is érintette
néhány rendelet a főhadnagy örökségét.
1746. jún.11-én ezek a von Rosenbachok
Woibifer és Laus észtországi területen a II. alosztályba (120-as számon)
az ottani nemesi anyakönyvbe bejegyeztettek.
Michael
Ewald von Rosenbach Észtországban 1749-ben megvette Kotzumot.
1790-ben
Magnus von Rosenbach területi bírói címet kapott (Hakenrichter) Laus és
Mohsenhof területén.
1848 és
1853-ban Ewald von Rosenbach orosz szolgálatban álló főhadnagy (meghalt
1856. júl.9-én) volt, és Kurnát és Karritzot birtokolta, valamint Letzet.
Ezeket a birtokokat utódai 1858. ápr. 23-án és 1894-ben egy másik Ewald
von Rosenbach és annak egyik fia birtokolta, A von Rosenbach, aki 1894-ben
kormányzótitkár volt a nöörii tartományi igazgatásban. (Siebmacher, 407.o.)
A Siebmacher
ugyanezen kötete (513. o.) a család másik ágát vázolja, illetőleg pontosít:
Bernard I. Von Beck: 1610-ig a Holland
Egyesült Tartományok lisszaboni konzulja, többek között egy fia is volt:
Bernard
II. von Beck, aki 1622-ben svéd királyi katonai szolgálatba lépett, és
szolgálataiért Gusztáv Adolf király Livóniában javakat adományozott neki,
és egyidejűleg eddigi nemesi előnevét von Rosenbachra változtatta. Ugyanőt
1643. okt. 16-án svéd nemessé tették. Az ő fia:
Bernard III. von Rosenbach, aki nemesi
polgármester volt Reval városában Észtországban és a városi tanácsosok
állandó elnöke. Több fia volt. Az egyik:
Bernard
IV. (szül.:1640). Ő császári tanácsos volt és Krisztina svéd királynőnél
Pomerániában a Rügen sziget tartományfőnöke lett. I. Lipót császártól birodalmi
bárói rangot kapott és címerét kibővítették 1691. szept. 1-jén Bécsben.
A Rosenbach
család címervariációin: az 1629-es (zur Beck) címeren még nem szerepel
a hattyú.
Az 1643 okt. 16-i svéd címer már
hattyús, az 1647-es úgyszintén. Az 1691. szept. 1-i birodalmi bárói
(Freiherr dipl.) oklevélen már összetett címer található hattyú + torony
+ oroszlán szerepeltetésével.
A másik családtörténet,
az Ernst Heinrich Kneschke által írt Neues Allgemeines DEUTSCHES ADELS-lexicon,
- amely több történeti munka egyesítéséből jött létre - a Rosenbach család
kapcsán csupán a bajor rajnai Rosenbachokról szól, később a szakirodalomban
ezzel félreértésre adva okot.(III) Igaz, hogy
a két ág egymással összefüggött, de a családtörténet ebben a formában hiánypótlást
igényel.
A lexikon
Rosenbach szócikkében az alábbiak szerepelnek: ROSENBACH: ugyancsak báró
(pajzs: keresztirányban felosztva, az alsó fekete részen részben egy aranykoronával
megkoronázott dupla farkú oroszlán félig az üres ezüstös mező előterében.
Von Meding szerint a címernek ez a valódi karakterisztikuma. Mégis túl
sok variánsa van. Régi rajnai nemes család, amelynek törzssorát Humbracht
Reinhardt Rosenbachhal kezdi, aki 1369 körül Erbach grófságban élt. Ősunokája
Wiprecht (v. Weiprecht) 1502-ben halt meg Ortenburg helytartójaként. Az
utóbbi fia, Conrad: a család minden hűbéri birtokát örökölte, azonkívül
halálakor 1558-ban két fiút hagyott hátra. Az egyik Wiprecht (Weiprecht)
1601-07 között a johannita rend nagymestere volt az egész német térségben.
A másik fiú, Dietz, ezredes, valamint katonai és városi tanácsos volt Friedbergben.
Az utóbbi fiaitól származott Johann Conrad johannita lovag és rotenburgi
főúr, és Johann Dietrich, aki viszont kurmaini tanácsos és amoeneburgi
főhelytartó, továbbá seregvezér és tanácsos volt Friedbergben. Ő 1656-ban
halt meg, és tőle származott három fiú: Dietrich Melchior, rajnai parancsnok,
Johann Hartmann, aki 1673-1675 között würzburgi püspök volt, és Wiprecht
(Weiprecht), aki Elzászban élt. Az utóbbinak három unokája volt: Conrad
Anton Philibert: friedbergi városi tanácsos, Johann Hartmann würzburgi
esperes és tartományibíró Herzogthums Frankenben, és Franz Albert johannitarendi
vezető személyiség Bázelben és a Rajna-vidéken.
