Halottak napján
-
Akárhogyan is nézzük mindenkinek a családjában van olyan személy, aki már csak az emlékekben él, aki túlvilágon, odaát, és égből figyelve néz ránk. Mindenkinek vannak elhunyt nagyszülei, szülei, és sajnos - az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan és kegyetlen - van akinek társa, testévérei, gyermekei nem lehetnek már közöttünk.
     November elején halottainkra emlékezünk. Az ünnep igen régi keletű, hasonlót már a rómaiak is tartottak Kr.e 60-as években. A megemlékezés november elejére a 900-as évek végén került, és aztóta ünneplik nemcsak a kerszetény egyházak, hanem mindenki, a hívő és nem hívő, más vallás szerint élő emberek. 998-ban a clunyi monostor apátja, Odila a Benedek-rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért. Ezt a gyakorlatot terjesztették ki később a pápák az egész egyházra. Eredetileg azoknak a halottaknak az ünnepe volt, akikről a naptár nem emlékezik meg, erre utal november 1-jének az elnevezése is: mindenszentek. Néphagyományok is kapcsolódnak hozzá.
      Szép szokás ilyenkor a temetőbe, elhunyt családtagok sírjához kilátogatni, a sírokat rendbe tenni, gyertyát, mécsest gyújtani. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát kell gyújtani. November elején, és a közeli hétvégeken - most a naptár szerint egy hosszabb hétvégén - mindenki felkerekedik, és távollévő halottai sírjához is ellátogat. Ha erre nincs mód, akkor gyertyaláng mellett emlékezünk eltávozott hozzátartozóinkra. A nap az emlékeké és az emlékezésé. Ilyenkor egy-egy percre mindenki elgondolkodik élet és halál kérdéseiről, és felidézi elhunyt hozzátartozói emlékét. Egy mondás szerint csak az hal meg, akit elfelejtenek. Akit nem felejt az utókor, közöttünk, gondolatainkban, mindennapjainkban tovább él velünk.
     Ezt a gondolatot sok népszokás alapjának tekinti. A hiedelem szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért szokás számukra is megteríteni, az asztalra kenyeret, vizet tenni. A lámpát égve hagyták sok helyen, hogy a hazalátogató lélek szétnézhessen. 
     Rétságon is gondos kezek szépítik a sírokat, és az ünnep napján a domboldalra épült temető kivilágított fénye - mintegy a város fölé emelkedő különös világ - ragyogja be a környéket. Alábbi képek Gobo Zoltán fotói. Mi ezekkel fejezzük ki együttérzésünket az ünneplőkkel.
GiK - Foto Gubo  
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-