Lelkek halásza
2014.12.13.
Add a Facebook-hozAdd a Twitter-hez
-
A művelődési központhoz estefelé közeledve feltűnik, hogy befejeződött a ház külső megújítása. Egyes részek színes felületet kaptak, másutt a világítás hangolja érdekesre, vidámabbra a korábban egybeszabott szürke épületkörvonalat. December 12-én ezen falak között vendégszerepelt a salgótarjáni KiViSzI Színházi Műhely társulata. Megelőlegezve a rövid tudósítás lényegét, a színpadon is a formák változatossága, a színek, hangulatok sokfélesége ragadta magával a közönséget. 
      A megyeszékhelyen működő öntevékeny színházi társulat 30 esztendeje, alakult. Ez bizony jelentős idő egy ember életében is hát még egy teátrumi kezdeményezés történetében. Felelősen lehet állítani felnőtt önmagához, és vállalt feladatához képest. Az öntevékeny (amatőr) jelző tehát semmiképpen nem minősítés, inkább a működési forma meghatározása. Lényegében annyit jelent, hogy nem állami vagy önkrományzati támogatásból működő színház, hanem leleményes módon teremtenek forrásokat ahhoz, hogy játszhassanak a közönségnek. Kevés támogató mellett pályázati lehetőségekkel egészítik ki az előadásokból származó bevételüket, és - bizony - tagdíjat fizetnek. Ők költenek arra, hogy a megyeszékhely színházi társulatot tudhasson magáénak. Az egyesület igen jó hírnevet vívott ki magának, és nem csak országszerte, hanem külföldön is szerepeltek. Műsornaptárjuk ugyancsak sűrű, és a repertoár is nagyon gazdag.
      A rétsági művelődési központ korábban gyakorta rendezett színházi alkalmakat. Ezek száma az utóbbi esztendőben csökkent. Ebben az évben a tavaszi és őszi fesztiválprogramok gazdag sorában tulajdonképpen Mikó István előadása volt ide sorolható, előző évekből emlékezesek a Petőfi Musical Studió vendégjátéka, vagy péládul Bánfalvy Ágnes színházásnak előadásai. Az ilyen műfajba tartozó előadások csökkenése csak részben tudható be a felújításnak. Igény pedig lenne rá, ezt nem csak a már hivatkoztt előadások sikere mutatja, hanem az is hogy gyakran szerveznek városunkból autóbuszos túrákat egy-egy váci vagy fővárosi előadásra. Egy színházi produkció helyi megvalósítása egyre több és bunyolultabb technikai, szervezési feladatot követel meg. 
     A darab fiatalos hangulatban az ifjúság nyelvén szólaltatja meg a korosztály gondjait, örömeit. Tulajdonképpen egy színházi próba, vagy diákösszejövetel, vagy ifjúsági buli közepébe cseppenünk. Első részben inkább az útkeresés, a céltalan kilátástalanság, az élet fel nem ismert tartalma uralja a színt. Közben zenés és táncos jelenetek váltják a humoros prózai részeket. Majd érkezik valaki, aki ebben az lélektelen világban nem talál szavakat és az ő szavát sem értik.
     A fordulat a második felvonásban következik be, amikor a társaság azt a feladatot kapja, hogy tanuljanak meg és mutassanak be egy misztériumjátékot. Megváltoznak a helyzetek, lesz kitűzött cél, már értik az idegen szavát és meghallják a hangját. Átalakul a színpad, más jelmezek kerülnek a szereplőkre, mintha más darabban lennénk. (Így is van, hiszen ez egy színházi feladat a szinházi darabon belül.) A karácsonyi ünnepkörhöz jól illeszkedik Krisztus történetének felelevenítése. Azonban mielőtt a szokásos befejezéssel elbeszélnék a majd kétezer éve történtek legendáriumát, újabb - katartikus - fordulat.
     Az előadás - egyetlen, poénból betett zeneszám kivételével - teljes egészében a KiViSzI színházi műhely gárdájának alkotása. A szövegek, a zene, a koreográfiai is. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a darab az ország bármelyik színpadán megállná a helyét. A zeneszámok különösen kiemelkednek. Mindegyik slágerízű, érett zenei alkotás. Méltó lenne nagyobb nyilvánosságra. Az alkotók a műhely vezető művészei: Szöveg és zene Varga Leon László, a koreográfia és a rendezés főképpen Jakubovics Judit munkája. (További alkotók az alul megnyitható plakáton.) Az előadás színvonalával sem lehet senkinek gondja. Noha a szereplők többsége nem művészeti iskolában képzett művész, teljesítményükön ez a tény nem tűnik fel. Az pedig külön bája a bemutatónak - és erénye a darab megírásának, a szereposztásnak - ha valamely diákszereplő nem éppen a nagyszínházak pátoszával adta elő mondandóját. Éppen az tette hitelessé, hogy a 18-20 éves fiatalok saját magukat adták, saját kifejezési lehetőségeikkel. Hiszen diákok játszottak diákokat.
     Jó előadás volt Több figyelmet érdemelt volna. Kár, hogy a helyi közönséghez nem jutott el a híre, vagy akihez igen, nem tartotta méltónak a péntek estéjének két óráját színházi élményre "áldozni". A - be kell vallani nem túl nagy számú résztvevő - közel fele a környező településekről érkezett. Igazán kár. Aki eljött valódi színházi elményben részesült. Pár képünk felidézi az előadás néhány pillanatát.
GiK 
.
.
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-