Későbbi
leszármazottak a würzburgi egyházi alapítvány alapján: Franz Christoph
von Rosenbach, aki meghalt 1687-ben esperesként, Philip Ludwig von Rosenbach,
meghalt 1720-ban és a dóm sekrestyése volt, Lothar Gottfried Rudolph von
Rosenbach: templomi gondnok, és Johann Philipp Friedrich von Rosenbach,
aki elhunyt 1774-ben, és kántorként működött.
A NÓGRÁD VÁRMEGYÉBEN ÉLT ROSENBACHOK
A Magyarországon élő Rosenbach család
egyik tagja pap volt és nagyobb ismertségnek örvendett: Rosenbach Jakab
Vince, aki alapvetően ellentmondásos személyiség lehetett. Némethy Lajos
latin nyelvű kézikönyvében(IV)
Jakabról írt rövid életrajzi adalékában nem említi, hogy az illető hol
született. Azt állítja, hogy Jakab Vince szabad rajnai bárói családból
származott, akik sok egyházi személyt adtak a klérusnak, és zárójelben
utal a Kneschke-féle Deutsches Adels lexikon VII. kötetének 576. oldalára,
a már idézett bajor-rajnai család történetére, ámbár Jakab rokonai Becke
Bernáttól eredeztették magukat.
Jakab a
későbbiekben belépett a trinitárius rendbe(V),
és bejegyezték a rend egri kolostorába, ahol 1784-ig tartózkodott felsőbb
utasításra. 1786-ban Óváron a helyi káplánságba választották meg, nov.
25-én jelölték és ahol 1787. okt. 15-én kezdte betölteni hivatalát. 1797.
jan. 1-jén hivatalát hátrahagyta, hogy részt vegyen az 1797. évi nemesi
felkelésben. A vármegye monográfia(VI)
is említi, hogy Jakab részt vett 1797-ben Nógrád vármegye nemesi felkelésében.
Innen 1798. jan. 15-én visszatért Óvárra, ahonnan 1799. szept. 26-án távozott,
hogy beöltözzön a lóci (ma: Nagylóc) falu papjának. 1825-ben „nyugdíjba”
vonult, visszaadta hivatalát és az Esztergomnál lévő Szenttamás mezővárosba
költözött, ahol egy saját házat birtokolt. Sok évvel halála előtt megvakult.
Házát és hátrahagyott javait egy katolikus iskola felállítására szánta.
Elhunyt 1840. márc. 22-én, 83 éves korában. A mezőváros régi temetőjében
temették el.
A szenttamási
iskola tehát Rosenbach Jakabnak köszönhette létét (Némethy említi
„Az esztergom - szenttamási r.k. alapítványi elemi fitanoda vázlatos történetét).
Rózsa VitálVIII. bencés főgimnáziumi tanár a szenttamási elemi oktatásról
a következőket írta: „Szenttamás községnek 1840-ig nem volt külön népiskolája,
a tankötelesek a szomszéd városrészek iskoláiba jártak. Rosenbach Jakab
Vincze, főegyházmegyei pap (megh. 1840.) összes vagyonát a Szenttamás községben
felállítandó iskolára hagyta, amihez járult még Miskolczy Márton, esztergomi
nagyprépost, Scitovszky hercegprímás és mások alapítványa.”
Nagylóc
alatt található HollókőIX. Rómer Flóris (1815-1889) régész, művészetttörténész,
romfeltáró barangolásairól készített jegyzőkönyvében a 9. kötetben 1862-ben,
Hollókőn járva töredékes mondatokat hagyott az utókorra: „Hollókő harangláb
aug. 21-én 862
kisebb harang Anno 1697
alsó átmérője: 5 hüvelyk, magassága
5 hüvelyk
második 1800. Hollókő falu kúria
sub A. R. D. Sarabo ROSENBACH
(Ad modum revelende domine)(VII)”
Hollókő
gyakran a nagylóci egyház filiája volt, és mivel Jakab pap volt, kötődött
Hollókőhöz is. Jakabnak katolikus egyházi személy lévén, valószínűleg nem
voltak utódai. Rokonai isXI. Magyarországon éltek és egyik unokaöccse azonos
a Pest megyei perbáli anyakönyvekben 1800 táján felbukkanó Rosenbach Ferenccel.
Perbál 1820-tól kamarai birtok volt. A nagyközség lakói német és tót ajkúak
voltak, így a Perbálon élő Rosenbachok is gyakran német ajkú családokkal
házasodtak össze. Nógrád vármegyében azonban ennél heterogénebb volt a
helyzet.
