A művelődési központ galériájában még megtekinthetők a tavaszi tárlat alkotásai, de újabb képzőművészeti eseménynek adott otthont az intézmény. A kiállítóterem bejárata előtt tábla kalauzol bennünket, bepillantva már látható is a meghívott művész Gömör Kata stílusában készült néhány kép.
      Belépve a terembe mintegy 25 kép tárul a nézelődő szeme elé. Ezek bár nem könnyű felfedezni a készítés módját - a nem eléggé alapos szemlélőnek aquarellnek tűnnek - valójában olajfestmények feszített vásznon.  Itt ezekből a művekből hozott egy csokorra valót. Valóban egy egységes egészet alkot az a sorozat, ami a falakra került. Nem csak stílusában, hanem mondanivalójában is kiegészítik egymást.
     Érdekes találkozás (bár erről nem esett szó), hogy ez a kiállítóterem volt Gömör Kata - Borsosberényben született, ma Érsekvadkerten élő - festőművész első kiállításának helyszíne. Ennek majdnem 20 esztendeje, 1996 novemberében. Akkor más stílusú olajfestményeket is láthatott a néző. Most új módszerrel született képeket találunk a teremben. 
     Tulajdonképpen a rendezvényen több művészeti ág találkozott. Mert nem csak képek voltak jelen, hanem verseskötetek is. Így aztán első pillanatra nem is tudta a riporter, hogy könyvbemutatón van tárlatnyitással egybekötve, vagy fordítva. De ez tulajdonképpen mindegy is. Sőt nem csak a vers és a képzőművészet adott itt egymásnak randevút, hanem a fuvolamuzsika és az énekelt dal is. Jól kiegészítve egymást. 
     Elsőként Kelemen Ágnes köszöntötte a megjelenteket, majd Bene Annamária virtuóz fuvolajátékában gyönyörködhettünk. Szájbely Zsolt verseket adott elő a most bemutatott kötetből, Bogdán Norbert pedig énekszóval járult hozzá az est ünnepélyességéhez.
     Megnyitó beszédet Gazdag Pál - a művész barátja - mondott. Tulajdonképpen személyes indíttatásból nyújtott át információkat a résztvevőkkel, és azt az élményt osztotta meg, hogy figyelmesen elmélyülve meg kell nézni egy képet, és akkor külön magyarázat nélkül kialakul egy párbeszéd a mű és a néző között. (Technikai kérdésekre nem tért ki, így aztán a tekintetben is tudatlanok maradtunk, hogy milyen különös indíttatás miatt kerültek egyes képek - a kiállítótermekhez képest - szokatlanul a plafon alá. Talán fogy felemelt fejjel szemlélhessük a végtelent.) A megnyitó beszéd után virággal köszöntötték a művésznőt.
     Tulajdonképpen a szokásos kötetlen ismerkedés beszélgetés, rég látott barátokkal, ismerősökkel való csevegés kezdődött, de nem maradhatott el a megvásárolható kötetek dedikálása sem.
      Képeink a rendezvény pillanatait örökítik meg, és szokásunk szerint pár fotót a művekről is mutatunk. A tárlat július 15-ig tekinthető meg..... .