Van egy különös nevelési-képzési forma, ahol tavasszal ősszel oktatnak, és télen van vakáció! Hol létezik ilyen iskola kérdezné a szemfüles nebuló, mert akkor télen ide járna, nyáron meg a másikba. Hát bizony ott, ahol az "égig érő tantermekben" történtek figyelemre méltó események. Az Erdei Tanórák sorozatát ugyanis akkor célszerű szervezni, amikor laikusnak is lehet és érdemes járni az erdőt. Mivel az ősz elmúltával befejeződött a sorozat, egy konferenciával zárva foglalták össze a tapasztalatokat.
      Rétságon a Városi Művelődési Központ és Könyvtár aulájába lépve első pillanatban valami szokatlan tűnt fel. Az információs asztalnál iskolás korú fiatalok. Hogyan adhatnak ők pontos tájéoztatást? Hát bizony úgy, hogy ők voltak a legilletékesebbek. A szervezők a résztvevők küzül kérték fel az legaktívabbakat erre a feladatra. Ők minden fűszáról, madárhangról, békáról és vaddisznónyomról - meg még mi mindenről - közvetlen emlékkel rendelkeznek.
      Az Erdei Tanóra sorozatról már többször beszámoltunk. Az indulástól kezdve követhették olvasóink az eseményeket. A szervező-lebonyolító a DIPO (Duna-Ipoly Határmenti Együttműködés Közhasznú Egyesület), amelynek székhelye Bánkon van és a kistérség többségének Leader programját is szervezi. Felvetődhet a kérdés, miért éppen Rétságot választották helyszínül. Hát persze hogy méltóbb lett volna az erdő, de ott éppen nem állt rendelkezésre fűtött terem, és egyéb technika a szervezéshez. Mert kétségtelen tény, hogy a környéken egyedül a rétsági művelődési központ rendelkezik olyan teremadottságokkal és technikai feltételekkel, amivel egy konferenciát megfelelő színvonalon lehet megvalósítani. Persze nem ez az egyetlen kapocs ami ideköti a programot. Egyrészről rétsági tanulócsoportok is bekapcsolódtak az eseményekbe, és hát városunkban aktívan tevékenykedő személyiségek is szerepet kaptak a természetben tartott sorozatban.
      A gyülekező közönséget még az aulában köszöntötte Márta Attila az Erdei Tanóra program szakmai vezetője, majd fiatal előadók tolmácsolásában hallgathattuk meg Balog István Évszakok című versét, mely kiválóan illett az alkalomhoz. Ezt követően maga költemény szerzője kapott szót egy gyermekrajz kiállítás megnyitására. No nem költészeti tevékenysége okán, hanem mert Balog István volt az aki környezeti oktatóként végigvitte a foglalkozásokat a programkidolgozás fázisaitól a megvalósítás minden lépésén keresztül. A kiállításról csak annyit, hogy azok a gyermekmunkák kerültek falakra, amelyeket a foglalkozások során a természetben, az erdőben alkottak a részvevő diákok. Így érthető, hogy a téma mindenütt az élő környezetünk.
      A színházteremben Márta Attila tartott bevezető előadást, majd Kosztolányi Istvánné, az Erdei Iskola alapítvány képviseletében szólt az iskolákban folyó környezeti nevelés lehetőségeiről. A rendezvénysorozat tapasztalatairól Balogh István számolt be, miközben a vetítővásznon a foglalkozások válogatott képei peregtek.
      A kávészünet sem telt csupán kikapcsolódással, hiszen a Rétsági Televízió számára készültek riportok, a résztvevők megtekinthették a kiállítást, a kávé, üdítő mellett egy másik asztalon témához kapcsolódó kiadványok között lapozgathattak a téma iránt érdeklődők.
      A második "félidő" redhagyó, vagy inkább új módszerrel folytatódott. Pitlik László a Szent István Egyetem docense adott elő. Mivel személyesen nem tudott itt lenni, szemléltetett előadását videoüzenetben osztotta meg a jelenlévőkkel. És ezzel nem ért véget a vetítések sora, hiszen a tavasz, nyár ősz alkalmával fordatott kb 30 órányi filmnyersanyagból egy rövid keresztmetszetet nyújtottak át a szervezők, amelyben a foglalkozások helyszínei, munkaformái témái, a gyermekek érdeklődése, az egyes alkalmak egymásba kapcsolódása jól követhető volt. Ha már konferencia természetesen voltak hozzászólások, vélemények javaslatok. Ugyanebben a részben kerültek átadásra a legtevékenyebb segítőknek készült köszönő oklevelek.
      A konferencia zárását követően egy szerény fogadás mellett volt mód a további konzultációra, az egész évadot szemléltető diasorozat megtekintésére.
      Röviden talán érdemes feleleveníteni a legfontosabb adatokat. Az Erdei Tanórák sorozatát a DIPO a KEOP-2009-6.1.0/B jelű pályázati támogatásból valósította meg, amelynek során 5 iskola (Rétság, Borsosberény, Szendehely, Romhány, Nézsa) 32 osztálya vett részt 28 csoportban. 108 foglalkozáson 494 tanuló összesen 324 óra időtartamban ismerkedett a természettel a konkrét megtapasztalás által. A megnyilatkozások és hozzászólások alapján a sorozatot minden szereplő sikeresnek és folytatandónak ítélte meg.
      A pályázati támogatás erre az időszakra vonatkozott, de a DIPO - társzervezetével a BVKF-el - további hasonló formák kidolgozásán fáradozik, ezekhez forrást is próbál szerezni, hogy az iskolák továbbra is kedvezményesen kapcsolódhassanak be. Minderről bővebbet a honlapjaikon lehet megtalálni, mint ahogyan a programsorozat képeiből készült bőséges válogatást is. 
      Az alábbi képek a rendezvény mozzanatait mutatják be.