Egyházi anyakönyvek
1895-ig állnak (főleg mikrofilmen) rendelkezésünkreXII, és kutathatók ingyenesen.
Már az anyakönyvekből is kitűnik a Rosenbach család magyarországi állásának
felemás helyzete. A birodalmi bárói rangú család több okból is „outsider”-nek
minősülhetett hazánkban.
1. A Corpus
iuris 1687. évi dekrétumában (26. cikkelytől kezdődően) rendelkezik I.
Lipót az indigenatusról. A 26. cikkely külföldiek befogadásáról, honosítottakról
szóló fejezete számos idegenajkú családot sorol fel, akik magyar nemességet
kaptak. Indigena diplomát nagyon sokáig, kb. még 150 évig lehetett kapni
a Habsburg császároktól. A Magyarországon élt Rosenbach családok esetében
ilyen oklevelet azonban nem találni. Magyar nemesi cím adományozása általában
birtokadománnyal is együtt szokott járni, amit az adott megye konventjén
volt szokás kihirdetni. Ennek nyoma a forrásokban nem található.
2. Áldásy
Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címeres levelei I–VIII. Bp.,
1902–42. című könyvének 8. kötetében közöl a Rosenbach birodalmi bárói
oklevélből részleteket, amelyben főleg a báróságot szerzőről emlékezik
meg.
Áldásy valójában
az eredeti oklevélnek csak a másolatát közölte, amely 1930. aug. 5-én került
az MNM levéltári osztályához, és amelyről a Turul is hírt adott.XIII.
1930. aug.
5-én dr. Rosenbach Emil ny. t. főügyész (Balassagyarmati lakos) ugyanis
családi iratokat adományozott örökletétként a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
A MNM növedéki naplójában 1930: 91-es nyilvántartási számon szerepelt az
örökletét, amely tartalmazott:
XVII. sz-i iratok 1 db
XVIII. sz.-i iratok 1 db
XIX. sz-i iratok 126 db
összesen 128 db családi iratot, ebből
a XVII. sz.-i az 1691. évi diploma másolata volt. A MNM címereslevelei
később átkerültek a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri Központi épületébe,
ahol R 224 levéltári jelzet alatt szerepeltek. Az 1945, ill. 1956. évi
levéltári tűzvész során azonban rengeteg családtörténeti anyag megsemmisült,
és amikor később Iványi Emma levéltáros az R szekció anyagát rendezte,
a Rosenbach letétet már nem találta.
Dr. Rosenbach
Emil pedig ezzel az örökletét adományozással valószínűleg egyfajta hiánypótlást
kívánt volna betölteni, hiszen nyilvánvaló a Rosenbach családra vonatkozó
magyar szakirodalmi és levéltári adatok csekély mennyisége.
3. Mivel
a Rosenbach család nem honosíttatta magát, így nem csoda, hogy az 1754-55.
évi országos nemesi összeírásban Illéssy János sem találta meg a családot
(dr. Illéssy János: Az 1754–1755. évi országos nemesi összeírás, Bp. 1902.),
sem a Nógrád megyei, sem a Pest megyei nemesek sorában.
4. A feudális
kori összeírásokban a nemesekre vonatkozó Acta Nobilium comitatuum 1601–1787.
alapján sincs nyoma a Rosenbach családnak.
Az hogy Jakab
1797-ben részt vett a nógrád megyei insurrectióban, az első áttörést jelenti.
Az hogy I. Nagy
Iván művébenXIV. nem említette a Rosenbach családot, szintén arra utal,
hogy nem tartoztak a magyar nemesek közé. Különös, hogy a balassagyarmati
levéltáros később mégis lerajzolta a Rosenbach címert.
5. Kempelen
Béla a családdal kapcsolatban(VIII)
csupán annyit közöl, hogy „címerpecsét Nógrád megye levéltárában, valamint
(Miskolczy) Simon János művére tesz utalást, aki művében a: Nemesi iratok
és címeres pecsétek Nógrádvármegye levéltárában (1600 nemes család betűsoros
névjegyzéke, 1911, Balassagyarmat) 68. o.-án közli, hogy „Rosenbach birodalmi
báró, czímerpecsét.”
A Rosenbach család a polgárosodó
Magyarországon
Ha a feudális korban nem is találtunk
földbirtokadományozásra utaló forrást, a polgárosodó Magyarországon - amikor
nyitva állt az út a földszerzésre, birtokvásárlásra - a Rosenbach família
igenis földbirtokos családként volt nyilvántartva.
