|
Rétságon félévtizedes hagyomány, hogy az év legrövidebb éjszakáját muzsikával ünnepelve tesszük varázslatossá. Volt amikor szabadtéren csendültek fel a zene hangjai, mitegy belekiáltva az ürbe a "tűzugrás" hangulatát. A szervezők most a CISZ ház termét alakították hangversenyteremmé. Varga Nándorné, a Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóhelyettese köszöntötte a résztvevőket, és rövid bevezető szavai között kitért e különös ünnep történetére. Mintegy 1500 éve ünneplik Szent János születésnapját az európai népek, amely - mint mondta - az egyház hagyományai között is kitüntetett helyet jelent, hiszen Jázus Krisztuson kívül csak János születése került be a kiemelten ünneplendők közé. A teljes bevezető, a szokások alakulásával, a tűzugrással összefüggő népi hagyományok bemutatásával itt alul megnyitható linken elolvasható. Ebben az évben a Balassagyarmati Kamarezenekar volt az év legrövidebb, - más hagyománykörben a szerelmesek - éjszakájának vendége. Kanyó András az együttes vezetője tartott rövid bevezetőt, és az egyes művek felcsendülése előtt is elmondta a szerzőről legfontosabb tudnivalókat, illetve azt, miért kapcsolható a kiválasztott darab az eseményhez. Többek között Farkas, Telemann, Bach, Rózsavölgyi Márk, Kodály Zoltán szerzeményei csendültek fel. Sőt a zúgó vastaps hatására Haydn Szerenádja volt a méltó búcsúztató. Igazi kamaramuzsikálásnak lehetett részese a mintegy negyedszáz idelátogató. (Talán a közelgő vihar tartott távol több zenebarátot, kár volt! A természet megvárta a koncert végét.) Szóval a jelenlévőben felöltlött az az érzet, mintha egy évszázadokkal ezelőtti palota kárpitokkal gazdagon díszített hangversenytermében, a szűkkörű, de az alkalomra érkező közönség előtt a palota ura által kiválasztott kiváló zenészek, csak ott, csak nekik szóló örömzenét "szolgáltatnak". (Ez jó: CISZ palota) Ezt a "korhű" hangzást a terem kicsit tompán zengő akkusztikája még fel is erősítette. A művek megszólaltatása valóban nem csak művészi, hanem szinte intim-személyes is volt. Mindenki teljes meggyőződéssel érezhette, hogy csak neki szól a muzsika hangja. Ez olyannyira így van - mint ahogyan már jeleztük - vastapssal búcsúztatták, illetve nem engedték el a művészeket, és az is, hogy itt nem az operaházi szokásjog érvényesült, (Művészek el föggöny mögött, közönség ki a főbejáraton) hanem rövid baráti üdvözlés, beszélgetés követte a kiválóan összeállított műsort. A fentieken túl azért is, hiszen az együttes művészei régi ismerősei városunk zenebarátainak. Előadóként, kollégaként, zenetanárként egyaránt. A pár kép az eseményt dokumentálja. A zene varázsát természetesen nem adhatja vissza, és hát a hangversenytermi élmény sem engedte volna, hogy a riporter fényképezőgépével szaladgálva gyűjtsön dokumentuimokat. Aki többet szeretne megélni annak csak azt tanácsolhatom: el kell jönni a következő Szent Iván napi eseményre - vagy más hasonló koncertre - és a néző belekóstolhat a kamaramuzsika élvezetének e sajátos formájába. GiK
Kiváncsiak
vagyunk véleményére! Itt beírhatja hozzászólását >>>
Varga Nándorné köszöntője Word dokumentumban letölthető >>> Tudósítás a 2006 évi rendezvényről a Hangadóban >>> Tudósítás a rendezvényről az RTV - Hírek Információk Röviden hírblokkjában >>> A 2005 évi programról a Hangadóban >>> 
|
