Elballagtak a 8. osztályosok
-
Az előző években eltérő gyakorlatot folytatott az iskola a ballagások és a tanévzárók megszervezésében. 2008-ban például egyetlen eseménysor alkalmával búcsúztak a középiskolába menő diákok, és nyári szünet előtt a többi tanuló. Most külön ünneség keretében köszöntek el azoktól a tanulóktól, akik ősztől már magasabb iskola padjait koptatják. (A tanévzáró jövő pénteken lesz.) És az is pozitívum, hogy ezennel nem munkanapra, hanem a sokak által kért szombat délelőttre tették a rendezvényt. Látszott is a részvételen, bár mindig sokan jönnek köszönteni a felnövekvő nemzedéket, úgy látszik most még többen tudták megtenni ugyanezt.
     Két 8. osztály mondott búcsút az általános iskolának. Egyik osztályfőnöke Partos Gáborné, a másiké Kozmáné Varga Katalin. 10 óra előtt izgalommal telve az osztálytermekben gyülekeztek a csoportok. Különféle hangulatban. Míg az egyik osztály inkább a padokban ülve várta a csengőszót, a másikban szertelenül vidám érzésekkel már a padokat sem rakták eredeti helyükre.
     Aztán 10 órakor megszólalt a sokat hallott csengő, és felcsendültek az ismert diákdalok. Az "Üres az osztály", és hasonlók. A zene hangjaira a két csoport osztályfőnökük vezetésével indult el, hogy még néhány termet utoljára végigjárva emlékeket szívjanak magukba az eltelt évekről, majd az iskola előtti téren sorakoztak fel.
     Haj mennyi virág, némely gyereket alig lehetett felismerni a szinek sokaságától, a gyönyörű csokrok bokraitól. És mennyi fényképezőgép és videokamera. Természetese, hogy minél többen igyekeztek megörökíteni az eseményt, és családtagjuk ünnepélyes búcsúvételét. Tulajdonképpen a tér kialakítása lehetővé tette, hogy az események zavarása nélkül lehessen fotózni. Sőt a csoportos kórus előtt még időt is hagytak, kattintgasson ki-ki a tablószerűen felsorrakozott két osztály előtt, ne zavarja a zenei élvezetet a vakuk villogása, a kamerák surrogása, és a "fotósok" jövés-menése.
     No de ne siessünk ennyire előre. Bár magam sem tudom, hogy közhelyeken kívül mit is lehet írni egy ilyen eseményről, hiszen minden a szokásoknak megfelelően alakult. Talán csak a tényeket. Ünnepéyles, méltóságteljes, jólszervezett, és hibátlanul lebonyolított délelőtt volt, minden résztvevő valóban emelkedett lélekkel, élményekkel gazdagodva mehetett útjára befejezésekor.
     Elősként Majer Szilvia tanárnő köszöntötte a megjelenteket, és később is ő vezette a műsort. A Himnusz hangjai után Rakoncai Veronika és Kőrösi Mátyás 7.a osztályos tanulók mondtak verset, majd Dobai Szabolcs, Tóth Istvánné művésztanárok muzsikája töltötte be a teret. Az ittmaradók nevében Márton Hilda 7.b osztályos tanuló köszönt el ballagó társaitól, Szabó Bence (volt) 8.b osztályos pedig az elköszönők emlékezetét idézte fel, megköszönve az együtt töltött éveket. Egy igazán kedves meglepetés következett. A két osztály egyenesbe zárt sorai, mint egy ölelő kar, átkaroló ívként lépett a tér mögötti lépcsőkre, félkörben elhelyezkedve, kórust alakítva együtt énekelték Roy és Ádám: Az otthon itt van című dalát. Mezőfi Zoltán polgármester is elbúcsúzott a gyermekektől, felelevenítve azokat a napokat, amikor még ő is ennek az iskolának a növendéke volt. Majd az iskola igazgatója, Holman Ferenc tartott bszédet. Mondatait nem idéznénk, mert itt alul kikereshető, meghallgatható, miként tanulók búcsúztatói is.
     Már már mindenki az elvonulásra készülődött, amikor egy újabb meglepetés gazdagította, tette emlékezetessé az ünnepet. Az egyik emeleti ablakból Mikes Róbert, a Gödi Németh László Művészeti Iskola művésztanárának trombitáján szólalt meg az Il Szilenció. Dallamaival végképp elcsendesült a tér. Már csak a Szózat volt hátra, és az osztályok elvonultak termeikbe, hogy egymástól is - ki-ki vérmérséklete szerint - búcsút vegyen.
     Néhány képünkkel a résztvevőknek emléket kívánunk átnyújtani, az utókornak pedig dokumentumot az igazán gazdag, felemelően szép ünnepi alkalomról.
GiK  

 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-