A vén bakancsos

2016.12.16.

Nyomtatható változat >>>

-
Az ünnepi díszbe öltözött művelődési központ színháztermében ezennel egy népszínmű várta a közönséget. Szigeti József műve, a Vén bakancsos és a fia a huszár című darab már több mint 170 éve került először színpadra. Ahogy a népszínművek, ez is a népről szólt a népnek. Mindemellett van aktuális üzenete a ma emberének, azon túl hogy kellemes szórakozást kínált a Körúti Színház társulata.
     A történet nem túl bonyolult. Be kellene vonulnia a falu igencsak tehetős kocsmárosa fiúgyermekének. A leányába viszont szerelmes a már kiszolgált katona, a vén bakancsos fia. Reménytelenül, mert akármennyire egymásnak teremtettek, a kocsmáros szegény emberhez nem adná a lányát. Laci ezért el akar bújdokolni, de végül beáll a kocsmáros gyermeke helyett katonának, azzal a megegyezéssel, hogy amikor hazatér, feleségül veheti Ilont. Közben halálhírét keltik, de mégis megérkezik. A happy end azért még várat magára.
     Ahogyan az előadás ismertetőjépben olvashatjuk "a történetben van szerelem, ármány, féltékenység, kapzsiság, emberi lelemény és butaság, rengeteg humor, egyszóval minden, ami egy kiváló színházi estéhez kell.” És ez így is van. Első gondolatom az volt, hogy a népszínművek valahol a vásári kommédiák és a hagyományos kőszínházi produkciók közé sorolhatók be. De azért az is tény, hogy a műfajban - az éppen bemutatott darab mellett, igen kedvelt, és sokat játszott művek is találhatók. Például a Liliomfi, vagy éppen megzenésített formában a János Vitéz. Igaz, már az 1800-as évek végén temették ezt a műfajt, mondván, hogy a paraszti világ kiüresedett, az akkori kor emberének nem mond semmit. Bár ha szerelemről, hűségről, becsületről, az adott szó erejéről van szó, úgy vélem annak mindig van minden embert érintő tartalma. Különösen így karácsony közeledtével. És így véli a közönség is, hiszen ezek a darabok most is meg tudják tölteni a színházakat, művelődési központokat.
     A kommédia megvalósítása mesteri. Mondhatni rátett egy lapáttal a figurák megjelentetésében. Olyannak tűnt, mintha Rejtő Jenő képregény fejei jelentek volna meg a színpadon. Kifejezetten karakteres arcok, ahhez kapcsolódó megformálás és jellemábrázolás. Egyetlen szerep volt ettől mentes. Már-már drámai színpadon is élő szerepformálással. Maga a tiszta lelkű főhős, Laci, aki éppen egyszerűségével üzente, nem kell a szerelmét harsány gesztusokkal hirdetni, hiszen az a szívében lakozik. Egy valakinek szól, és nem a harsányan civakodó külvilágnak.
     Az előadás nagy siker volt, nem is kell újra leírni, hogy a helyzetek, a poénok nevetést, tapsot csaltak a nézűk arcára, kezére és a végén ugyancsak kitartó tapsvihar köszönte meg a vendégjátékot.
     Itt is elmondjuk, hogy a bérletes sorozatnak még van további kér - ugyancsak kitűnő szórakozást ígérő - előadása. Februárban a filmekről jól ismert Meseutó kerül színre, amelyet áprilisban a Katyi című követi. "Rövidített bérletet" lehet vásárolni a két előadásra kedvezményesen, és jegyek is kaphatók a következő bemutatókra. Érdemes figyelemmel kísérni a művelődési központ programinformációit.
     Pár képpel igyekeztünk megmutatni a szereplőket - közülük többen más-más darabokban is felléptek nálunk - illetve igazolni milyen karakterformáló képességgel dolgozták fel ezt a darabot

GiK