- Két aktualitása van mai beszélgetésünknek. Egyik, hogy a napokban egy igen szép kitüntetésben részesültél, a másik pedig, hogy több évtizedes munka után kérted nyugdíjazásodat. A kitüntetésről kicsit később. Hány év is volt, amit óvodában töltöttél?
     - Harmincnyolc évet töltöttem a pedagógus pályán. Itt Rétságon 1979-től dolgozom.
     - Ha jól tudom legmagasabb iskolai végzettséged gyógypedagógus. Mégis az óvodát választottad?
     - Eredeti végzettségem óvodapedagógus. Felsőpetényi munkám idején végeztem el a főiskolát, pszichopedagógus szakon.
     - Mégis maradtál az óvodánal? Ez mindenképpen egy plusz képzettség, ami lehetővé tette volna a továbblépést.
     - Maradtam az óvodánál. Ezt a végzettséget jól tudtam hasznosítani az óvodában. Nagyos sok olyan gyerek volt akinél akár érzelmileg, akár magatartás tekintetében, akár tanulási képességeiben valami lemaradás volt tapasztalható. Az ő esetükben jól lehetett hasznosítani. És a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozásban is nagy segyítséget jelentett. Segíteni tudtam, hogy ledolgozhassák a hátrányaikat.
    - Az szép dolog, hogy második diplomádat azért szerezted meg, hogy jobban tudd végezni a munkádat, de ehhez jött még egy nagyobb feladat. Tizenvalahány évvel ezelőtt megbízatást kaptál az óvoda vezetésére. Gondolom, amikor vállaltad, még nem is tudtad, hogy ez ismét valami egészen más dolog. Már nem csak néhány gyerekkel, egy csoporttal kell foglalkozni, hanem az egész óvodával. Ezt hogy élted meg?
    - Ezt a változást is úgy oldottam meg, hogy a pozitív oldalát próbáltam megkeresni. Pozitív módon együttműködni egyrészt itt az óvodai közösséggel, ugyanígy együttműködni a helyi önkormányzati vezetéssel. És a korrektség is nagyon fontos.
    - Arra gondolok, hogy egészen más típusú munkát követel az intézményvezetés, mint a csoportban végzett feladat. Mert óvodát vezetni, több kollégával dolgozni, önkormányzattal, más szervekkel együttműködni százszorta több konfliktushelyzetet és megoldandó feladatot jelent mint a gyermekeket nevelni.
    - Hát igen. Nem volt könnyű feladat. Úgy próbáltam megoldani, hogy sok továbbképzéssel és önképzéssel gyarapítottam az ilyen irányú ismereteimet. A Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet tanfolyamain gyakran résztvettem, ahol nagyon sokat tudtam tanulni, és mindenféle gyakorlati kérdésben is segítő tanácsokkal szolgáltak. Igazából a gyerekekkel soha nem szakítottam meg a kapcsolatot, hiszen a kötelező óraszámomat mindig közöttük, csoportmunkával töltöttem. De nagyon nagy szerencsém volt, mert olyan közösséggel dolgoztam együtt, akik mindenben támogattak, hiszen ez egy közös munka. Így nem volt nehéz átállni, annak ellenére, hogy teljesen más beállítottságot követel.
    - No hát azt gondolom, hogy Te igen-igen fiatal vagy ahhoz, hogy lezárt életműről beszélhessünk, és bizonyára találsz magadnak bőven feladatot. Mégis azt kérdezném, hogyan látod ezt a szakaszt az életedben? Sok örömet adott, sok sikert jelentett? Hiszen a nyugdíjbavonulás alkalmával mégis az ember számot vet azzal, hogy eddigi életében mi történt? Gyakorta könnyes szomorúsággal, sokszor boldog örömmel lehetett lépdelni ezen a pályán?
    - Én úgy érzem, hogy sikeres éveket hagyok magam mögött. Ezt bizonyítja az óvoda térségi szakmai szerepe is egyrészt, másrészt, hogy az óvoda közössége engem erre az életműdíj pályázatra javasolt. Szakmai részről ezzel a 2007-es évvel egy szakasz lezárult. 2007 szeptemberétől egy csomó új dolog jön be az oktatási törvény változásával az óvodapedagógiai irányítási munkába, ami másfajta dokumentáció vezetést, másfajta értékelést kíván az utának következő vezetőtől. Én úgy érzem, hogy amit együtt elkezdtünk a kolléganőimmel 12 évvel ezelőtt az sikeresen zárult. Próbáltuk az óvoda külső és belső környezetét a gyerekeknek egy igazi otthonos védett paradicsommá varázsolni. Minden termet esztétikussá, barátságossá tudtunk alakítani. A külső udvarban pedig most is folynak a fejlesztési munkálatok.
