A Rétsági Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke Glückné Salgai Szilvia szervezésében 2007. szeptember 29-én és 30-án  a nagyszámú részvételre tekintettel, megint két alkalommal indult kirándulás a Felvidékre. Ismét többen csatlakoztunk a csoporthoz a Rétság környéki településekről is, így többek között Drégelypalánkról, Nagyorosziból, Romhányból,  Diósjenőről és Tereske faluból is. Korábban az Alacsony-Tátra, most a Magas-Tátra küszöbe Késmárk volt utunk célpontja. 
     Felhőkbe burkolózott a felvidéki táj  a kirándulásunk reggelén, de mire megérkeztünk a városba, ragyogó napsütés fogadott minket. A régi Szepes vármegye kora középkori városa szászok, szlovákok és magyarok lakta település volt. Városjogokat 1269-ben szerzett, mint szabad királyi város. Mátyás a Szapolyai nemesi családnak ajándékozta. Nevükhöz fűződik a vár felépítése is. Többször cserélt gazdát. A legismertebb és leghosszabb uralkodó uraság a Thököly nemzetség 1579 és 1684 között. A Thökölyek érdeme, hogy eredeti gótikus várat fényűző reneszánsz családi fészekké építették át barokk kápolnával és gazdasági épületekkel lóistállóval. Thököly Imre, 1906-ban "visszatért" Késmárkra. Testi maradványait az ágostoni hitvallású evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra. Utunk első állomása a síremlék megtekintése volt. A város utcáit járva szépséges régi épületeket, utcasorokat láttunk, majd a várat "fedeztük" fel. Az ódon termekben, bástyákon, folyosókon sétálva a korabeli céhes mesterek, történelmi fegyverek, a várostörténet, a lőegylet, orvosi műszerek, arcképcsarnok, a Magas-Tátra  kiállításait, gyűjteményeit láttuk. A kiállított tárgyak közül a legértékesebb a késmárki mesterek műhelyéből kikerült reneszánsz intarziás imapad, 1544-ből. A barokk várkápolna - a vár legfiatalabb része -, melybe Thököly Imre beteges édesanyját Gyulaffy Máriát temették el, csodálatos látvány ma is. A várból a bazilikába, majd pedig a szépséges, svéd hajóácsok segítségével épített fatemplomba vezetett utunk. Itt a csavart tiszafa oszlopokon nyugvó oltárt, szárnyas angyal tartotta szószéket, gyönyörű freskókat, orgonát csodáltuk meg. 
     A rövid szabadprogram után sok-sok szellemi táplálékkal feltarisznyázva az autóbusz ablakából integetve a Tátra napfénybe öltözött csúcsaitól is búcsút vettünk. Köszönjük a szervezőknek a szép élményeket!
     Néhány megörökített pillanat a kirándulásról: