Meseautó
| 2019.04.14. |
 
|
|
A Körúti
Színház szombati vendégjátéka különleges előadás volt a rétsági művelődési
központban. A kivételes alkalom több dolog találkozásából jött össze. A
15 éves fennállását ebben az évben ünneplő, egymilliónál több nézőt számláló
teátrum a Meseautó című vígjátékát éppen 100. alkalommal mutatta be nálunk.
Persze az erősen pótszékes nézőtér nem csak ennek köszönhető. A társulat
már ötödik éve vendégeskedik nálunk, a közönség szeretettel és nagy érdeklődéssel
fogadja előadásaikat.
A Fényes Szabolcs bérlet ebben az évadban is 3 előadást tartalmazott. A
mostani romantikus vígjáték a 2018/19-es évad befejező darabja. Galambos
Zoltán igazgatótól megtudtam, hogy ahol ilyen lelkes közönség fogadja a
társulatot, ahol ennyi szeretettel és viharos tapssal köszönik meg érkezésüket,
oda ősszel is eljönnek.
A darab története nem újkeletű. 85 esztendővel ezelőtt - mindössze pár
évvel a magyar hangosfilm megjelenését követően - mutatták be a magyar
filmtörténet egyik legendás jelképének tekinthető mozit, a Meseautót.
Az álomszerű történet nem csak a retrócsatornákon bukkan fel újra meg újra,
hanem többféle feldolgozás is készült belőle, a story ismertetésétől ezért
el is tekintünk. Szinte mindenki látta a 2000-ben bemutatott film
újragondolt változatát, ami mai korba helyezte a történéseket.
De színházi, pontosabban musical előadásként is feldolgozta a Madách Színház,
2016-ban. A színházi adaptációban a Körúti Színház alkotógárdája megelőzte
a nagykörúti "rokont", hiszen 2011-ben mutatták be a saját feldolgozásukat.
Kicsit ki is egészítve a történetet, hogy gördülékenyebben kerüljön a nézők
elé. A játék a múlt század eleji kort idézi, nem operál mai vonatkozásokkal
- hacsak az örök szerelem nem mai és élő realitás. A premier óta több szereposztásban
láthatta a közönség, szerte az országban. A jubileumi bemutatóra éppen
városunkban került sor. A színre lépő művészek mind jól ismertek a közönség
előtt. Többségük a televíziós csatornák különféle produkcióiban szerzett
ismertséget magának, de a mi közönségünk szereti azokat a művészeket akik
a Körúti Színházzal már évek óra nyújtanak élményt a közönségnek. Az elmúlt
időszakban a mostani szereposztás minden fellépője többször járt már nálunk.
Bevallom várakozással ültem le megtekinteni a darabot. Kíváncsi figyelemmel,
hogy miként lehet színpadra vinni egy ilyen forgatókönyvet. Tekintve, hogy
ez a cikk csupán tudósítás, nem színikritikai műfaj, az előadás mélyebb
elemzésébe nem bocsátkoznék. Megtették azt a nézők több nyiltszíni tappal
és a fináléban vastapssal. Annyit azonban nyugodtan leszögezhetünk, hogy
a művészek koncentráltan játszottak, minden szerep jól kidolgozott és az
alakított karakter szerint megjelenített volt. A 100. előadás rutinja csak
javította a minőséget. A darab gördülékenyen működött, mint ahogyan a kicsinyke
forgószínpad nélküli terükben a díszletek mozgatása, hiszen több jelenetváltást
kellett jól megoldani. A rendező elképzelése alapján ez tökéletesen megvalósult.
A poénok pontosan ültek, és a színészi alakításokat honorálta a közönség.
A darab végén - miután a tapsrend szerint többször is köszönték a fellépők
a nézők ovációját - a művelődési központ igazgatója lépett a színpadra,
és egy tortát gurítottak be. Az intézmény nevében egy emléklapot adott
át a Galambos Zoltán igazgatónak, megköszönve a 100. előadást. No meg egy
100-ast formáló gyertyákkal díszített tortát adott át, amit a művészek
meghatottan fogadtak. Ezek a meghitt pillanatok még emlékezetesebbé tették
az estet, úgy a résztvevőknek, mint az előadóknak.
Pár képpel felidézzük az előadás legjellemzőbb pillanatait. Ezen kívül
egy videospot
is megőrizte a jubileumot.
GiK
-
|
