A jó hír
     A népművelők közösségi emberek, és nem csak a rájuk bízott településeknek jó gazdái a kultúra területén, hanem maguk is megalkották a saját egyesületüket. Az immár 25 éves szervezet az egész ország szakembereit tömöríti. Sok más mellett évente egy alkalommal nagyszabású vándorgyűlést szerveznek, melyre idén 24. alkalommal Miskolcon a Művészetek Házában került sor. (Az intézmény egy szépen felújított régi mozi, amelyben a hiradások szerint a fenntartó 80 millió forintot költött csak a nagyterem akkusztikai jellemzőinek javítására. Meg több százmilliót az épület további felújítására.)
     A három napon keresztül tartó programok mindig a szakmát legjobban izgató kérdések köré szerveződnek, több száz "kultúrmunkás" részvételével. És az igen kemény szakmai viták mellett jut idő a szabadidő kellemes eltöltésére, no meg az ünneplésre is. Ugyanis a szakma egészét képviselő egyesület elhatározta, hogy évente az arra legméltóbb (maximum 3) népművelőt emlékplakettel és oklevéllel tüntei ki. Így adódott, hogy ebben az esztendőben városunk művelődési központ igazgatója, Végj József részesült ebben a kiemelkedő elismerésben. Az oklevélen lévő elismerő sort nem lehet nem idézni: "Kiemelkedő szakmai munkájáért, és szakmai közösségszervező tevékenységéért." A mondat magáért beszél. A kitüntetett számára azért különösen értékes ez a díj, mert azt a leghozzáértőbbektől - egyben legkritukusabbaktól - saját kollégáitól, a szakmától kapta. Már csak el tudják dönteni, hogy valóban kiemelkedőt alkot, hiszen folyamatosan figyelemmel kisérik egymás tevékenységét, és az egész ország felfigyel arra, ha valahol - mint Rétságon - országos elismerésre méltó tevkenységet mutat fel, a sehol sem jó körülmények között dolgozó szakember.
     A helybelieknek méltatni talán nem is szükséges, mert tudják, nem ez az első elismerése. A rendezvényen elhangzott teljes méltatást ezért nem is másolom be ide, de aki akarja elolvashatja a cikk alatti linkről megnyíló felterjesztésből. De tény, hogy ismert helytörténeti kutató, több - Rétság hírnevét öregbítő - könyv szerzője, a helyi honismereti kutatás és publikácoó megalapozója. A város Pro Urbe díjasa, és ezek mellett, egy másik ugyancsak jelentős országos grémium is kitüntette a keveseknek elérhető Kultúra Lovagja címmel.
     Gratulálunk a kitüntetéshez, és sok kitartást, kívánunk a továbbiakhoz!

