|
Párkányi napló az Ünnepi Könyvhéten
 Rétságon
mindig különös figyelem övezte az irodalom és a könyv ünnepeit. Így van
ez a tavaszi Költészet napján, és ugyancsak a nyáreleji Ünnepi könyvhéthez
kapcsolódva. Nem könnyű persze sokak érdeklődésére számot tartó eseménnyel
felhívni a figyelmet, hogy az irodalom él, és mindannyiunk számára van
mondanivalója. Évtizedekkel ezelőtt az volt a szokás, hogy egy "híres embert"
hívtak író-olvasó találkozóra. Ez is szép szokás, de egyrészről sok költséget
és szervezőmunkát igényelt, másrészt nem tudni, hogy a szerző könyve egyáltalán
eljut-e térségünk olvasóihoz. A Városi Művelődési Központ és Könyvtár lényegében
változtatott ezen a gyakorlaton. Úgy döntöttek, hogy ezeken az ünnepeken
a térséghez kapcsolódó szerzőket, könyveket mutatnak be. Olyan emberek
írásait akik közöttünk élnek (vagy éltek) vagy amely művek az itteni emberekről
tájakról eseménykről szólnak. Ha felidézzük az előző évtized ilyen alkalmait,
igazolva látjuk e törekvést. Végh József munkáitól Szávai Attila (hangos)
könyvein át, Karaffa Gyula műveitől Cegléd József Kázmér könyvéig, a Spangár
sorozat köteteit is beleszámítva elég széles a paletta.
E gondolat jegyében szervezték meg az idei "könyvhetes" eseményt. Néhány nappal az országos fesztivált követően. Ez a tény nem csökkenti az ünnep értékét, inkább lehetővé tette, hogy az irodalom iránt érdeklődők részt vegyenek a rendezvényen. Különös könyv borítója, később fotós részletei kerültek vetítésre a találkozó alkalmából. Végh Károly írta, címe Párkányi napló. Végh Károlynak volt már könyvbemutatója Rétságon, de akik az irodalomtörténész dr. Végh Károlyra gondolnak, tévednek. Illetve nem is járnak olyan messze az igazsághoz, hiszen a család azonos, a szerző nem. A Diósjenőről származó Végh család mai tagjainak nagyapja, néhai Végh Károly kántortanító írta ugyanis ezt a könyvet, úgy 100 esztendővel ezelőtt. Kalandos útja volt az írásnak a megjelenésig, hiszen hosszú időkig a kézirat - a háború viszontagságai elől - más életfontosságú dolgok mellett (úgymint liszt, búza) volt elrejtve a családi ház pincegádorában. Amikor előkerült a család tagjai úgy döntöttek, hogy kiadják nagyapjuk gyermekkori feljegyzéseit, amikor még Párkányon élt, iskolás fiatalon, és lejegyezete mindennapjait. Volt aki pénzügyileg finanszírozta a megjelentetést, volt aki szerkesztői munkával, és volt aki borítót és hátlapot tervezett hozzá. Majd megjelent a kötet, a találkozó résztvevői kézbe is vehették. No nem csak a tisztelet okán kerültek a kézírással rögzített egykori sorok nyomtatott lapokra. A könyv izgalmas nyelvezettel, mosolytfakasztó furdulatokkal, a diákélet ezer titkáról szólnak. Letehetetlen olvasmány a mai ember számára is. Érdemes kézbevenni, hiszen megvásárolható a könyvtárban. De ne siessünk ennyire előre. Az alkalom emelkedettségét Majer Szilvia és Kozák Katalin énekes, fuvolás közreműködése tette még ünnepibbé, majd illusztrációként idézetek hangzottak el a könyvből Kelemen Ágnes és Szájbely Zsolt előadásában. Végh József régi képek vetítésével ismertette a nagyapa életútját, azt a táji-történelmi környezetet, amelyben az írások megszülettek. Aztán ahogyan a hasonló könyvünnepeken lenni szokott, a bemutató után meg lehetett vásárolni a kötetet, pogácsával, üdítővel kínálták a vendégeket - közöttük többen messziről jöttek erre a napra - és elindult a kötetlen beszélgetés a szerkesztők, az utódok, az érdeklődők között. Dedikálásra kérték a könyv létrehozásában közreműködőket, egyszóval egy kellemes eseményen adták át ezt a különleges sorsú kötetet az olvasóközönségnek. A képek a rendezvény pillanatait dokumentálják. GiK
|
