Hesz Attilával és Heszné Sudár Ilonával Pusztaszántón találkoztunk. Épp edzésre készülődtek, mikor arra kértük őket, hogy mutassák be egyesületüket.
     Mindketten Kaposváron végeztünk, feleségem lovasedző, jómagam belovagló vagyok.
     - A munkát - 1995-ben kezdtük egy lovastorna csapattal. Eleinte a Palóc Lovas Egyesület színeiben versenyeztünk, később saját egyesületet alakítottunk.
     Ma két dologgal foglalkozunk. Az egyik a bérlótartás, a másik a lovagoltatás, lovas oktatás. A kettő összefügg, hiszen a lótulajdonosoknak is tartunk oktatást, de nem csupán az ő számukra.
A versenyzés három irányban is működik. Az egyik az említett lovas torna, ebben országos bajnokunk is volt, s számos más igen előkelő eredményünk is, versenyzünk díjlovaglásban, díjugratásban és a harmadik forma a militari. Ez utóbbi egy összetett verseny, mely az előbbi két formán túl még a terepen való lovaglást is magában foglalja.
     Az egyesület tizenkét alapító tagból áll, de mintegy harmincan vannak, kik rendszeresen kijárnak hozzánk lovagolni. Fontosnak tartjuk, hogy nem csupán a nyeregben találkoznak a lóval, hanem részt vesznek ápolásukban, gondozásukban is. Az élő állattal való törődés - túl ennek jellemformáló hatásán - nélkülözhetetlen az ebben a sportban kívánatos összhang elérése érdekében. Úgy is mondhatnánk, hogy ez nem csupán egy sport, hanem egy olyan kapcsolat, mely erősíti a felelősségtudatot, s egy olyan célt ad a gyermekeknek, mely ellentételezheti a mindenfelől érkező negatív társadalmi hatásokat.
     A hobbi szintű lovasaink - vannak ilyenek Miskolctól Budapestig - hetente két-háromszor jönnek, a versenyzőink naponta.
     Az állományunk tizenegy lóból áll, ebből négy a fiatal csikó, a többi lovagolható. Lovasaink között van néhány íjász, kik próbálkoznak a lovas íjászattal, amely újabb színfoltot hozhat Rétság lovas életébe.