- 2003-ban Rétságon és a környéken élő irodalomkedvelők, az írás művészetét művelők elhatározták, hogy létrehoznak egy közösséget, amelyet el is neveztek Spangár Andrásról. Bizony azóta már sok idő eltelt. A kör különböző intenzitással működött, bár mi sem mutatja jobban életképességét, mint a minden évben megjelenő Antológia, az évente új szerzőknek adományozott Spangár díj és a havonta igen gazdag tartalommal megjelenő, mára már irodalmi körökbnen is rangot szerzett folyóirat a Börzsönyi Helikon. Mindezek mellett a Sapngár könyvek kiadása, és a bemutatók megrendezése is e tartalmas tevékenységről tesz tanúbizonyságot.  Mégis többekben felvetődött, hogy másféle programok is lehetnének.
      Miközben a város már karácsonyi fényekben tündököl, a könyvtárban is megjelent az ünnep közelségét is szimbolizáló díszes örökzöld fa, az olvasótermi részben gyülekeztek a kör tagjai, barátok, érdeklődők. Ennek a  résznek olvasóterem a neve, bár ma estére felolvasó-teremnek is lehetett volna hívni, hiszen az összejövetel egyik célja újabb szerzemények bemutatása maga az író által.
      Végh József köszöntője után Karaffa Gyula beszélt az irodalom mai helyzetéről, a megjelenés nehézségeiről, a hivatalos irodalmi irányzatokról és arról, hogy a "vidéken" élő tollforgatók bizony hátrányt szenvednek. A vitaindítónak is szánt gondolatokat előbb a líra és a próza nyelvén megszólalók saját műveikkel igazolták vagy éppen ellenkeztek, hiszen művek születnek folyamatosam, és itt és most is mód volt értő közönség számára felolvasni. Így hallottunk beszámolót, a jövő terveit és saját szerzemény felolvasást Szávay Attilától, Szájbely Zsolttól, Szunyogh Páltól, akinek egyik versét Varga Nándroné adta elő. Az időközben megérkezett ifj. Majnik Lászlót egy azonnali megzenésítésre kértek, amit nagy sikerrel be is mutatott. A mű szövegét ugyancsak egy Szunyogh vers adta. Az eddig megszólalók mind a kör alapító tagjai. Sajnos vannak akik már nem lehetnek közöttünk, és vannak akik időközben nem kötődnek annyira az alapítókhoz, nem akarnak kapcsolatot tartani a közösséggel. Borsi István röviddel az alapítás után csatlakozott a csoporthoz, és azóta is aktív tagja, szerzője. 
      Közben forró tea (nem konyak! tea!) és finom sütemény is került az asztalra. Az "első kör" után kialakult beszélgetés is termékenynek bizonyult. Szóba került többek között hogy érdemes rendszeresen találkozni, és az is, hogy fiatalok számára is jó lenne tehetségkutató- gondozó szándékkal valamilyen lehetőséget biztosítani. Felkutatni azokat, akik tehetségesek, és tagjai lehetnének a lassan egy évtizede működő irodalmi műhelynek. Ennek az elképzelésnek évek óta egyik formája a Spangár pályázat, amelyre január 15-ig lehet beküldeni műveket. Minden tollforgatót biztatunk is erre.
      Pár képünk a kör rendezvényéről készült. Nem igérjük, hogy minden hónapban sorra kerülő irodalmi estekről tudósítunk, de alkalomadtán azért újra beszámolunk a literatúra kistérségi helyzetéről, az alkotók közösségének munkájáról.