A művelődési központ galériájában egy újabb kiállítás nyílt. Makrai Adél fesztőművész hozta el képeit. Nem olyan nagy hiba ha valaki nem hallott még róla, hiszen - többek között - arra való egy képzőművészeti tárlat, hogy bemutassunk, megismertessünk művészeket, műveket. Feltehetően - nem alkotói minőségben - sokan ismerik, hiszen a szűkebb rokonsága ma is Tereskén,  Rétságon él, és néhány év pécsi tartózkodás - tanulás munkálkodás - után a szomszédos Érsekvadkerten telepedett le.
     Az érkező vendégek között tehát természetesen ott voltak a tereskei családtagok, ismerősök, barátok, mint ahogyan az előző évben újjászerveződött KÖR tagjai, mondjuk úgy alkotótársak.
      A megnyitó tulajdonképpen a hagyományoknak megfelelően zajlott. Végh József igazgató köszöntötte a vendégeket, majd muzsika gyanánt ifj. Majnik László pendítette meg gitárja húrjait. Amolyan improvizációnak tűnt a hol tanácstalan, hol lágy, hol kemény hol dallamos zene. Mindenesetre egyedi és csak erre az alkalomra született művet hallhattunk. És egy verset is, amelyet Nyuschal Tamás adott elő.
      Óvári János mondott köszöntőt, amelyben röviden ismerette a kiállító művész életútját, főbb kiállításait, és szakértőként szólt a művek jellegzetességéről, egyedi stílusáról. A megnyitó szövege teljes egészében elolvasható, abból tehát nem idéznénk. Majd a szokásos gratulációk, személyes beszélgetések következtek, ismerkedés a kiállítóval és a falra került festményekkel. Bizonyára volt mit megbeszélni, hiszen ez a kötetlenebb idő tovább tartott, mint maga a megnyitó hivatalosnak is nevezhető formálisabb része. Jól is van ez így, hiszen egy-egy kiállítás nemcsak néző és kép találkozása, hanem a művészetszerető közönség, az ismerősök számára is alkalom, hogy egy tárlatmegnyitó ünnepi hangulatát követően kérdésekkel, elismeréssel, a további tervek után érdeklődve forduljanak az alkotóhoz.
      Mint szokásos néhány fotót a falra került festméynekből is megkiséreltem készíteni a megnyitó pillanatai mellé. Itt is el kell mondani, hogy az fényképen megjelenített művek nem igazán adják vissza a teremben látható - többnyire nagyméretű - művek hatását, hangulatát, szineinek mélységét. Mint máskor is, most is azt javasolhatom, hogy el kell menni, megnézni a fesztményeket a maguk valóságában. Ezt február 3-ig lehet megtenni az intézmény nyitvatartási idejében.