1936-ban jelent meg egy könyv, melynek címe: „A magyar huszár”, az alcíme pedig „A magyar lovaskatona ezer évének története”. Az előszavát vitéz Horthy István nyugállományú lovassági tábornok írta. A kezdő sorokban így ír: „Ezt a földet őseink annak idején lóháton foglalták el és a magyar mindenkor szoros barátságban élt a lovával, mert tudta azt, hogy a huszárszív bátorsága s a huszárló sebessége együttesen még a gépek korában is olyan vitézi tetteket hajthat végre, melyek előtt mindenkinek meg kell hajolnia.”  A kötet bevezetőjében úgy fogalmaznak a szerkesztők, hogy „ a magyar huszárnak és elődjének, a magyar könnyű lovasnak ezeréves múltja megérdemli, hogy megörökítsük. Megérdemli a magyar szemponton túl már csak azért is, mert a világ minden részében ismert  »Huszár«-névvel megjelent könnyű lovas fegyvernem mintaképe a magyar huszár, mint ahogyan annak idején Európában a könnyű lovas legtökéletesebb megszemélyesítői és mintaképei a Duna-Tisza mentén letelepedett lovas-őseink voltak.”#
     A Habsburg-dinasztia uralkodása alatt a magyar huszár bámulatos teljesítményeket vitt véghez, olyanokat, melyeknek híre csakhamar világszerte elterjedt. Ennek kell tulajdonítanunk, hogy a huszárt több-kevesebb sikerrel Európa-szerte utánozni kezdték.
Örömünkre szolgált, hogy a kötetet forgatva rétsági adatokra is leltünk benne.

Bulejsza Ferenc gazdálkodó, tizedes. 
1884-ben született Rétságon. 1906 augusztus elsején vonult be tényleges katonai szolgálatra a 6. közös huszár ezredhez Karinthiába. A világháború kitörésekor Gyöngyösre hívták be a 6. k. h. ezredhez. 1914 októberében kikerült az orosz harctérre, ahonnan egy hónap múlva visszarendelték Gyöngyösre kiképzőnek. 1916 elején ismét kivitték a harctérre, ahol 1916. augusztus 28-án orosz hadifogságba esett. Csak 1920. decemberében került haza.

Bulejsza István gazdálkodó. 
1876-ban született Rétságon. Tényleges katonai szolgálatának 1898. októbertől 1900. októberéig Vácon, a 6. h. h. ezredben tett eleget. 1914. augusztus 2-án az 5. h. h. ezredhez hívták be Kassára. 1915. márciusában áthelyezték a 40. nehéz tüzérezredhez. 1915. május végén az orosz frontra indult , s ott részt vett a csernowitzi, s más ütközetekben. 1916. februárjában ismét kikerült a harctérre, s 1917. május végéig az orosz és román frontokon küzdött, majd részt vett az olasz hadjáratban egészen az összeomlásig. A bronz vitézségi és a Károly csapatkereszt tulajdonosa. A Károly Csapatkeresztet, IV. Károly király alapította azon harcosok részére akik legalább 12 heti front szolgálatot teljesítettek.

Drozgyik János gazdálkodó, tizedes. 
1886-ben született Rétságon. 1907-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 6. közös huszár ezredhez Klagenfurtba. A világháború kitörésekor Gyöngyösre vonult be a 6. közös huszárokhoz. 1915. márciusában kikerült az orosz harctérre, s ott részt vett többek közt a rarancei és csernowitzi ütközetekben. 1917. áprilisában Odesszába vezényelték, ahol rendfenntartó szolgálatot teljesített a háború végéig. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Vaskereszt, lovas- és lövészjelvény és a jubileumi kereszt.

Koszecz András gazdálkodó. 
1888-ban született Rétságon. 1907-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 12. közös huszár ezredhez Aradra. A világháború kitörésekor Nyíregyházára a 14. gépfegyverosztaghoz hívták be. 1914. augusztus 14-én indult az orosz frontra. 1916. március 15-ig volt a harctéren, s többek közt részt vett a lublini ütközetben. Ekkor vitték át a román harctérre, majd 1917. áprilisától az olasz fronton küzdött. 1918. október 2-án érkezett haza. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt.






Salgai István gazdálkodó. 
1878-ben született Rétságon. 1899-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 12. közös huszár ezredhez Lembergbe. A világháború kitörésekor Balassagyarmatra a 16. huszár gyalog ezredhez hívták be, s onnét 1914. augusztus 15-én Przemyslbe irányították. Már 1873-ban elhatározta az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése, hogy Przemyslt egy bevehetetlen erődvárossá építi ki, s felszereli a korabeli haditechnika legmodernebb eszközeivel. Az akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozó, s Magyarország kapujaként emlegetett város, ma Lengyelország délkeleti részén található. Az orosz ostromgyűrű 1914. november 12-én bezárult a város körül, s a támadók a kiéheztetés taktikáját választották. Az éhség és a járványok megtették hatásukat, s a várvédők 1915. május 30-án az erősség feladására kényszerültek. Így került hadifogságba számos – a körzetünkről származó – katona is, köztük a rétsági Salgai István is. Számos ütközetben vett részt, majd a vár feladásakor orosz hadifogságba esett. Több, mint három év keserű rabság után 1918. szeptember 8-án került haza, s ekkor leszerelt.