Iskolatársulásokról a szakértőtől
-
Minden település számára fontos kérdés az iskola, és sajnos az utóbbi időben a működtetés lehetősége, gondjai. A környékünkön jellemző településszerkezetben, és a demográfia által is determinált gyermeklétszám mellett bizony egyre több községi testületnek kell mérlegelnie, mi legyen iskolájával. Természetesen minél többen ragaszkodnak megtartásához és fenntartásához, bár a gazdasági környezet ezt a szándékot egyre jobban ellehetetleníti. Magyarul lépni kell, mert a pénzügyi kényszerek a kistelepülések iskolafenntartó szándékának sem kedveznek. Egészen egyszerűen megfizethetetlenül sokba kerül néhány tanuló részére fenntartani egy egész intézményt, miközben a szakmai és technikai fejlődés nem biztosítható.
      Ezekre a kérdésekre keresett választ a Rétság Kistérségi Társulás összejövetelén szervezett nyilvános rendezvény. A meghívott előadó a padagógus szakma elismert doaenje, tisztelt szaktekintély, számtalan oktatással kapcsolatos könyv és cikk szerzője Loránd Ferenc volt. A meghívók nevében Mocsári Gergely a diósjenői iskola igazgatója köszöntötte a vendéget, és vezette be a vendég referátumát az egyébként ismert problémák felvázolásával.
      Igazán élvezetes előadást hallottunk, jól tagolt, a problémák lényegére irányuló okfejtéssel. Érdemes volt végighallgatni kistérség szinte minden polgármesterének, és a jelenlévő iskolaigazgatóknak. (Sajnálatos, hogy nem minden intézményvezető élt a meghívás lehetőségével.) Az előadást itt nem ismételjük meg két okból. Egyrészt az előadó hozzájárulásával hangfelvételt készítettünk mondanivalójáról, és azt feldolgozás után - rövidesen - itt is elérhetővé tesszük. Másrészt - jó professzorhoz illően - a téma legfontosabb téziseit kiosztotta a jelenlévők között, így az a cikk mellett itt is olvasható.
      Mondanivalójának lényege, hogy az iskolarendszer jelenlegi problémáira szükséges megoldásokat találni. Ezek egyik módja, ha intézmények - települési önkormányzatok - társulnak, közösen, közös célok érdekében működtetnek oktatási intézményeket.
     Az előadásból kiemelendőnek tartom azzokat a mondatokat, amelyek a társulás önkéntességére, az egyenrangú partneri viszony alapján történő együttműködésre hívta fel a figyelmet. A társulásban résztvevő partnereknek beleszólása kell legyen az intézmény minden lényegi kérdésébe, költségvetésébe, pedagógiai programjának kialakításába, és az oktatásszervezés lényeges kérdéseibe. Hiszen az együttmáködés alapján a társuló települések nem csak a "látszámot" hozzák be, hanem oktatásszakmai elveiket, elvárásaikat továbbra is érvényesíteni akarják. (Zárójelben kell megjegyeznem: Sajnos nem mindég alakul ez így, ezért nem is mutat fel követhető utat az ilyen gondolattal foglalkozóknak. Csak kiragadott példaként kell megemlítenem, hogy Rétság városban már működik egy iskolafenntartó társulás, ezen keretben tanulnak a városi iskolában Bánk község alsó és felsőtagozatosai és Tolmács felsőtagozatos tanulói. No a tapasztalat azt mutatja, hogy a partneri együttműködésre addig volt szükség, amíg a szerződést aláírták, aztán a továbbiakban semmi. Évente egy alkalommal kerülnek szóba, amikor fizetni kellene a településkre eső részt. Fizetni igen, beleszólni, a saját tanulóik oktatásával kapcsolatos véleményt nyilvánítani nem. Olyannyira, hogy nemcsak a pedagógiai programot és más aladokumentumokat (költsétgvetés, házirend, stb) nem véleményeztetnek a "fenntartóval" - hiszen itt iskolafenntartó társulás egyenrangú tagjai a szomszédos községek - hanem még az évzáróra, ballagásra sem hívják meg a gyermekeket "delegáló" községek vezetőit. Máskor sem, plédául a nagy iskolafelújítási tervek szövögezésével kapcsolatban sem, pedig közük van hozzá! Ugyanis a szerződés alapján és szellemében már nem Rétság az egyedüli fenntartója a helyi oktatási intézménynek, hanem a társult települések is. Joguk hát beleszólni, és a város kötelessége kikérni véleményüket, hozzájárulásukat minden kérdésben.) No a kiragadott példa azt mutatja, hogy így nem lehet.
     Pedig Rétságnak fontos érdeke lenne, hogy megfelelő partneri viszony alapján ténylegesen körzetközponti iskolai szerepet lásson el, és más települések is csatlakozzanak a város oktatási rendszeréhez. Ilyen módon nem elsősorban az állami támogatást jelentő gyermeklétszámot növelnék, hanem színvonalas oktatási feltételeket biztosítanak a felnövekvő nemzedéknek. Jövőt és tényleges körzetközponti szerepet biztosítva ezzel a város iskolájának. Vannak egyébként jó példák, s úgy látszik a környék iskolái más intézményeket választanak. Kiemelném Borsosberény esetét, aki Nagyoroszival hozott létre ilyen együttműködést, és sikeres a "viharsarok" Nézsa, Legénd, Nógrádsáp példája is.
     No a kitérő után térjünk vissza az előadó mondandójához. Az élvezetes gondolatébresztő tehát azt hangsúlyozta, hogy - már csak szakmailag sem - nem lehet csupán adminisztratív intézkedésnek tekinteni az intézmények összevonását, hanem abban a tényleges települések, szakmai együttműködés, a közös célok, tantervek, programok megfogalmazásával lehet lépni. Számomra úgy tűnik, hogy Loránd Ferenc elkötelezett híve a korszerűbb oktatás feltételeinek ilyen módszerekkel való megteremtésének is. Újra csak hangsúlyozva, ilyen módszrekkel. Partneri együttműködés és önkéntesség elve alapján.
     Több hozzászóló polgármester kifejtette, hogy még a nagyobb iskolák is gazdaságilag ellehetetlenülnek, a fenntartókat valóban szorítják az anyagi gondok, amelyek a jövőben csak fokozódni látszanak.
     Néhány képünk az előadás alkalmával készült.
GiK
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-