A herencsényi mesemondó
-
A Spangár András Irodalmi Kör
- a Városi Művelődési Központ gesztorságával és támogatásával -, nem csak
irodalmi alkotókat tömörít, újonnan jelentkező tehetségeknek nyújt megjelenési
lehetőséget, kiadói tevékenységet folytat, díjat alapított és évente ünnepélyesen
adja át, megjelenteti a Börzsönyi Helikon című irodalmi művészeti folyóiratot,
hanem mindezen túl a tágabban vett környezetünk művészeti életét is igyekezik
serkenteni különféle lehetőségek megragadásával. E tevékenységhez kapcsolódva
kaptunk egy hírt, melyet itt alább örömmel közreadunk. Egyben megköszönve
a művészetpártoló, kultúratámogató tevékenységet mind a Körnek, mind Végh
Józsefnek.
GiK
Végh Józseffel ma a herencsényi Fonóba
látogattunk. Mi okból? Végh József mkl. és a Spangár András Irodalmi Kör
javaslatára a herencsényi Bartusné Szandai Teréz is megkapja 2009 januárjában
a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. Végh József eddig három embert
javasolt erre a címre (Csáky Károly helytörténész-költőt Ipolyságról, Pál
István dudást, a népművészet mesterét Tereskéből, és Bartusné Szandai Teréz
mesemondót, a népművészet mesterét Herencsényből) és mindhárom ember megkapta
azt.
Teri nénivel
egy videóriportot készítettünk a Rétsági Televízió számára, elmondott egy
karácsonyi mesét is, majd József tudatta vele az örömhírt, amit Teri néni
el is fogadott. Így a Magyar Kultúra Napján veheti majd át Budapesten a
díjat.
Részlet
az indoklásból: "Bartusné Szandai Teréz, palóc mesemondó. 1931. október
27-én született egy paraszti család harmadik gyermekeként. Szülei földművelésből
éltek, s így már a felcseperedő apró gyermekeknek is részt kellett vállalni
a munkában. Édesapja híres búcsúvezető volt, ki – mikor már a gyerekek
is részt vállaltak a földművelésben – elvállalta a postamesterséget, de
ő volt a falu pénztárosa és a templombíró is. Édesanyja világi ferences
volt.
Teri néni
tízévesen már a libákat, teheneket őrizte, s hamarosan részt kellett vállalnia
a kapálásból, marokszedésből is. A fárasztó munkával telt napok után esténként,
hétvégenként összejött a fiatalság egy kis énekszóra, táncra. Ha kellett
Teri néni zenélt hozzá fésűjével, s tanították a botladozó kisebbeket a
tánclépésekre. Mindig szívesen hallgatta az öregek meséit, szívesen tanulta
a régiek dalait. Szívesen ment a fosztókba, hol sok-sok régi történetet
hallott. Mikor aztán férjhez ment, s megszületett a kislánya, továbbadta
a régi szép meséket. A háza mindig tele volt mesemondáskor gyereksereggel,
hisz ide járt az egész falu apraja.
1969-ben
megalakították a „Röpülj páva kört”, s már az 1970-es években felfedezték
őt a néprajzkutatók, s a megyei művelődési központ munkatársai. Egyre több
meghívást kapott, s mindig sikere volt népdalcsokrainak, meséinek.
2002-ben
„A népművészet mestere” címet is kiérdemelte. 2004-ben Tari János rendező
egy portréfilmet forgatott róla, s könyv alakban is megjelent legszebb
meséinek gyűjteménye. A könyv a palócföldi mesemondó teljes szövegfolklór-repertoárját
adja közre. A sok tekintetben különleges, archaikus szövegek nem csupán
egy személy, illetve egy adott település (Herencsény), hanem az egész tájegység
tudását képviseli. A szövegek többsége műfajilag mese, melyek sorában kivált
a legendamesék és tréfás elbeszélések aránya meghatározó.
125 olyan
szöveget olvashatunk benne, amely „olvasmányélményektől, műveltségi hatásoktól
jóformán alig érintett”. A repertoár mintegy hetven népmesét (állatmesét,
rablóhistóriát, falucsúfolót, és zömében tréfás mesét) és félszáz mondát
(betyármonda, hiedelemmonda, történeti monda, vallásos tárgyú narratívák)
foglal magába. Teri néni meséinek fő jellegzetessége: a színes formai improvizáció
mellett (bár általában hűen követi a valaha hallott narratíva vázát) a
helyzetkomikum, a dalbetétes és főként reálisabb jellegű mese.
A kötet
adatközlője a legutolsó tradicionális mesemondók egyike, és az általa elmondott
szövegek többsége műfajilag mese, melyek sorában kivált a legendamesék
és tréfás elbeszélések aránya meghatározó. Kivált a tréfás mesék sorában
találni igen sok, folklorisztikailag is kuriózumnak tekinthető népköltészeti
alkotást. Gazdag a gyűjteménye a különféle bibliai apokrif történetekben,
valamint a műfajilag a mondákhoz közelebb álló helyi kötődésű vallásos
tárgyú narratívákban is.
Az elmúlt évtizedek alatt Teri néni
profi népművésszé, jó értelembe vett „folklórsztárrá” vált. Ez a népszerűség
azonban nem változtatta meg őt, sőt inkább megerősítette abban, hogy azt
a tudást, a népi kultúra gyöngyszemeit mind szélesebb körben meg kell ismertetni,
s tovább kell adni egy olyan kor számára, mely hajlamos az idegen kultúrák
fetisizálása révén elfeledni azt ősi magyar kincset, mely századokon őt
hagyományozódott szájról szájra, s amelynek egyik legutolsó tudója, ismerője,
éltetője Bartusné Szandai Teréz.
Teri néni
élete, értékítélete, töretlen ambíciója, lelkesedése, jó kedve a mai korunk
elé is példaképül állítható. Úgy gondoljuk, hogy ilyen példaképekre igen
nagy szüksége van korunknak. A Spangár András Irodalmi Kör a néphagyományok
ápolása érdekében kifejtett tevékenységért, a népi irodalmi értékek megmentésért
javasolja őt e nagyszerű kitüntetésre. Végh József mkl."
Karaffa Gyula
|