Búcsúzni jöttek szülők és gyerekek a művelődési központ színháztermébe. Bizony olyan gyorsan elszaladt az a pár év, amikor gyermekeiket beíratták az óvodába, hogy egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy iskolássá cseperedtek a picik. Évek óta már a színházterem szolgál színhelyül a fenkölt ünnepnek. Itt van tágas hely gyermekeknek, közönségnek, barátoknak hozzátartozóknak egyaránt.
     Az ünnepség első részében kis műsorösszeálltás keretében mutatták be az óvodások, mit tudnak, mennyit okosodtak, javult mozgásuk. Mennyit fejlődtek, tanultak a "kisdedóvóban" töltött 2, 3 év alatt.
     Majd tarisznyát vettek vállukra és kezdetét vette a könnyes búcsú. Bár a könnyek elősorban a szülők és az óvónök szeme sarkában csillantak meg, a gyermekek elbúcsúztak az intézménytől, hiszen ősztről már iskolásokként, táskával kezükben érkeznek majd egy másik intézménybe, amit iskolának hívnak. A búcsú legszebb pillanataiban az óvodások és az óvodapedgógusok együtt énekeltek a színpadon.
     Még pár napig persze felkereshetik kedves termüket a gyerekek, együtt lehetnek pajtásaikkal, játszhatnak dalalohatnak még az óvónőkkel, mert a "tanévnek" ugyan vége, de a nyári szünet beköszöntéig aki igényli járhat a legkisebbek intézményébe.
     Búcsúztak a szülők is, sőt az óvónők kollégájuktól, Sztruhár Istvánnétól, hiszen ez év tavaszán nyugdíjazását kérte. Ilyen módon ezzel az évvel búcsút vett a több évtizede szolgált, és ugyancsak legalább évtizede vezetett intézménytől, kollégáitól. Mindenki segítségét megköszönte, és boldog iskolás éveket kívánt szülőknek és tanulóknak egyaránt.
     Igazán meghatott pillanatok következtek, hiszen a gyermekek a tisztelet és a szeretet virágaival, a hála szavaival halmozták el az értük éveken keresztül dolgozó pedagógusokat.
     Képeink az intéménybúcsúztató pillanatait idézik.