2008. július második hetében  a rétsági gyerekek megint útra keltek, és külön buszokkal mentek a romhányi angol táborba. A tábort a felsőpetényi Baptista Gyülekezet szervezte. Már sokadik éve, hogy az angol nyelvet szeretők számára lehetőség volt amerikai emberekkel beszélgetni, és a tábor során angolul tanulni különböző kifejezéseket. 
     Minden évben a tábornak volt egy alapgondolata. Az idei a HŐSÖKRŐL szólt. A Biblia hőseiről szóltak a mindennapi történetek. Az idén Mózesről, Dánielről, Józsuéról, Eszter királynéról, és Dávidról tanultak a gyerekek. Az alapige: Józsué 1,9. volt. Idén is volt a nagyobbaknak lehetőség, hogy összejöjjenek, az ifitáborban az alapige: az 1. Zsoltár volt.
     A kisebbeknél 14 csoport volt, minden csoportnak volt egy amerikai vezetője, egy amerikai segítője, és két tolmács. A csapatoknak nevet kellett választani, természetesen az alapgondolat (hősök) jegyében, és zászló, valamint csatakiáltást is kellett kitalálniuk. Persze mindezt angolul, hiszen ez angol tábor volt. Nagyon sok mindent tanulhattak a hősök életéből a gyerekek. Mindannyiuknak szükségük van olyan hősökre, akikre felnézhetnek, akikhez hasonlíthatnak. A Biblia hősei erre tökéletesen alkalmasak, hiszen ők híresek a bátorságukról, engedelmességükről, bajtársiasságukról, szeretetükről és nem utolsó sorban Istenfélő emberek voltak, mindazokkal az erkölcsi normákkal, ami ezzel jár. 
     Minden nap bevonulással kezdődött a reggel. A gyerekek az amerikai és a magyar segítőik sorfala között a szuperhősöket megjelenítő filmek zenéjére vonultak be a romhányi Sportcsarnokba. Ott köszöntötték őket, az idei tábort szintén James bácsi vezette, és minden nap elmondták az aznapra előírt Igeverset, és az amerikai táncos lányok vezetésével mondogatták, mutogatták el ezeket. Majd a tábor dalait tanulták, szintén a táncosok vezetésével. Reggelenként mindig volt egy előadás, amit a fent felsorolt bibliai hősök életéből adtak elő az amerikai fiatalok. Rendes kis színdarab volt, jelmezekkel és lelkesedéssel fűszerezve. A színészek helyett James bácsi volt a narrátor, a tolmácsok pedig fordították a történetet.  Nap közben minden csapat az iskola osztálytermeiben volt, ahol kézműves foglalkozások voltak, közben készültek a csapatzászló és a csatakiáltás bemutatójára. Ebéd után rendszerint sport programok voltak, majd a napi táborzáráshoz gyülekeztek a csapatok. Ekkor megmutatták melyik csapat milyen eredményt ért el a napi próbákban, majd megint ének és tánc, utána irány a buszokhoz, mert időre otthon kellett lenni. 
     És ez ment 5 napon át. Az utolsó napon záró alkalom volt, ahová eljöhettek a szülők is, és a gyerekek bemutatták azokat a verseket, és dalokat-táncokat, amiket egész héten tanultak. Itt volt az eredményhirdetés is. Külön az alsóbb korosztálynak és külön a nagyobbaknak. 
     Itt már az ifisek is velünk voltak, és ők is bemutattak egy saját maguk által írd dalt, gitár kísérettel. Ők, minden nap délután jöttek össze, volt, aki busszal, volt aki autóval jött a táborba, többen  összefogtak és 1 autóval 4 gyereket is hordtak az ifitáborba. Nekik is volt minden nap sportfoglalkozás, de ők már kicsit komolyabb programokon is részt vettek, Istentisztelet volt nekik, igazi ifis dalokkal (dícsérettel), amiket amerikai és magyar gyülekezeti vezetők, pásztorok tartottak; voltak egészen komoly beszélgetések, de voltak szórakozási lehetőségek is: vizes csúszda, kosárlabda, foci, pillecukor betömése a szájba, és ki tud a legtöbbel valami hangot kiadni. Az ifiben is voltak csoportok, és ők naponta 2 órán keresztül vetélkedtek egymással (játékos vetélkedők).
Sajnos kicsiknek és nagyoknak, ifiknek és felnőtteknek nagyon hamar eljött a tábor vége. Csak az vigasztalhat mindenkit, hogy már csak 365 nap, és jövőre megint találkozhatunk!