Szávai Attila munkásságról gyakorta adtunk hírt a helyi média oldalain. Első versei is itt jelentek meg, majd következtek írásai a Spangár-antológia hasábjain. 2007-ben elnyerte az irodalmi kör által kiírt pályázat első díját is. Ezt követően egyre több fórumon olvashattuk műveit. Megjelent felvidéki lapokban, majd következett megyénk legrangosabb irodalmi fóruma, a Palócföld, hol saját rovata nyílt „szávairatok” címmel. Megjelent köteteiről is hírt adtunk. Az elmúlt év során a Spangár Kör meghívást kapott Salgótarjánba. Az irodalmi társaság jónéhány képviselője kapott bemutatkozási lehetőséget a megyeszékhelyen. Bár Szávai Attila személyesen nem tudott részt venni e találkozón, a salgótarjáni Vertich Színpadstúdió művészei előadtak részleteket az írásaiból. Az írásművek kiváló tolmácsolását követően született meg az ötlet: mi lenne, ha egy önálló színdarab írására vállalkozna. Az elhatározást tett követte, s így kerülhetett sor a rétsági ősbemutatóra.
      Százhúsz esztendeje annak, hogy főként acélgyári értelmiségek, szakmunkások, fiatalok, Salgótarjánban megalkottak egy lelkes színjátszó csoportot, mely városi értékké nőtte ki magát. Ennek folytatója, kiteljesítője lehet felvállaltan az idén hatodik évébe lépő salgótarjáni Vertich Színpadstúdió. 2003. decemberében 91 éves korában hunyt el az acélgyári Petőfi Színjátszó Csoport meghatározója, Vertich József „Dodibácsi”. Több mint hetven darabot rendezett, megannyi díj és elismerés kíséretében. Mindezek tudatában evidens volt a stúdió névválasztása. A színjátszók nem először vállalkoztak arra, hogy helyi szerző művét vigyék színpadra. Örömünkre a legutóbbi választásuk Szávai Attila írására esett.
     A „Hevimetál, bányaló, tehervonat”, címet viselő színdarab a kisemberek sorsáról ír. A vigasztalan életük sivárságát a kocsmában oldókról, kiknek darabbéli szófordulataiból azt is megsejthetjük, hogy Tibi bácsi (Oláh Lajos) és Pali bácsi (Sándor Zsombor) a világ dolgaival is tisztában lévő jobb sorsra érdemes emberek voltak, mielőtt végleg a kocsma lett az otthonukká. Kettejük jellemábrázolása kitűnő színészi kvalitásokat jelez. E környezetben nő fel az örök álmodozó Lacika (Kojnok Dávid). Számára a két férfi a példakép. Halálosan szerelmes a városba költöző Rétschági Verába. A darab női főszerepelője (Mikecz Estilla) megtagadja származását, s a falusi létbe való elmerülése elől a városba, az egyetemre menekül. Állandó konfliktusban áll apjával (Kovács Gábor), kinek sikertelen magánélete és megcsömörlött értelmiségi léte okozott fásultságot. Vera írni szeretne, s ezzel kitörni a mindennapok egyhangúságából. Talán az ő szerepében érezhetünk párhuzamot a szerző életútját ismerve. Nyilvánvaló ezek után, hogy a két fiatal életíve nem találkozhat, s Lacika számára marad lehetőség: követni példaképeit, s jónéhány feles után tovább ábrándozni.
     Az előadás sikeréhez meg kell említenünk a megvalósítókat. A darabot Molnár Ernő és Susán Ferenc rendezte, a díszleteket Ráduly Csaba tervezte meg. A produkció megálmodója, és a megvalósulás fő koordinátora P. Kerner Edit, a társulat művészeti vezetője.
     A nyugat-nógrádi kisvárosban viszonylag ritka ünnep, ha színházi előadást láthat a közönség. A Vertich Stúdiószínpad fellépése ezen ünnepek egyike volt. Ugyanakkor sajnálatos módon az előadás látogatottsága elmaradt a várttól. Kiváló színházi est volt. Annak ellenére, hogy a Rétságon a rétsági szerzőnek Rétságról (is) szóló darabja alkalmából nem telt meg a színházterem. Vesztesek azok, akik kihagyták.

Kiváncsiak vagyunk véleményére! Ide írhatja be hozzászólását >>> 
Beszámolónk egy közelmúltban tartott író-olvasó találkozóról >>> 
Az Optikai Tuning című kötet rétsági bemutatójáról készült riportunk >>> 
Szávai Attila hivatalos honlapja >>> 
Az előadás plakátja itt megnyitható >>>