András napi mulatság - Ördögbordával
-
A Lajtorja Néptánciskola igen gyakran szerepel városi rendezvényeken. A tanulók három korosztályban ismerkednek a népi hagyományokkal Kozák Katalin néptánpedagógus irányításával. Nem is kell túl messzire visszatekinteni, hiszen az intézményben minden hétvégén teltházas zsúfoltság mellett voltak rendezvények szinte november elejéről. De akár október 23-at vagy a szüreti mulatságot is említhetnénk.  Idősek napja, Szlovák gyermektánctalálkozó, iskolai jótékonysági nap, ahol mindig szeretettel látott fellépők az egyre jobban táncoló tanítványok.
      Már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a gondolat, hogy legyen egy nap, ahol nem a "lajtorjások" lépnek fel, hanem a saját szórakozásukra rendeznek mutalságot. Ez így is volt. Eddig Katalin napkor került megrendezésre a program, ebben az évben - gondolom több oknál fogva, de azért is mert a művelődési központ már foglalt volt - András napra került át az esemény. És az is hagyomány, hogy ilyen alkalmakra "kollégákat", más táncosokat, zenekart hívnak, akik nekik, és a meghívott nagyszámú közönségnek mutatják be saját tánckultúrájukat, zenéjüket.
     Ebben az évben a messzi Erdélyből érdekezett egy csoport. Az Ördögborda nevet választották maguknak, a produkciókat látva biztosan nem véletlenül. Ördögien jól táncolnak. No de pár szóban említsük meg az utazást, és a vendégfogadás körülményeit. A nagy távolság miatt aligha lehetett volna megoldani, hogy fellépésre megérkeznek, és este visszaindulnak. No meg a vendégszeretet sem engedte volna útjukra a jóbarátokat. Kozák Kati, és a lajtorjás szülők megszervezték, hogy a csoport tagjait családoknál lássák vendégül egy éjszakára, illetve a vendégség már péntek ebédnél kezdődött. Ez a megoldás igazán kiváló ötlet. Egyrészt költségtakarékos, a szülők pedig szivesen áldoznak arra, hogy akár az élet végéig tartó barátságok szövődjenek. No meg adott a lehetőség, hogy egy viszontlátogatáson hasonló módon fogadják a magyarokat. A közel 40 főnyi táncegyüttest majd 20 család fogadta be. Volt ahol 2-3 erdélyi gyermek is élvezhette a vendéglátók önzetlen szeretetét. Meg kell azt is mondani, olyanok is résztvettek e nemes felajánlásban, akiknek nincs táncos gyermekül. A kezdeményezés és az erdélyi vendégek tiszteletének jeleként mégis örömmel vállaltak részt az elhelyzésben.
     A műsor előtt olyan hírek is szárnyra kaptak a városban, hogy az ugyancsak különleges egyházi rendezvény miatt elmarad az esemény, hiszen megosztaná a mindkét helyen résztvenni kívánókat. Ésszerű kompromisszum született, és az eredetileg 18 órára hirdetett estet 19.15-ös kezdésre áthelyezve már ez a gond elhárult.
     Bevezetőt Sándor Csaba az együttes vezetője és koreográfusa mondott, köszöntve a közönséget. Majd a tánc nyelvén végigjárták a különböző tájegységeket, mindenhonnan izelítővel szolgálva táncból és viseletből egyaránt. Így kerültek sorra Moldva, Gyimes, Mezőség, Szék, Kalotaszeg kultúrájában gyökerező táncok. Az egyes blokkok között Nagy Noémi Krisztina éneke ejtette ámulatba a közönséget. Talán mondani sem kell, hogy a bemutatót többször a szűnni nem akaró vastaps mellett kellett folytatni. Olykor még a tételek között egy-egy fergeteges ritmusra is összecsapódtak a tenyerek. Jól szerkesztett kiváló előadást láttunk, érdemes volt résztvenni.
     Az utolsó blokk előtt Kozák Kati meghatottságtól alig találva a szavakat megköszönte az együttes műsorát. Jelképesen egy tarisznyát adott emlékül. Üres tarisznyát a messziról jött vándoroknak, de ennek később lett funkciója, és nem maradt üres. A rendezvény ugyan belépőjegy nélkül volt látogaható, de a kijáratnál ki-ki a tarisznyába tehette azt az adományt, amivel az együttest támogatni akarta. Láthatóan a jelenlévők többsége ezt megtette.
     A színpadi program után az intézmény előterében folytatódott a bál. Itt már mindenki rophatta hajnalig, vagy kedve tartásáig. Felcsiki táncdallamok csendültek fel, és helybeliek, vendégek, gyermekek és fiatalok kapcsolódtak be a valóban önfeledt mulatságba. Még egy dologról illik említést tenni. A büfét most is szülői munkával és adományokkal hozták létre, de ezennel nem vásárolhatóan kínálták az otthon készített süteményeket, szendvicseket, italokat, hanem megvendégelték a jelenlévőket.
     Köszönet a szervezőknek, és legfőképp Kozák Katalinnak, hogy folyamatosan hasonló szép esték élményével ajándékozza meg városunk közönségét, közösségét.
     Sándor Csabának több szép mondata mellett a színpadon volt, ami nagyon megfogott. (Már csak azért is mert méltó befejezését adhatja a cikknek.) A gondolat lényege: A tánc az élet! Amikor vége és elhagyják a színpadot, a tánc meghal. De valahányszor újra színpadra lépnek feléled. No ezt pontosan érzi a fotós, aki képeket akar közreadni egy táncról, amely már nem él. Elmúlt. A mozdulatlan fotó pedig nem az élet. Azért nézzék úgy a képeket, mint ami villanásnyi tudósítást őriz meg az utókor számára a szép estéből.
GiK 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-