(Bellusi)
Baross Károly, Bp-en 1893-ban kiadott Magyarország földbirtokosai (Az összes
100 holdnál többel bíró magyar birtokosok névsora) című címtárának egyik
előnye, hogy az 1893. évinél korábbi állapotot közöl.
Két Rosenbach
családtagot említ, akik nagybirtokosnak ugyan nem számítottak, de a dzsentri
kategóriát bőven kimerítették a dualizmus korában. Ugyanis:
A Nógrád vármegyei Tereskén Rosenbach
Ferencné, művelési ágak szerint csoportosítva az alábbi földterületekkel
rendelkezett:
247 hold szántó (kataszteri hold)
2 hold kert
23 hold rét
32 hold legelő
7 hold szőlő
7 hold használatlan terület
összesen 318 hold.
Pusztaszántón Rosenbach Sándor birtoka:
233 hold szántó
4 hold kert
15 hold rét
5 hold legelő
16 hold erdő
8 hold szőlő
12 hold használatlan terület
összesen 293 hold.
Az 1910-ig
élt Rosenbach Sándorról, - akinek halála után birtokát aztán lánya, Rosenbach
Mária és annak férje, a festőművész Vaszary János eladta -, a vármegye
monográfiaXVII. Rétság községnél is földbirtokosként emlékezik meg: „Jelenleg
özvegy gróf Benyovszky Bélánénak, Rosenbach Sándornak és Herzfeld Frigyesnek
van itt nagyobb birtoka.”
Az 1910
utáni években nagyobb birtokkomplexummal a Rosenbach család valószínűleg
nem rendelkezett, hiszen a Rubinek Gyula szerkesztette Gazdacímtárban már
nem találni az utódokat.
A családtagok
(Az anyakönyvekben, illetőleg a helytörténeti
irodalomban szereplő családtagok)
A Nógrád
vármegye története Rosenbach családról a következőt írja : „Rosenbach:
Belgiumból származik. Első ismert őse: Becke Bernát, aki 1629-ben Reval
város tanácsosa volt, ennek a fia volt Rosenbach Bernát, aki 1643. október
16-án Gusztáv Adolf svéd királytól címerlevelet és Pomerániában királyi
adományt nyert. Ennek fia Bernát, aki 1691. szeptember 1-jén római szent
birodalmi rangra emeltetett. Utóda Jakab, részt vett Nógrád vármegye 1797.
évi nemesi felkelésében. Testvére Ferenc (sz. 1748. mh. 1826.). Fia Ferenc
(sz. 1798, mh. 1874.). Fia Emil dr. Nógrád vármegye tiszti főügyésze (sz.
1856). Sándor (sz. 1823, mh. 1910), a nógrádi járás főszolgabírája.XVIII.”
A legtöbb
személy adatai pontosítást kívánnak. Például: Rosenbach Sándor pusztaszántói
temetőben lévő sírkövén születési évként 1837. március 10. szerepel. De
más alapvető adatok sem pontosak. Ráadásul a Jakab testvéreként szereplő
Ferenc a valóságban Jakab unokaöccse volt és 1837-ben hunyt el.
A vármegye
monográfia a családtagokat az alábbi eseményekben szerepelteti: Az 1880.
évi nógrádi birtoklátogatás kapcsán(X)
a királyt fogadó bandérium egyik tagja: Rosenbach Jenő. Jenő az anyakönyvekben
Pusztaszántón gyakran szerepel és földbirtoka is volt itt, mivel Rosenbach
Sándor fia volt.
1906-ban
II. Rákóczi Ferenc hazahozatala miatt a Budapesten október 28-án tartott
ünnepségen a törvényhatóság képviseletében részt vett Prónay Mihály főispán
vezetése mellett többek között
dr. Rosenbach Emil is. Ekkor Rosenbach Emil már tiszti főügyész volt, mivel
már az 1901. évi tisztújítással kapcsolatban így említik: „Alügyész már
előbb Rosenbach Emil dr. lett, ki később az 1903-ban elhunyt Dessewffyt
a főügyészségben követte.”(XI)
A váci egyházmegyéhez
tartozó Rétság anyakönyvében 1834-től kezdődően gyakran feltűnik nemzetes
Rosenbach Ferenc úr több falubeli gyermek keresztapjaként. 1841-ben ifj.
Rosenbach Ferencet (ugyanőt) tiszttartó úrként említik. Keresztanyaként
nagyon gyakran Schinnern Zsófia szerepel. Rosenbach Ferenc és Schinnern
Zsófia fia volt Rosenbach Sándor (szül. 1837), és Rosenbach Emil (szül.
