A szobrászat soha nem tartozott a könnyű foglalatosságok közé. Persze minden anyagnak van valamiféle sajátossága ami nehézzé teszi a belőle való ábrázoló kibontását a témának. A kő nehéz és törik, a bronz szobrokat el kell készíteni előbb más anyagból és sorolhatnánk. A fának az a nehézsége és a szépsége, hogy minden darab más. Csak azt lehet belőle megvalósatani, amit az anyag megenged beleálmodni. Bizony még mielőtt az ötlet megszületik - mi is lehetne belőle - alaposan szemügyre kell benni erezetét, minden csomóját, méreteit.
      No ilyen munkával létrehozott művek egész sorát tárta a közönség elé az alkotó. Dr. Kernács Károly fafaragó művész lepte meg az érdeklődőket egyéni hangulatú, sajátos formavilágú faragványaival. Tudni lehet persze, hogy a művésznek nem a képzőművészet a fő szakterülete. Egyébként sok dolgot tanult és gyakorolt már életében, de legfőképpen orvosként tevékenykedett Kosd községben. Most márt nyugdíjasként több ideje meradt a hobbiként kinálkozó faragva-teremtő elfoglaltságnak. A kiállításra kerülő darabok mutatják, hogy azért nem "vasárnapi alkotóról", nem kezdő művészről van szó. Teljes életútját nem ismertetném, mert az alul megnyitható hangfelvételen a megnyitóban elhangzottak igen részletesen bemutatják őt.
      Végh Jószef üdvözlő szavai után Kosdi Asszonykórus dalaival vált ünnepélyessé az alkalom. Majd egy Wass Albert verset hallhattunk. Balázs Andrásné vezető óvónő méltatásából sokmindent megtudtunk az alkotóról. Nem csak a művekről, hanem az életpályáról, az emberségről, a sokoldalú tevékenységről, ami mind jellemzi dr. Kernács Károlyt.
      A köszöntő szavak után - a kiállításmegnyitók szokásos rendje szerint - a művek megtekintése mellett volt mód az alkotónak gratulálni, kérdezni, beszélgetni. Pár képünk az ünnepélyes alkalom pillanatait villantják fel, és a teremben elhelyezett szobrokból is válogattunk kedvcsinálónak. Mert hát el kell menni és megnézni a maga valójában a szobrokat. A tárlat március 3-ig látogatható a művelődési központ nyitvatartási idejében.