Ünnepség a forradalom emlékére
| 2015.03.15. |
 
|
|
-
Az eddigi
25 év alatt - amióta várossá vált településünk - kialakult Rétságon egy
hagyomány, mely szerint a forradalmakra emlékező ünnepeinket minden alkalommal
a pontos naptári napon 18.00 órakor tartjuk a művelődési központban. A
mostani alkalom ettől a negyedszázados hagyománytól eltért.
A módosulásnak oka, hogy új színnel gazdagodott a megemlékezés. A Honvédelmi
Minisztérium Nemzeti Rendezvényszervező Hivatala az 1848. március 15-i
események és a ’48-as hősök tiszteletére közös ünneplésre hívja Magyarországot.
Az ötlet az volt, hogy a csatlakozó városok, községek polgárai pontosan
15 órakor - amikor az emlékezet szerint a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egykor
a költő adta elő művét - az ország különböző pontjain több tízezer ember
szavával együtt zengjen a dal. A Nemzeti dal. A kezdeményezés ötletes,
az időjárás is kedvezett a szabadtéri programnak, amit helyben a Petőfi
utca elején lévő parkolónál hirdettek meg. Hegedűs Ferenc polgármester
köszöntője után Varga Dávid felolvasásával együtt mondta el a jelenlévő
közönség a nemzet akár második Himnuszának is tekinthető költeményt. (Kis
szépséghiba, hogy miközben pontban 15.00 órától a budai vártól az ország
kisebb nagyobb településéig mintegy harmincezer torok együtt dübörögre
a "rabok tovább nem leszünk ..." sorait, Rétságon még csak a készülődésnek
mutatkozott nyoma. Tény, lekéstük a csatakozást. Amikor mi hozzáfogtunk,
másutt már az országos együttszavalás kellemes élményével indult a tömeg
megváltani a világot. S ha így alakult akár más időpontban is megtehettük
volna ugyanezt.)
A művelődési központ színháztermében folytatódott az ünnepi rendezvény.
A Himnusz hangjait követően, a műsorvezető üdvözlő szavai után elsőként
az általános iskola verses, zenés, irodalmi összeállítással tette napjaink
részévé a 167 évvel ezelőtti eseményeket. A programot Kapcsosné Varga Zsuzsa,
Bódisné Varga Erzsébet és Majer Szilvia pedagógusok állították színpadra.
Hegedűs Ferenc polgármester köszöntője ugyancsak a történelmi időket idézte
fel.
Majer Szilvia fuvolajátéka vezetett át a következő összeállításhoz. Petőfi
verseiből mutatott be egy csokorra valót három kiváló versemondó: Pekáriné
Mindszenti Csilla, Sass István és Szájbely Zsolt. Az ünnep hangulatához
hangolt szavalatok több alkalommal vastapsot vívtak ki a jelenlévőkből.
A színháztermi összeállítás befejező részeként - mondhatjuk fináléjaként
- a Kereplő Néptánc Egyesület táncosai mutattak be egy alkalomra komponált
tánckölteményt. A tánc mindig is az emberi kapcsolatokat, a szerelmet,
a közösséghez tartozást szimbolizálja, eleveníti meg. Itt azonban a verbunkkal
kezdődő kompozíció nagyrészt ismert táncok elemeiből felépített produkció
jól mutatta, hogy átütő erővel képes ábrázolni - s mi több lüktető ritmusával
a közönséget is bevonva - a hazaszeretet emelkedett érzését. Az előadást
Simon Katalin állította színpadra. Tulajdonképpen két csoport jól egybekapcsolt
műsorával valóban emelkedett hangulatban ért véget az ünnepi műsor a színpadon.
Hagyomány, hogy a szabadságharc rétsági hőseinek emléktáblájánál koszorúzással
rójja le tiszteletét városunk lakossága. Most is így történt. A méltóságteljes
zene kíséretében elsőként a városi önkormányzat nevében koszorúzott Hegedűs
Ferenc polgármester és Varga Dávid képviselő, majd a Járási Hívatal nevében
Dudás György helyezett el koszorút. Sorra emlékeztek az intézmények, egyházak,
civil szervezetek a mártírokra, akik életükkel áldoztak a szabadságért
a Rétság környéki 1849-es harcokban.
Képeinkkel felidézzük az Olvasó számára a nap pillanatait.
GiK
|
