Vizsgáljuk meg az okokat
     Természetesen sok oka lehet annak, hogy ilyen nagy a fluktuáció a kereskedelmi egységek környékén. Mondják, korábban is voltak cserélődések, de alig várták, hogy egy központi fekvésű üzlet megürüljön, volt jelentkező a hasznosításra. Most nincs. Aki becsukott elhúzott Rétságról, új vállalkozások meg nem indulnak. A megkérdezett ma még jól menő üzletek vezetői elmondták. Ők maguk is panaszkodnak, hogy nincs akkora vásárlóerő, amellyel gazdaságosan működtethető lenne az üzlet, és ők is foglalkoznak - ha részben is - az üzlet egy részének bérbeadásával. Kérdés, lesz-e rá jelentkező.
     Aztán azt is egyértelművé tették, hogy nem kedvező e településen a hangulat a vállalkozásnak. Sem a bánásmód, sem a gazdasági körülmények. A romló keresleti viszonyok mellett nőnek a terhek. A központiak és a helyiek is. Többen elmondták, hogy a megemelt építményadó (és sokminden más - kukadíj, víz csatorna, áramszámla, stb) mellett már annyi teher rakódik egy üzletre, hogy azt már képtelenség fenntartani. Ilyódon megszűnő vállalkozások okán Szja és iparűzési adóból több kiesésre lehet számítani, mint a másik adónemtől remélt bevételtől.
     De panaszkodnak arra is, hogy a város vezetése nem foglalkozik a vállalkozókkal és a kereskedőkkel. Nem hogy kedvezményeket nem kapnak, hanem jó szót sem. Csak akkor keresik meg őket, ha pénz kell valamilyen rendezvénykez, de ha segítséget kérnének pályázatokhoz, fejlesztéshez, építéshez egyebekhez, a törvényi határidőn túl intézik - ha egyáltalán intézik - ügyeiket, és egyébként sem segítenek. Nem kapnak infromációkat, nem kapnak lehetőséget. A város vezetői nem tekintik őket partnernek. Egyszóval - okkal vagy ok nélkül - eléggé elkeseredett hangulat tapasztalható a még működő üzleteknél, szolgáltatásoknál is. Pedig a működők közül sokan elmondták, hogy a városi igények kielégítésére szeretnének színvonalas munkát végezni.

Ez országos jelenség, ezt is elmondták
     Az sem titok, hogy az országos klíma sem kedvez a vállalkozásoknak, bár ez másutt éppen úgy jelentkezik, hogy a kistelepülések szolgáltatói kénytelenek visszavonulni, és a valóságos körzetközponti szerepet betöltő városok erősödve átveszik ezen funkciókat is. Más városokban éppen ezért különféle támogatásokkal és pozitív együttműködéssel segítik mindazokat akinek jelentős részük van abban, hogy egy település forgalmas életet élő város lehessen. Mert valljuk be, intézmények tekintetében már mindössze az Okmányiroda a Rendőrség, no meg a Művelődési Központ az, amely vonzásközponti szerepet erősíti. Jó, legyünk tárgyilagosak, a Munkaügyi központ is ide sorolható. De ezen túl a városok örökösen nyüzsgő forgatagát a kereskedelem és a szolgáltató vállalkozások sokszínűsége teremti meg és tartja fenn. Ha ez nem lesz, akkor bármely 3000 fős településsel - amely község vagy nagyközség - sem állnánk ki a versenyt. 

