Húsvéti népszokásokat elevenítettek fel Diósjenőn
2011.04.26.
-
Bizony nem könnyű feladatra vállalkoztak a diósjenői Kőszirt Néptáncegyüttes tagjai. A húsvéti ünnepkör virágvasárnaptól húsvéthétfőig tartó hajdanvolt szép népszokásait elevenítették fel. 
     Dolgukat nehezítette, hogy a nyugati palócsághoz tartozó településen már igencsak régen megtörtént kivetkőzés. A viseletből is, de elmaradtak az évszázadokon keresztül tartást adó hagyományok is. Köszönhető ez jórészt annak, hogy a vasút immár több mint száz éve megjelent a Börzsöny lábánál, s az itt élők munkalehetőséget találtak Vác, Budapest felé. Az eljárók valamelyest urbanizálódtak, s a faluban lassan elhalványodtak a tradicionális népi ünnepek. Sokkal inkább, mint egy viszonylag elzárt településen.
     Az ünnepre készülést tehát egy alapos szakirodalmi kutatásnak kellett megelőznie. Tanulmányozták a palóc vidék, az Ipoly-mente népszokásait, melyből aztán kikerekedett egy igazán látványos, s mindamellett hiteles koreográfia.
     A színes népviseletbe öltözött fiatalok a falu tájházánál gyülekeztek, hol elsőként a kisze felöltöztetéséhez kértek szép ruhákat. Azt, ki nem adott, könyörtelenül kiénekelték, míg a jó szívvel segítőket dicsérő dallamokkal illették. A kisze mögé felsorakozva aztán végigvonultak a falu főutcáján, hogy a Jenői patakhoz érve levetkőztetve a telet, a betegséget jelképező a szalmabábokat, s meggyújtsák, majd a vízbe vessék azokat.
     Visszafelé már zöld ágakkal színes szalagokkal díszes felvonulás indult. Az egészség, az új élet, a nyár szimbólumaként. Már a menet is vidámabb dallamokat énekelt. A tájház elé érve felhangzott a virágvasárnapi ének: „Ez ki háza, ki háza, Vasas János háza - kireeleiszom, kireeleiszom”. A dal refrénje a liturgikus „kyrie eleison” „Uram, irgalmazz!” népi elhallásából származik. Az éneklésért valamikor tojás volt a jutalom. 
    A tájházban aztán már igazi húsvéti hangulat uralkodott. Tojásfestés, írókázás, sustyabáb készítés. A csúcspontot itt a legények érkezése jelentette, kik a szép húsvéti köszöntőt követően nem kímélték a leányokat, hanem vödörrel öntötték reájuk a vizet. Persze csak azért, hogy szépek és egészségesek legyenek. S hogy így legyen, meg is érdemlik. Már csak azért is, mert ily sokat tettek – reméljük hagyományteremtő szándékkal – szép hagyományaink ápolásáért.
V.J.  
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-