Komáromi kirándulás
-
Egészen pontosan Szlovákiai kirándulás Komáromba. A szlovák oldali városrészbe, azaz Révkomáromba. Fontos ezt megemlíteni, mert köztudott, hogy az egykori várost amelyet a Duna kettészelt, azzal a döntéssel, amellyel a határt a folyó középvonalában húzták meg egyik pillanatról a másikra szétszakították. Önálló életet is élt, szinte egészen az elmúlt fél évig, amikoris megszüntették a határokat. Most már szabadon járhat mindenki át és vissza a hídon.
     Mi más útvonalat választottunk. Nem elsősorban azért, mert a kirándulást a rétsági Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szervezte, és ennek okán szivesebben választottunk szlovák utakat és területeket. Nem, nem ezért, hanem inkább azon oknál fogva, hogy kikerüljük a budapesti forgalmat, meg az autósztráda zsúfoltságát. No de ne rohanjunk ennyire előre. Megemlítendő, hogy a kisebbségi önkormányzat már a 6. kirándulását szervezi, amelyek mindig érdekesek és sikeresek. Rendre be is számoltunk róluk, miként tesszük ezt most is.
     Amikoron a sárga sugaraival ébredező nap mézszínűvé kezdte festeni a művelődési ház falát, reggel 6 órakor a Nagyparkolóba begördülő luxusautóbusz mellett gyülekeztek az utitársak. Az 50 főnyi csoport - közöttük a rétsági kalandvágyók mellett tereskeiek, bánkiak, borsosberényiek - rövidesen elindult. Az első irányt Ipolyság felé vettük, de nem léptük át az amúgy sorompó nélküli hátárt. Balra fordultunk, és Kemence, Vámosmikola felé nyugatról kerülve Letkésnél gurultunk át az Ipoly hídján. kellemes szlovákiai utakon értük el Révkomáromot.
     Mivel söfőrünk ügyesen vette az akadályokat, már a megbeszélt idő előtt a vár kapuját osrtom helyett egyszerűbben szerettük volna bevenni. Kisvártatva persze megérkezett idegenvezetőnk, aki egy mindenféle hadi cselekedet helyett egy kulccsal kinyitotta a bejáratot. "Ügyes", mondhatnánk pestiesen. Mert a komáromi vár arról híres, hogy a történelem évszázadaiban "se csellel, se erővel" bevenni senki nem tudta. Na igen, akinek kulcsa van az más...
     A romos állapotban lévő vár egyetlen felújított épületében egy kiállítás mutatja be az erődítmény történett, és azt, hogy a Duna és a Vág összefolyásánál található hely már a honfoglaló magyarok idejében is fontos hadászati pont volt, miként a történelem során többször. És bevehetetlen, amit annak is köszönhetett, hogy több erődrendszer is épült, egymással összefüggésben. Így a magyar oldalon az igmándi és a mosnostori erődök. (Érdemes ez uróbbit is felkeresni.) Aztán ahogyan végégjártuk a vár belős épületeit, csak a pusztulás és pusztítás nyomai voltak láthatók. No ne higgyék, hogy az évszázadok hozták ilyen siralmas állapotba. Szovjet (orosz) katonák állomásoztak itt. Ha nem is a felszabadítók, mert a szlovákiai erődöt a 68-as események után "vették birtokukba". A képeken is látható, hogyan került vissza a város tulajdonába az erődítményegyüttes, ami így romjaiban is monumentális, és láthatóan jól kidolgozott, jól védhető harcászati pont volt. A belső épület kaszárnyájában eykor 8000 katona állomásozhatott. Megtudtuk, hogy az erődrendszer többi várával együtt volt idő amikor 200 ezer főt tett ki a várakban élők, dolgozók létszáma.
     A vár bejárása után újabb idegenvezetőt ismerhettünk meg, aki nagy felkészültséggel, és sok türelemmel tájékoztatott bennünket nem csak a látnivalókról, hanem a szlovákiai viszonyokról, és Komárom jellegzetességeiről is. Például arra a saátossága, ahogy a komáromban élő többvallású, többnemzetiségű emberek mindig a legnagyobb békében és együtműködésben éltek. Megpróbáltunk mindenütt az árnyékos helyeken megállni, mert most nem lehetett panasz az időjárásra. Legalábbis - korábbi szokásaitól eltérően - eső nem esett. Volt annál melegebb a nap égetése, így törekedtünk mi is hűvösebb helyeket keresve várost nézni.
     Komáromnak sok nevezetességgel és sok nevezetes történelmi személyiséggel van oka büszkélkedni. Csak a legnagyobbakat sorolnám, részletezés nélkül. Jókai Mór, Klapka György, Lehár Ferenc, Egressy Béni, Selye János. Vagy éppen az elég rövid életet élt V. László magyar király, akinek szobrát a városközponthoz közeli angolparkban nézhettük meg, feje fölött lebegőn látható a magyar szent korona. (A részletek megtudhatók az utikönyvekből, mi megtudtuk kedves idegenvezetőnktől.)
    Majd a gyönyörűen felújított városközpontot - vagyis annak egy kisebb részét - vettük célba. Elsőként a Selye János Egyetem udvarát tekintettük meg, benne a híres tudós szobrával, és egy szépen kialakított fedett nézőterű szabadtéri színpaddal, amelyen nyaranta különféle programok és színházi előadások vannak. Az épület maga a Tiszti Kaszinó céljait szolgálta az elmúlt korokban, most szépen felújítva magyar oktatási nyelvű felsőfokú intézményként működik.
    12 órára a városháza előtti térre igyekeztünk. Itt áll Klapka György hatalmas méretű bronzszobra, és a Városháza tornyának ablakából minden páros órában előlép egy huszár, és trombitájával eljátsza a Klapka-indulót. Majd a térről több helyen is megközelíthető Európa udvart fedeztük fel. A különös épületegyüttesben 42 európai ország stílusában felépített jellegzetes épületek találhatók, bár még újabbak is létesülnek. Részletezés helyett csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, szánjon rá egy napot, és nézzen körül személyesen. Megéri.
     Majd Jókai Mór bronzszobrát tekintettük meg amint a múzeum bejáratánál ül másfélszeres életnagyságban. Vezetőnk bőséges infromációval is ellátott a nagy mesemondó komáromi életéről. Megnéztük a múzeumi kiállításokat, illetve az épülettel szemben a felújítás alatt álló Szent András templomot, ahová csak bekuccsantani volt módunk, mert Szlovákiában szombaton zárva vannak az egyházi létesítmények.
     Ezt követően szabadprogram következett, amit ki-ki a sétáló utcák rejtette újabb szépségek felfedezésére, fagyizásra, ebébelésre, vásárlásra használt fel, majd négy óra után pár perccel visszaindultunk Magyarországra, Rétságra.  Egy élményekben gazdag napot szervezett számunka a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat, amiért köszönet illet minden szervezésben közreműködőt.
     Az alábbi képek nem is tesznek kisérletet részletes utibeszámolót nyújtani, hiszen az teljességgel lehetetlen az alig félszáz kép felhasználásával. Inkább a jelenlévőknek emléket jelentő fotókat válogattunk, de reméljük, hogy azok is kedvet kapnak a város felkeresésére, akik most nem utaztak a csoporttal. Alábbi linken a város honlapján részletes információt találhatók.
     GiK 
x
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-