Hol hát a körzetközponti szerep?
    Hát bizony ebből a "városból" sokminden hiányzik ami "a városokban" teljes természetességgel szokásos és joggal elvárható. Ezekről előbb is szóltunk. De az már mindennek a teteje - fakadt ki egy fiatalasszony, hogy itt egy gombot, egy zipzárat, illatszert vagy akár egy paplant nem lehet megvásárolni.  Minőségi ruházati termékekről, cipőről nem is beszélve. Aztán nincs egy cipész, és nem tudnak az emberek egy szabóról, aki hivatalosan felhajtana egy pantallót, vagy méretre igazítana egy szoknyát. Az szép hogy a műszaki területen jó az ellátottság, de nem csak kenyérrel és számítógéppel meg autóalkatrésszel él az ember. (Arról már nem is beszélve, hogy hétvégeken az alapvető élelmiszerek beszerzése is gondot okoz.) Sok másra is szükség lenne, ami nincs. Olyan, ami a városokban általában van. Itt ebből rengeteg hiányzik. Ha meg mindezekért az apróságokért be kell menni "a városba" Vácra vagy Balassagyarmatra, esetleg valamelyik közeli bevásárlóközpontba, akkor már azokat a napi cikkeket is ott vásárolják meg, amire eddig a helyi kereskedőknél találtak rá. Így aztán a még működők is hátrányba kerülnek.
     Mások úgy vélik, Rétságnak két aranykora volt. A rendszerváltás előtti időkben alig lehetett megmozdulni az utcán, akkora forgalom volt. Az akkori faluközponti üzletekben - például a Misik István által vezetettben - sokszor nagyobb volt pénzügyi forgalom, mint a váci Naszály Áruházban. Naponta megtelt a Börzsöny Étterem, és a járási székhelyként működő nagyközségben dolgozó emberek itt vásároltak, no meg a környék településeinek lakói is ide jöttek, ha valamire szükségük volt.
     Aztán volt egy 6-7 évvel ezelőtti időszak, amikor már igen jelentős létszám dolgozott az ipari parkban. Volt újra forgalom, tele parkoló, cukrászdát, éttermet kereső vendég, és persze hivatalokban ügyintéző állampolgárok. Már ez is a múltté. Egy elég határozott visszaesésnek, vagy inkább lecsúszásnak lehetünk szomorú és szenvedő tanúi. Rétságon sorra csuknak be az üzletek és a terhek elől máshová helyezik át székhelyüket a vállalkozók. Mint ahogyan a napokban értesültem, hogy a Rebeka és Panni könyvkiadó is Rétság helyett Balassagyarmaton nyitja meg kulturális központját. Azt a sokoldalú művészeti intézményt, amelyben a korszerű hangsúdió mellett kávézó, könyvesbolt, előadások, kiállítások rendezésére alkalmas terem áll az érdeklődők rendelkezésére. Balassagyarmat készséggel biztosít helyet a hírnév és helyi adó reményében. Rétságon pedig pénzükért sem adták el nekik a meghirdetett épületet, sőt több mint fél évig még választ sem kaptak a hivataltól. No ezekből lett elegük. Pedig ezt a központot ide, a mi városunkba álmodták. Nem kellett...

Meddig tarthat a "7 szűk esztendő"?
     Mindezen jelenségek kezelésében, a tendenciák visszafordításában sokan felvetik a város vezetőinek és a képviselő-testületnek a felelősségét. Ami első megközelítésben lehet, hogy igazságtalan, hiszen a gazdasági folyamatokba közvetlen eszközökkel beleszólni nincs módja az önkormányzatnak. 
     Második megközelítésben azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a város életért, fejlődéséért felelős emberekneknek igenis tenni kell valamit, hogy e tekintetben is ne visszafejlődés, hanem felvirágzás szülessen. Elsősorban jó szóval, az igéretek betartásával, a pertnerként kezelésben, a 34 hektárra tervezett lakóterület mielőbbi elindításával, a beköltözési kedv fokozásával és olykor közvetlenebb tevékenységgel is tenni azért, hogy ez a tendencia visszaforduljon. (No meg azzal, hogy a testületben a személyeskedések helyett a város fejlődését szolgáló felelős munka follyék.)  Most még talán nem elkésett erről beszélni. 
     Más kapcsán már hivatkoztunk olyan megalapozott véleményekre, hogy ha Rétság ebben a néhány évben nem tud kitörni a 3-4 éve tartó leépülésből, végképp elveszíti a lehetőségét a felzárkózásra. Egyszer megépül az elkerülő út, elfogynak az uniós források, és mi ezek nélkül hoppon maradva leszünk olyan fatornyos tök falu, mint a világ. Vagy még olyanabb, mert egy igazi faluban - noha jog szerint nem, de a településért érzett felelősségtől vezérelve - a polgármester elintézi, hogy legyen kenyér péntek délután. És szóbaáll a vállalkozókkal, válaszol a kérdéseikre. És rájuk építi, együttgondolkozva alakítja a velük megvalósítandó terveit.
     Képeink csak izelítőt adnak a közelmúltban megszűnt - egykor munkahelyeket is biztosító - üzeletekről. Mert újságban, Kábeltévén, hirdetőtáblákon más és többféle ingatlant is hirdetnek bérbeadásra vagy eladásra. Egyszóval jó a hasonlat: A helység, azaz Rétság város kiadó!