1853). Rosenbach Ferencnek egyik előző házasságából volt még egy Ferenc
nevű fia, akiről Rosenbach Emil könyvében írt.
A római katolikus
Rosenbach Sándor úr (Rosenbach Ferenc és Schinnern Zsófia fia) 1869. november
25-én vette feleségül az ágostai evangélikus vallású Strahler Annát (Strahler
József és Steinholt Erzsébet lányát), ily módon vegyes házasság jött létre.
Tanúkként Srideczky Lajos alispán úr és Mayer Károly úr szerepelnek. A
házaspár Rétságon, ill. Pusztaszántón élt.
Két év múlva,
1871. júl. 26-án a 74 éves özvegy Rosenbach Ferenc feleségül vette gyermekeinek
anyját, az 56 éves hajadon Schinnern Zsófiát. Mindketten Rétságon az 1.
sz. alatt laktak. Tanúkként Loss Ferdinánd úr és Kralicsek János szerepelnek.
Megjegyzésként a pap hozzáfűzte: „in extraordinaris necessitatis casu”…
(Különleges szükség esetében)
Rosenbach Sándor és Strahler Anna házasságából elég sok gyermek született.
A vegyes anyakönyv bejegyzései szerint a gyermekek közül Jenő (Eugenius
Edmundus, ill. Jenő Ágost József Ferencz) 1870. szeptember 24-én született;
Klotild 1872. június 3-án; Irén (Irén Melanie Maria Anna) 1874. június
4-én; Kornélia 1875. október 7-én.; Olga 1877. október 28-án (1849. május
11-én bérmálkozott a balassagyarmati templomban); Mária 1879. december
8-án (ő lett később Vaszary János felesége).
Kornélia
1881. augusztus 22-én meghalt. A halálozási anyakönyvekből kiderül, hogy
a házaspárnak volt még egy Alexandrina nevű lánya is, aki 1878. december
28-án egy hónapos korában tüdőgyulladásban Pusztaszántón elhunyt. Utólag
pótanyakönyvezte a váci hatóság 1933/3420-as számon. 1881. augusztus 22-én
a 6 éves Rosenbach Kornéliát Pusztaszántón toroklob vitte el.
A pusztaszántói
ma már több éve teljesen elhagyatott temetőben valaha több Rosenbach sír
állhatott. A temető elején XIX. sz.-i vasból öntött Krisztus lebeg egy
kereszten. Közel hozzá egy elkerített sírban fekszik a Rosenbach házaspár,
egy-egy obeliszk alakú sírkő alatt.
Rosenbach Sándor sírján ez áll: „Itt nyugszik szeretett édesatyánk Rosenbach
Sándor 1837. márc. 10. – 1910. márc. 20. Egyesült angyali nejével.” A feleség
sírja jelen állapotában teljesen ledőlve. Szövege: „Rosenbach Sándorné
szül. Strahler Anna 1850–1902.”
A temetőben
egy elhagyott helyen egymásra fektetve két sírkő áll. Gyermeksírok. A kisebbik:
Strahler Dezső: 1868. máj. 6. – június. A nagyobbik két lánygyermek sírja:
Rosenbach Alexandrine (megh. 1878.) és Elly (Kornélia?): 1875. okt. – 1881.
aug. fekszik alatta.
A temetőben
találhatók még a Mihályffy család sírjai is. Amikor 1870. szept. 24-én
Strahler Anna és Rosenbach Sándor fia: Jenő Ágost József Ferencz megszületett
Pusztaszántón (hsz. 10.) keresztszülőként Lukanenyey Luka Gusztáv úr és
Mihályffy Auguszta szerepeltek. Valamint 1872. június 3-án Klotild Anna
Auguszta esetében is Mihályffy Auguszta a keresztanya.
A rétsági
temetőben is temettek Rosenbachokat. A halálozási anyakönyv szerint 1874.
május 22-én hunyt el Rétságon Rosenbach Ferenc (Schinnern Zsófia férje,
valamint Rosenbach Sándor és Emil apja) 78 évesen, gyomorhurutban.
A Rosenbach
családból különös kultúrtörténeti szerep jutott Rosenbach Máriának, Rosenbach
Sándor leányának. Vaszary János festőművész és Rosenbach Mária, a rétsági
főszolgabíró lánya 1904-ben egy budai család szalonjában ismerkedtek meg.
Az esküvő előtt Vaszary János még spanyolországi tanúlmányútra ment. Utána
azonban gyakran megfordult Pusztaszántón, ahol Mária általában a nyarat
töltötte, és Rétságon a család birtokain. A nógrádi táj és emberek, valamint
élmények ihlették a festő úgynevezett „impresszionista korszakát”, számos
képe ekkor Rétságon készült. Rosenbach Mária 1942. évi haláláig megőrizte
visszaemlékezéseit, naplótöredékeit, melyekből rengeteg mindent megtud
a művészettörténet Vaszary Jánosról.XXI.
