Vöröskereszt farsangja
-
Sok farsangi
mulatságról számoltunk be eddig is (sőt még lesz is további tudósítás)
de minden kétséget kizáróan a legnagyobb, legmulatságosabb, a sorozat csúcspontja
a helyi vöröskeresztes aktívák hagyományos bálja.
Több mint 35 esztendeje rendezik a húsvéti bőjt előtti "kicsapongásukat".
A szinte töretlen sorozatban mindössze kétszer volt olyan év, amikor nem
volt vöröskeresztes bál. Ebből az egyik éppen a 2012-es esztendő, amikor
sok technikai és egyéb ok miatt nem szerveződött ilyen unaloműző mulatság.
A közönség pedig igényli, és nagyon várja a felnőttek eme városi buliját.
Mert hogy érdektelenségről soha nem lehetett beszélni, az egészen biztos.
A művelődési központ aulája majdnem kevésnek bizonyult most is, hiszen
100-nál több vendéget kellett leültetni asztaloknál, és hát a tánchoz is
helyet kell hagyni. És hát volt itt tánc! Ajaj! Nem is egyféle. Na vegyük
csak sorba az eseményeket.
A 19 órától gyülekező bálozókat 20 óra magasságában az est háziasszonya
- egyben egyik főszrevező - Szlezák Istvánné, Eszter üdvözölte. Majd Kincses
Helén, a Nógrád Megyei Vöröskereszt Szervezet vezetője mondott köszöntőt,
és köszönetet a helyiek nagyszerű tevékenységéért. A pohárköszöntőt Mezőfi
Zoltán polgármestertől hallottuk.
Az első meglepetés az a műsorblokk volt, ami ráhongolta a vendégeket a
rendkívüli mulatságra. A Salgótarjánból érkezett Medalion Tánc- és Sportegyesület
fiatal táncosai a parkett ördögeit megszégyenítő hajlékonysággal, ritmusérzényekséggel
bűvölték el a nézőket.
A jókedvre derítés, a ritmus bűvölete jótékonyan hatott, mert el is indult
a tánc, amelyhez a muzsikát a "Kis éji zenekar" szolgáltatta. Időközben
felszolgálták a vacsorát. A jóízű falatozás, poharazgatás közben volt mód
a régen találkozott ismerősök felderítésére, beszélgetésre, élményidézésre,
tervek szövögetésére. És folyton-folyt tánc ...
Az éjszaka egyik várt, de teljesen titkos körülmények között készült műsorszáma
a saját "művészeti csoport" produkciója. Minden évben hoznak valami felejthetetlent,
így ezt a részt várják sokan legnagyobb izgalommal. Az idei produkció -
ha már bál - egy tánciskola lett. A felvezetés is meglepő fordulattal indult:
besétál a színre egy "takkarittó nő". Majdnem mint abban a bizonyos banki
reklámban megesett, hogy: tessék már innen elmenni, mert takarítanék ...
Nem mondta, mert úgy is tudta, hogy a válasz: nem még mulatni akarunk ...
Még egyszer ... meg még egyszer. Mit tehetett szegény "takarítónő" átment
tánctanárba, és csattogó ütemadó eszözével parancsolta a tanulni vágyó
"balettnövendékeket" a placcra, majd elkezdte az órát. Mindenféle
táncot megtanított, a jó tanulók bemutatták mit tudnak. Na ja ha már karnevál,
akkor egyik fő figyelmet a jelmezek ötletessége, és viselőik "bátorsága"
kötötte le. Amolyan hasfogós fél órát tombolhattak végig a nézők. Miért
hasfogós? Egyszerű! Mindenki fogta a hasát a nevetéstől. A móka a tánc
folytatódott szólószámokkal, majd átöltözés után a komolyság komolytalanságával
jött a keringő. Újabb menet, újabb tapsok és biztatások. Meg aztán nem
is csak biztatások, hanem a már tűkön ülő vendégek is bekapcsolódtak a
mókába és a táncba. Hirtelen megtelt a "parkett" jelmezesekkel, és nem
jelmezesekkel, folyt tovább a mulatozás. Nem maradhatott ki a "megtáncoltatásból"
a polgármester az elpolgármester sem. Meg aztán mindenki ropta aki csak
érte.
Valóban felejthetetlen est volt. Mit est? Tartott itt a mulatság kivilágos
virradatig. Egyszóval egy nagyszerű bálnak lehettek részesei akik eljöttek.
Érdemes megemlíteni a rendezvény támogatóit, hiszen a lelkes vöröskeresztes
aktívák fáradhatatlan szervező munkája mellett jól jött a különféle segítség,
amivel hozzájárultak az est sikeréhez. Támogatók: Botos János, Coop ABC,
Flamingó cukrászda, Gálik Zsófia, Horváth László (üveges képkeretező) Matyovinyi
Istvánné (bababolt), Mezőfi Zoltán, Művelődési Központ, Nógrád Trade Kft.
Pálmai Róbert, Sipos Sándor (festékbolt) Szabó Klára (nyomtatványbolt)
Tóth Jánosné, Turcsányi Péter, Vargáné Fidel Ágota, Vöröskereszt Nógrád
Megyei Szervezete, 100 Forintos bolt. Azt is érdemes megemlíteni, hogy
a bálon összegyűjtött adományok jótékony célt szolgálnak, majdan ebből
fedezik az idősek napjának költségeit.
Képeink felidézik azokban a kellemes pillanatokat akik végigélték, és tudósítanak,
kedvet csinálnak mások számára akik nem jöttek el, hogy legközelebb - egy
esztendő múltával - kedvet kapjanak a részvételre.
GiK
.
.
|