És mi a rosz hír?
    A helybeliek tudják. Ez az országosan elismert tevékenység Rétságon nem kell. Nem kell és kész! Miért? Csak! Ez teljesen érthetetlen, de sajnálatos tény, hogy a helyi képviselő-testület (többsége) mindenféle szakmai érvet, alapelvet, törvényességet felrúgva arra törekszik, hogy a hosszú évek alatt felépített kiemelkedő rétsági kulturális intézményt telejsen tönkretegye. Igen, erről van szó, még akkor is, ha sok sima duma mögé bújtatva akarják álcázni a nyilvánvaló személyeskedésre épülő betartást. Mert - ahogy az előzőekből kiderült - arra hivatott, és évtizedekig ugyanezt a tevékenységet végző szakemberek megállapították, hogy a helyi művelődésszervezés kiemelkedő. Nem így mondjuk a művelődési bizottság elnöke, aki ugyan tök hülye a kultúra szervezés kérdékörében, a rendezvényeket nem is látogatja, az intézménygazdálkodási kérdésekben el nem merül, és azt mondja, hogy ez a tevékenység nem jó, a munkatervet és a beszámolót nem fogadja el. És legutóbb azt javasolta, hogy szűnjön meg az intézmény gazdasági önállósága, no meg olyan mértékben csökkenjen a költségvetése, hogy az már gyakorlatilag egyenlő az intézmény bezárásával.
     Mert azt ne higgye el senki, hogy lehet olyan határozatot hozni, hogy minden sokkal jobb legyen mint tavaly, de fele annyi pénzből, ráadásul a jelenlegitől 3-4 szer több bevételt legyen köteles az intézmény beszedni. Hogyan? Ez nem érdekes! Ha nem hajtja végre az igazgató a lehetetlent, ki lesz rúgva...
     No és azután mi lesz? Nagyon sok város összetehetné a kezét, ha 3 évtizedes gyakorlattal, a jelen nehéz kürülményei ellenére találna kiemelkedő szaktekintélyt az intézménye élére. Itt nem! Itt a szakmai tudás nem érdem. Nem kell hozzá érteni, majd a MOS bizottság, meg a PÜT bizottság no és legfőképp a Szoc Bizottság elnöke megmondja a szakembernek, hogy mi is a helyzet. Mert ám azt hiszik, hogy amit a szakértők évtizede jól csinálnak, azt ők lenézhetik, és majd egyetlen - laikus - mondattal utasítva az igazgatót, minden százszorosan jobban fog menni. Nem hiszik el, amit a minisztériumi szakértők megállapítottak, legutóbb a könyvtár vizsgálatakor ugyancsak szigorú szempontok szerint mérlegelő szakemberek ismerték el az intézmény munkáját. A helyi pökhendiségek szerint ezek egyike sem ért hozzá, csak ők. (De ők aztán olyan nagyon, hogy mindenki másnak kus van!) No és a közönség, amely már lassan két hónapja minden egyes héten olykor többször is kiváló teltházas rendezvényeken vehet részt. Ez mind mellékes, ha be kell tartani. Kinek is? Nem az igazgatónak! A város lakosságának, művelődő embereinek, közösségeinek! Az igazgató csak jobban jár, ha másutt vállal munkát ahol meg is becsülik. Itt csak elhivatottságának köszönhető, hogy az emberek érdekében harcol a  lehetőségekért, akkor is, ha hetente nyilvánosasan megalázzák pökhendi tökfejek.
      Mint magam is szakértő megmondom, nem fog jobban menni, ha mindent felrúgnak. Legfeljebb jobban elismerik, ha a tevékeny intézménytől elveszik a levegőt, s ha majd végkép nem lesz más lehetőség bezárja az ajtót, beadja a kulcsot és egy kevesebbet teljesítő "jóbarátot" szerveznek be igazgatónak. Mert lássunk tisztán! Itten kéremszépen egyedül erről van szó! No akkor aztán jöhet a képviselőasszony gyermeke, aki mióta benyújtotta nevetséges komolytalan és még le sem gépelt pályázatát, a képviselő-testület merte nem őt megválasztani. No azóta minden rossz Rétságon. Persze, ha - mindenféle intézményvezetői tapasztalat nélkül - ismét nyeregbe ülhetne a fő hangadó gyermeke, akkor lenne ám kánaán! Biztos vagyok benne, hogy akkor nem lenne takarékoskodás, hanem - mint idén egyes sportszervezeteknek - felfelé alkudná a testület a támogatást, nem zárolnák az álláshelyeket, ellenkezőleg öntenék a pénzt a semmire.
     Mert ne legyen senkinek illúziója! A közművelődésszervezés szakma, és nem is akármilyen szakma. Biztosan lehet tudni, hogy egy intézményi tevékenységrendszer felépítése legalább egy évtized munkája. Ha pedig azt egyszer lerombolják, egyetlen hónap elég pusztulásához, és nem lehet visszacsinálni, ami megszakadt. Óhajokkal, hamis vágyakkal lehet saját magukat, és a többségnek hívő embereket butítani, csakhogy a ráolvasások eddig sem voltak elegendőek. Ide pénz kell, szakember kell. Más nem segít!

Következtetés nincs?
     Mindenki vonja meg a maga mérlegét! Az intézményi átszervezési szándékokról, azok szakmai megalapozatlanságáról, részletesen kidolgozott érvekkel, tényekkel alátámasztott külön cikket írok. Ez rövidesen olvasható lesz. 

Képekről
     A fotók - hogy visszatérjünk az országos esemény színhelyére - a vándorgyűlésen, és a tanácskozáson készültek. Közöttük megtalálhatók a díjátadásról készültek, és plakettet, valamint az oklevelet ábrázolók is.