Rosenbach
Mária és Vaszary János levelezéseinek emlékét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria
Adattára.
A festő Miminek (Máriának) küldött leveleiből kitűnik, hogy kapcsolata
a jövendő apósával nem volt felhőtlennek mondható.XXII. 1905 őszén vezette
az oltár elé Vaszary János Mimit. Házasságkötés után a házaspár nyáron
Tatán, télen pedig a Krisztinavárosi lakásukban lakott, mindamellett Rosenbach
Sándor 1910. évi haláláig gyakran megfordultak Rétságon. Ezt követően a
Rosenbach-birtok eladása alapozta meg viszonylag gondtalan életüket. Vaszarynak
van néhány feleségét ábrázoló festménye, pl. az 1906-ban készült: Varró
nők (A művész felesége és nagynénje), valamint 1912 körül: Színek kékben
(A művész felesége).
A legújabb
rétsági helytörténeti irodalom is XXIII. megemlékezik több Rosenbachról.
A rétsági egyház esetében figyelemreméltó, hogy 1904. május 12-én dr. Rosenbach
Emil balassagyarmati tiszti főügyész alapítványt tett, hogy anyja, Rosenbach
Ferencné, szül. Schlimmern Zsófia (anyakönyvben Schinnern, Sz. Zs. megjegyzése)
emlékére évente szept. 5-én gyászmise tartasson.XXIV.
Az 1877.
nov. 14-én megalakult iskolaszék világi elnöke pedig Rosenbach Sándor volt,
aki 1888-ban a rétsági iskola újjáépítésére, mint pusztaszántói birtokos
15 forintot adományozott. Ugyanebben az évben az iskolaszék gondnoka Rosenbach
Ferenc királyi postamester volt.XXV. Amikor 1905. febr. 26-án három éves
időtartamra új iskolaszéket választottak, újra Rosenbach Ferenc m. kir.postamester
lett a gondnok.XXVI.
A rétsági
posta történetében fontos szerep jutott Rosenbach Ferencnek, és annak hasonnevű
fiának. Az idősebb Rosenbach Ferenc - élettársának Schinnern Zsófiának
köszönhetően - 1842-ben vette át hivatalát. „Mint magyar királyi postamester,
fia, az ifjabbik Ferenc is megbecsült személyiség volt a faluban, hiszen
az iskolaszék felelősségteljes gondnoki teendőit is reá bízták. Leánya
követte őt e hivatásban. A millennium alkalmából, 1896-ban kiadott emlékalbumban
az olvasható róla, hogy „Rosenbach Margit, m. kir. posta- és távirda-kiadó,
született Göböljáráson (Fehér-vm.); róm. kath. vallású. Tanulmányait a
szülői háznál, magánúton végezte. 1889-ben lépett a posta szolgálatába,
mely idő óta édes atyja mellett, mint kiadó működik.” A postamesterség
tovább öröklődött a családban, hiszen még 1835 decemberében is Rosenbach
Józsefnét említi egy forrás postamesternőként.XXVII.
Az anyakönyvek
alapján Rosenbach Ferenc postamesternek több lánya volt. 1877. augusztus
19-én a 22 éves rétsági lakos Rosenbach Róza házasságot kötött a 26 éves
krompachi születésű balassagyarmati lakos Tomesko Nándorral. A menyasszony
szülei: Rosenbach Ferenc és Manek Róza. A vőlegény szülei: Tomesko Károly
és Csoll Janka. Tanúk voltak: Lipták Sándor törvényszéki ülnök, valamint
Rosenbach Sándor. A vőlegény a cs. kir. Ferdinánd toszkánai nagyherceg
66. gyalogezredének beosztott tartalékos hadnagya és Balassagyarmaton a
polgári főiskola igazgatótanára.
1883. június
17-én a 32 éves Krompachi születésű balassagyarmat–bányavölgyi lakos özvegy
Tomesko Nándor igazgatótanár (Tomesko Károly és Csoll Janka fia) valamint
a 20 éves rétsági lakos Rosenbach Karolina (Sarolta?, vö. Rosenbach Emil
műve, SZ. Zs.).- Rosenbach Ferenc és Marek Zsófia (R. Emil Marek Rózának
említi művében) lánya - házasságot kötöttek. Tanúk: Schramm Károly és dr.
Rosenbach Emil. A házassági kihirdetés: 1. fokú sógorsággal felmentve,
háromszori kihirdetéssel. A vőlegény magyar kir. honvéd hadnagy.
