|
- Különleges eseményre került sor a művelődési központ színháztermében. Operettestet hirdettek Kálmán Imre és Schönléber Apollónia közreműködésével. Az operett és Kálmán Imre neve már többekben aszociációkra, és félreértésekre adott okot. Nem, nem az operettszerzőról van szó - bár hangzottak el Kálmán szerzemények is - hanem az előadóról. Aztán különös volt az est más szempontból is. A kiváló énektudással, nagy felkészültséggel rendelkező előadók nem hivatásos művészek. A szinpadi megjelenés csupán hobbi, a szabadidő eltöltését szolgálja. Ahhoz képest jó néhány év alapos munkát jelenthetett a repertoár összeállítása, naprakészen tartása, és az énektudás csiszolása olyan szintre, hogy a közönség kiváló előadást hallhatott. Schönléber Apollónia teljesen autodidakta. Színházi foglalkozást nem üz, a hétkoznapi életben férjével közös üzletet működtetnek. Kálmán Imre hivatásos katona. Tiszt. Személyzetis egy honvédségi szervezetnél. Bár már fiatal korában elkötelezett résztvevője az irodalmi színpadoknak, színjátszó köröknek, hivatásának most is a honvédelmet tekinti. Ő ugyan szabadidejében feladatokat vállal a Nevesincs Színház produkcióban, de ettől nem lett hivatásos szinész, sem énekes, énekes komikus, vagy bonviván "kiképzést" pedig különösen nem kapott. Különös az est a tekintetben is, hogy tulajdonképpen tisztelgés az egykori munkahely, a befogadó város, és az itt élő emberek, volt munkatársak előtt. Kálmán Imre ugyanis 11 évig élt és hivatásos katonaként itt dolgozott városunkban és azóta is rendszersen visszajár hozzánk. (Legutóbb a gyermeknapi forgatagban találkoztunk vele, máskor versmondását dicsérték az ünnepségen résztvevők.) Tisztelgés az intézmény előtt is mert e ház falai között kapcsolódott be az irodalmi, illetve színjátszó életbe, ami más hatások mellett kiérlelt ambícióvá vált. Különös est volt, mert a legismertebb, legszeretettebb operett és musicaslágerek csendültek fel. Például: Hej, cigány!, Marica belépője, Álom, álom..., Egy a szívem,..., Légy az icipici..., Maga nős ember?..., Ringó vállú..., Álomdal, Túl az Óperencián, Dulcinea, Szép város Kolozsvár..., Délibábos Hortobágyon…, Az asszony összetör…, Te rongyos élet, Egy rendes férj, Emlékszel még..., Cintánéros cudar világ, és még sok más. Különös volt az est a tekintetben is, hogy tulajdonképpen egy sajátos jótékonysági akciónak is felfogható. A fellépők ugyanis nem kértek tiszteletdíjat szereplésükért, csupán utiköltséget engedtek kifizetni. Szépen, csendben, különösebb felhajtás nélkül, egyszerű jószándékból, segíteniakarásból. És különös volt az est a tekintetben is, hogy - meg kell mondani - méltatlanul kevés érdeklődő kereste fel a jeles alkalmat. No persze a közönséget sem kötelezni nem lehet a részvételre, sem elvárni, hogy eljöjjön. De tény, a produkció nagyobb figyelmet érdemelt volna többektől. Mert ez a bevétel aztán tényelgesen az intézménynél maradt volna, színtiszta haszonként. Így is maradt valami, de sokkal több lehetett volna. Nos az ténylegesen szomorú, hogy akik állandóan kifogásolják a programok hiányát - alaptalanul, mert talán az az egyik ok, hogy az események zavarbaejtő sokaságából választva mégsem lehet minden nap minden jeles programra a Művelődési Központba járni - és kifogásolják a bevételek elmaradását, maguk még 500 forintot sem áldoztak volna egy nemes cél érdekében. Arról nem is beszélve, hogy ez a jelképes belépőjegy egyáltalán nem volt áldozat. A nyújtott produkcióhoz képest igen szerénynek mondható. Az okokat viszgálni itt talán méltalan lenne az művészi produkció bemutatóihoz, de nem tehetem meg, hogy ne említsek néhányat. Mintha szándékos elhallgatás lenne a jótékonysági rendezvénynek a város hivatalos orgánumai részéről. A város hivatalos honlapján sem kiemelés nincs, sem megfelelő - és meg is található - ismertető. A művelődési központ által szerkesztett Hangadóban ugyan benne van, de azt - noha már előző hét végén nyomdába adta az intézmény a mai napig nem kézbesítették a lakóknak. Nehogy tudomást szerezzenek az alkalomról, és más eseményekről is. No persze nem a nyomda késlekedett. Valamelyik nap a városházán volt dolgom, szép oszlopokban a portásfülkében sorakozott az összes példány,... kihordatlanul. Még ma sem jutott el az olvasókhoz. Tény az is, hogy az intézmény szakemberlétszámának megnyirbálása nem teszi lehetővé a jelenleginél professzionálisabb reklámozást, pedig ez a rendezvény is megérdemelte volna. És mindezek a figyelmetlenségek, "megtakarítások" súlyos anyagi és erkölcsi kárt okoznak az intézménynek, csalódást a lelkesen felkészült és szívből játszó előadóknak, és kellemetlen érzést azoknak a nézőknek is akik őszintén kiváncsiak voltak a programra. Mert valljuk be, nem jó dolog foghíjas padsorokban ülve végégnézni egy produkciót. Köszönet illeti a fellépőket, és a rendező intézményt, és persze mindazokat, akik megtisztelték jelenlétükkel is az eseményt. Néhány képünk az előadás "vizuális" részét idézik. GiK
|
