Rétság - Kirándulás Lőcsére 2006

Lőcsére kirándultunk

Újabb kirándulást szervezett a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat. Az érdeklődés most is oly nagy volt, hogy mindjárt 2 autóbuszt is kellett indítani. Mivel csak egy jármű állt a szervezők rendelkezésére, egyik csoport szombaton, a másik vasárnap indult útnak. A minden luxussal felszerelt busz 6 órakor gurult ki a nagyparkolóból, hogy közel 580 km-es utat megtéve élménygazdag perceket szerezzen utasainak. Már az utazás során szakértő idegenvezetésben volt részünk. Eddigi szokásától eltérően a meteorológiai viszonyok - bár hajnalban néhányszor ránkijesztett - az út programjait nem zavarta, kellemes - ha nem is mindig napos - időjárás kisérte programunkat.
     Elsőként Krasznahorka váránál álltunk meg. Pontosabban a meredek hegytető alatt lévő parkolóban, ahonnan egy húzós emelkedő leközdésével gyalogosan közelíthettük meg a várat. Szakértő idegenvezetőnktől sok információt kaptunk a vár történetéről, tulajdonosairól, az ott talált eszközökről.
     Délhez közeledett az idő, amikor ismét elfoglaltuk helyünket az autóbuszban. Egy kb 70 km-es út állt még előttünk. A Tátra hegyi útjain gyönyörű panoráma tárult elénk, de olykor borzongás fogta el a szemlélőt az alattunk magasodó meredélyek láttán.
     Következő uticélunk Lőcse volt. A várfallal határolt történelmi városrészt kerestük fel. Itt is kedves, és igen felkészült idegenvezető segített a több mint két órás városnézésben. Tájékoztatást kaptunk a város múltjáról és jelenéről, a jellegzetes épületekről. Majd megtekintettük a Szent Jakab Katedrális monumentális épületét, csodálatos oltárait és emlékeit. A következő állomás a híres nevezetes városháza volt. Az az épület, amelyben a Lőcsei fehér asszony története játszódik. Legnépszerűbbnek a téren látható szégyenketrec bizonyult. Többek fantáziáját megmozgatta, hogy kit is lenne érdemes ma oda bezárni.
     Megtekintettük a szemben lévő evangelikus templomot, majd a bőséges látnivalók közül ki-ki szabadprogram keretében válogatott kiváncsiságának, és fáradt lábainak megfelelően. A szépen felújított történelmi városrészben a gyönyörű parkok, a különleges épületek, no meg a fagylaltosok számíthattak különös kíváncsiságra. Jól sikerült kirándulásról, sok szép emlékkel tértünk haza, amit csak fokozott a hazaúton a buszban kialakult emelkedett, vidám hangulat.
     Képeink többsége a vasárnapi utazást eleveníti fel, de Horváth Anna, és Salgai Szilvi jóvoltából a szombati útról is kaptunk néhány fotót, ezek a képriport végén találhatók. (Ha kapunk újabbakat azzal kiagészítjük galériánkat)
    Többen kérték a tudósítót, hogy: "kérlek írd oda: Nagyon köszönjük Salgai Szilviának és Velki Valinak a szervezést, maradandó emlékekkel tértünk haza." A kérésnek szívesen és őszinte egyetértéssel teszek eleget.