Tomeskó Nándor házasságairól bővebben
írt Rosenbach Emil.
A Rétságtól
3 km-re fekvő Tereskén élt Rosenbach József a 12. hsz. alatt, akit az anyakönyvek
compossessornak, vagyis közbirtokosnak említenek. De feltűnik egy idősebb
Rosenbach József birtokos is, aki 1879. április 30-án hunyt el, néhai Walter
Anna férjeként 57 évesen, gyomorgörcsben, Tereskén. Ő valószínűleg azonos
a Perbálon 1822-ben született Rosenbach Józseffel. Ő is Tereskén a 12.
hsz. alatt lakott. Felesége a Klattau-i születésű Walter Anna már 1873.
augusztus 20-án meghalt, 43 évesen epelázban, Tereskén temették, aug. 22-én.
Az ifjabb
Rosenbach József közbirtokos (1863-ban honoráturnak, azaz előkelőnek nevezi
az anyakönyv) felesége Zimmer Anna volt. Egyik gyermekük Rosenbach Adolf
1871-ben bérmálkozott 10 éves korában, névadója Rosenbach Emil volt, így
az Emil nevet vette fel.
1863. január 20-án született Rosenbach
József és Zimmer Anna lánya Ágnes Terézia.
1868. január 2-án Károly nevű fiuk
is megszületett. Keresztszülők: Schillhardt György és Zimmer Terézia (akik
szintén honoraturnak vannak említve az anyakönyvben).
1871. december
6-án Sándor nevű gyerekük is megszületett, keresztszülők: ugyancsak Schillhardt
György és Zimmer Terézia.
1866. elején
a házaspárnak már született egy Sándor nevű fia, de ő 1866. március 18-án
meghalt 2 hónapos korában torokgyulladásban és Tereskén temették el.
1884-ben
Tereskén ifj. Rosenbach Józsefet még említik keresztszülőként.
Tereskén
dr. Rosenbach Emil is rendelkezhetett valamennyi földterülettel, ugyanis
egyes anyakönyvi bejegyzések tereskei földbirtokosként említik (1880–90-es
évek esküvői tanúzásai).
A Rosenbach-család egyik Rosenbach
Ferenc nevű tagjáról tudjuk még a következőt: Az 1886–1912., valamint 1924–33
között működő Kertészeti lapok (Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület
havi közlönye) 1895-ben felelős szerkesztővé választotta Rosenbach Ferencet,
aki addig is az újság több rovatának volt a rovatvezetője. Ő írt cikket
az újságban 1895 januárjában idősb Pecz Árminról. Nem tudjuk, hogy ez a
Rosenbach Ferenc a család Pest vagy a Nógrád megyei oldaláról származott-e.
Felhasznált irodalom:
Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum
könyvtárának címereslevelei, I–VIII. Bp. 1902–1942.
(Bellusi) Baross Károly: Magyarország
földbirtokosai, Bp. 1893.
Borovszky Samu szerk.: Magyarország
Vármegyéi és Városai című sorozaton belül: Nógrád vármegye, Pest–Pilis–Solt–Kiskun
vármegye.
Haulisch Lenke: Vaszary 1867–1939.
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp. 1963.
Haulisch Lenke: Vaszary János. Képzőművészeti
Alap Kiadóvállalata, Bp. 1978.
Illéssy János: Az 1754–1755. évi
országos nemesi összeírás, Bp. 1902.
Illéssy János–Pettkó Béla: A királyi
könyvek jegyzéke 1527–1867. Bp. 1895.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok,
I–XI. Bp. 1911–1932.
Kertészeti Lapok, 1895. évf. 1. szám.
Kneschke, Ernst Heinrich: Neues allgemeines
DEUTSCHES ADELS-LEXICON in Verein mit mehreren Historikern herausgegeben.
Leipzig, Friedrich Voigt’s Buchhandlung 1867.
Nagy Iván: Magyarország családi czímerekkel
és nemzedékrendi táblákkal, I–XII. Pest, 1857–1868.
Némethy Lajos (Ludovicus Némethy):
Series parochiarum et parochorum (Archi-diocesis strigoniensis) 1894, Strigonii
(Esztergom).
Siebmacher: Das grosses und allgemeines
Wappenbuch.
Simon János (Miskolczy): Nemesi iratok
és címeres pecsétek Nógrád vármegye levéltárában. 1911, Balassagyarmat,
68. o.
Turul 1931. évf.
Végh József: Rétság, Magyar Millennium
2000., Nógrád megye települései 11.