    - Az nagyon közhelyes újságírói kérdés lenne, hogy nem fog hiányozni az óvoda? A felszabadult rengeteg energiáddal, tetrekészségeddel mit fogsz tenni? Bizonyára lesz számodra elég értelmes feladat.
    - Úgy gondolom, butaság lenne azt mondani, hogy nem hiányzik, mert egy pedagógusnak - nekem - nem csak a munkám, hanem a hobbim is volt amit itt napról napra csináltunk. Biztos, hogy fog hiányozni, de én úgy gondolom, hasznossá tudom tenni magam még. Biztos hogy meg fogom találni azt a vonalat, ahol a felhalmozott tapasztalatomat át tudom adni akár a kollégáknak, akár a gyerekeknek. Biztos, hogy találok olyan feladatot, ahol mindez hasznosítható lesz.
    - Akkor nem az unatkozás időszaka következik?
    - Nem nem. Nem az unatkozás időszaka vár rám. Akár publikációval, akár a sajátos nevelési helyzetű gyermekekkel való foglalkozással, akár más szakmai módszertani feladattal fogok értelmes célokat találni.
    - Beszéljünk egy kicsit a kitüntetésről. Mert ez valóban boldogító érzés, hogy erre az elismerésre saját kollégáid javasoltak. Korábban is részesültél különféle kitüntetésekben?
    - Vezetésemmel az óvoda közössége Pro Urbe díjat kapott, ami nagyon szép elismerése a közös tevékenységnek. 2005-ben pedig megkaptam a "Város Szolgálatáért" díjat. Most pedig nyugdíjbavonulásom alkalmából kaptam ezt a kitüntetést a Nógrád Megyei Közoktatási Alapítvány által alapított díjat, az Év Pedagógusa kitüntetést, életmű kategóriában. Ez nagyon jó érzéssel eltöltő elismerés. Nagy meglepetés volt számomra, egyáltalán nem számítottam semmilyen díjra. Persze ki számít arra, hogy kitüntetést kap ....
    - Gondolom szép ünnepség volt. Hányan kaptak hasonló díjat?
    - Nagyon szép ünnepség volt.  Egésznapos programot szerveztek, konferencia jelleggel, mert ezen a napon volt a Közoktatási Közalapítvány 10 éves születésnapja is. Ezért nagy ünnepség volt az évforduló alkalmából és itt történt az év pedagógusa díj átadása.  Ezen alkalommal öten kaptunk. Nógrád megye összes - és nem csak óvodai - pedagógusai közül. Hárman kaptunk Életmű kategóriában elismerést, óvónők közül én egyedül.
    - Azt szokták mondani, hogy az a jó vezető, aki kineveli a saját utánpótlását. Akit választott utódodnak a képvislő-testület, aki tanítványod, munkatársad volt megfelelően fel lett készítve erre a nem könnyű munkára?
    - Ez így van. Magdival 12 éve dolgozom együtt. Ő volt a helyettes amióta én a vezető voltam. Nagyon jó együttműködés alakult ki közöttünk. De ennek az együttmáködésnek nagy lendületet ad a nevelőtestület, hiszen bármilyen közös munka volt abban egy emberként mindenki kivette a részét. Az elmúlt idő alatt nagyon sok továbbképzésen vett részt és tapasztalatait a munkában nagyon jól tudta hasznosítani. Úgyhogy a vezető választás szerintem nagyon sikeres volt. Szerintem a vezetőhelyettessel nagyon jó páros lesz és jól tudnak majd együtt dolgozni. Kivánok nekik sok sikert, mert bizony a hétköznapok munkáiból kovácsolódnak össze azok a maradandó eredmények, amik egy életmű élményét adják majd sok-sok év múlva.
    - Köszönöm az interjút. Gratulálok a kitüntetéshez! Remélem, hogy méltó folytatói lesznek eddigi törekvéseidnek, és azt is remélem, hogy a Te életedben is egy folytonosságot és nem egy szakadást fog jelenteni az őszi tanévkezdés.
    - Hagy mondjak még egy gondolatot. Nem csak a mostani kollégák járultak hozzá az óvóda eredményeihez, akik most itt dolgoznak, hanem azok a munkatársak is akik azóta már nyugdíjba mentek. Nagyon sok közös értéket, sok közös hagyományt teremtettünk meg volt kolléganőimmel. Ezeket megújítva azóta is használjuk a pedagógiai munkában. Mindenki munkája az eddigiekben sokszorosan benne van.
    - Köszönöm szépen és még egyszer szívből gratulálok.
Képeinket az ünnepségről küldte tudósítónk.