Elballagtak a 8. osztályosok
-
Az előző
években eltérő gyakorlatot folytatott az iskola a ballagások és a tanévzárók
megszervezésében. 2008-ban például egyetlen eseménysor alkalmával búcsúztak
a középiskolába menő diákok, és nyári szünet előtt a többi tanuló. Most
külön ünneség keretében köszöntek el azoktól a tanulóktól, akik ősztől
már magasabb iskola padjait koptatják. (A tanévzáró jövő pénteken lesz.)
És az is pozitívum, hogy ezennel nem munkanapra, hanem a sokak által kért
szombat délelőttre tették a rendezvényt. Látszott is a részvételen, bár
mindig sokan jönnek köszönteni a felnövekvő nemzedéket, úgy látszik most
még többen tudták megtenni ugyanezt.
Két 8. osztály mondott búcsút az általános iskolának. Egyik osztályfőnöke
Partos Gáborné, a másiké Kozmáné Varga Katalin. 10 óra előtt izgalommal
telve az osztálytermekben gyülekeztek a csoportok. Különféle hangulatban.
Míg az egyik osztály inkább a padokban ülve várta a csengőszót, a másikban
szertelenül vidám érzésekkel már a padokat sem rakták eredeti helyükre.
Aztán 10 órakor megszólalt a sokat hallott csengő, és felcsendültek az
ismert diákdalok. Az "Üres az osztály", és hasonlók. A zene hangjaira a
két csoport osztályfőnökük vezetésével indult el, hogy még néhány termet
utoljára végigjárva emlékeket szívjanak magukba az eltelt évekről, majd
az iskola előtti téren sorakoztak fel.
Haj mennyi virág, némely gyereket alig lehetett felismerni a szinek sokaságától,
a gyönyörű csokrok bokraitól. És mennyi fényképezőgép és videokamera. Természetese,
hogy minél többen igyekeztek megörökíteni az eseményt, és családtagjuk
ünnepélyes búcsúvételét. Tulajdonképpen a tér kialakítása lehetővé tette,
hogy az események zavarása nélkül lehessen fotózni. Sőt a csoportos kórus
előtt még időt is hagytak, kattintgasson ki-ki a tablószerűen felsorrakozott
két osztály előtt, ne zavarja a zenei élvezetet a vakuk villogása, a kamerák
surrogása, és a "fotósok" jövés-menése.
No de ne siessünk ennyire előre. Bár magam sem tudom, hogy közhelyeken
kívül mit is lehet írni egy ilyen eseményről, hiszen minden a szokásoknak
megfelelően alakult. Talán csak a tényeket. Ünnepéyles, méltóságteljes,
jólszervezett, és hibátlanul lebonyolított délelőtt volt, minden résztvevő
valóban emelkedett lélekkel, élményekkel gazdagodva mehetett útjára befejezésekor.
Elősként Majer Szilvia tanárnő köszöntötte a megjelenteket, és később is
ő vezette a műsort. A Himnusz hangjai után Rakoncai Veronika és Kőrösi
Mátyás 7.a osztályos tanulók mondtak verset, majd Dobai Szabolcs, Tóth
Istvánné művésztanárok muzsikája töltötte be a teret. Az ittmaradók nevében
Márton Hilda 7.b osztályos tanuló köszönt el ballagó társaitól, Szabó Bence
(volt) 8.b osztályos pedig az elköszönők emlékezetét idézte fel, megköszönve
az együtt töltött éveket. Egy igazán kedves meglepetés következett. A két
osztály egyenesbe zárt sorai, mint egy ölelő kar, átkaroló ívként lépett
a tér mögötti lépcsőkre, félkörben elhelyezkedve, kórust alakítva együtt
énekelték Roy és Ádám: Az otthon itt van című dalát. Mezőfi Zoltán polgármester
is elbúcsúzott a gyermekektől, felelevenítve azokat a napokat, amikor még
ő is ennek az iskolának a növendéke volt. Majd az iskola igazgatója, Holman
Ferenc tartott bszédet. Mondatait nem idéznénk, mert itt alul kikereshető,
meghallgatható, miként tanulók búcsúztatói is.
Már már mindenki az elvonulásra készülődött, amikor egy újabb meglepetés
gazdagította, tette emlékezetessé az ünnepet. Az egyik emeleti ablakból
Mikes Róbert, a Gödi Németh László Művészeti Iskola művésztanárának trombitáján
szólalt meg az Il Szilenció. Dallamaival végképp elcsendesült a tér. Már
csak a Szózat volt hátra, és az osztályok elvonultak termeikbe, hogy egymástól
is - ki-ki vérmérséklete szerint - búcsút vegyen.
Néhány képünkkel a résztvevőknek emléket kívánunk átnyújtani, az utókornak
pedig dokumentumot az igazán gazdag, felemelően szép ünnepi alkalomról.
GiK
|