Anyakönyvek (mikrofilmen):
Rétsági anyakönyvek
Romhányi anyakönyvek (Tereske Romhány
filiája volt)
Némethy Lajos egyháztörténész (1840-1922)
műve a: Series parochiarum et parochorum, Esztergom,1894.
V.ö.: Kneschke, i.m. VII. kötet,
576.o.
Lásd: Némethy Lajos, i.m.
Kneschke, i.m., VII. kötet, 576.o.
Némethy L. , i.m.
A trinitárius rend elsősorban fogolykiszabadítással
foglalkozott. II. József azonban ezt a rendet is feloszlatta.
Borovszky Samu szerk. : Magyarország
Vármegyéi és Városai sorozaton belül a Nógrád Vármegye,
Az utolsó nemesi felkelés (insurrectio)
Napóleon ellen tört ki.
In: Borovszky Samu szerk.:
Nógrád Vármegye
Nagylóc község több szempontból is
kötődött Hollókőhöz: „A község határához tartozik a Várhegy, ahol hajdan
a közeli Hollókő várának őrállomása és váracsa volt.” (in: Nógrád vm.,
i. m. Nógrád vm. Községei, írta dr. Reiszig Ede történetíró.)
Közli: Száz magyar falu, CD
ROM, Hollókő).
Borovszky im. a Nógrád megyében élt
Rosenbach családtagokat közli, kissé hibás adatokkal.
A Wekerle Sándor-féle állami (polgári)
anyakönyvezést az 1894: XXXIII. tc. vezette be és 1895. okt. 1. óta van
érvényben.
Turul 1931. évf. 1/4 Tárca (A MNM
Levéltári Osztálya Hivatalos Értesítő).
Nagy Iván: Magyarország családi czímerekkel
és nemzedékrendi táblákkal, I–XII. Pest, 1857–1868.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok,
I–XI. Bp. 1911–1932.
In: Borovszky, i. m., Nógrád
vármegye községei, Rétság (írta: Reiszig Ede dr., történetíró).
In: Borovszky, i. m., Nógrád
vármegye nemes családai (írta Reiszig Ede, dr.).
Az ugyanitt szereplő czímerleírás
a következő: „Czímer: négyelt paizs ezüst leveles arany koronás szívpaizszsal.
Abban balról jobbra dőlt hullámos kék pólya fölött három, alatta két veres
rózsa. Nagy paizs. 1 és 4 arabeszkekkel díszítve, aranynyal és feketével
vágva a vágási vonalból kiemelkedő kétfarkú fekete oroszlán. 2 és 3. Veressel
és feketével hasítva. Elül fekete szárny, közepén veres csíkkal. Hátul
ezüst-pólya veres csíkkal. Három sisak. Sisakdíszek: I. Befelé fordult
paizsbeli oroszlán. Takaró veresezüst II. (középső). Repülésre kész hattyú,
nyakán leveles aranykoronával. Takaró: fekete-veres. III. Rovátkás és oromzatos
veres torony, felül két ablakkal és alul lőréssel ellátva. Takaró: kék-ezüst.”
In: Borovszky szerk., i. m.
A fejezet írója Miskolczy Simon János.
Ugyancsak Miskolczy Simon János.
Haulisch Lenke szíves közlése.
A levelekből idéz Végh József: Rétság,
Magyar Millennium 2000, Nógrád megye települései 11, 109–116. o.: Vaszary
Jánosról szóló fejezetben.
Végh J. i. m.
Végh J. i. m., 42. o.
Végh J. i. m., 55. o.
Végh J. i. m., 58. o.
Idézet: Végh J. i. m., 91. o
Hivatkozások:
Némethy Lajos egyháztörténész
(1840-1922) műve a: Series parochiarum et parochorum, Esztergom,1894.
V.ö.: Kneschke,
i.m. VII. kötet, 576.o.
Kneschke, i.m.,
VII. kötet, 576.o.
Némethy L. , i.m.
A trinitárius rend
elsősorban fogolykiszabadítással foglalkozott. II. József azonban ezt a
rendet is feloszlatta.
Borovszky Samu szerk.:
Magyarország Vármegyéi és Városai sorozaton belül a Nógrád Vármegye,
Az utolsó nemesi felkelés (insurrectio)
Napóleon ellen tört ki.
Közli: Száz magyar
falu, CD ROM, Hollókő).
Kempelen Béla:
Magyar nemes családok, I–XI. Bp. 1911–1932.
In: Borovszky, i.
m., Nógrád vármegye nemes családai (írta Reiszig Ede, dr.).
In: Borovszky szerk.,
i. m. A fejezet írója Miskolczy Simon János.
Ugyancsak Miskolczy
Simon János. |
