Rövid egy órára az az érzése támadt a látogatónak, hogy Romhány ideköltözött Rétságra. Mert hiszen a kiállító művész romhányban él, pedagógus. Kicsit közhelyes fordulattal élve mondhatjuk, itt volt a falu apraja nagyja. De tény, hogy eljöttek a kollégák, tanítványok, itt volt a zeneiskola, a község polgármestere, de még település plébánosa is személyesen tette tiszteletét az ünnepi kiállításmegnyitón.
      Elsőként Végh József igazgató üdvözölte a megjelenteket, majd a hagyományok szerint zenei műsorszámok emelték az esemény fényét (hangulatát). A Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanulói majd Gyimesiné Sepsi Erika művésztanár fuvolán és Gyimesi László művésztanár zongorán játszott. 
      A kiállítás megtekintése előtt Mocsári Gergely a rétsági középiskola tagozatvezetője mondott beszédet, a régtől fennálló személyes ismerettség a kollegialitás okán. Beszédében sok-sok dologra kitért, ami a falon függő képek születésének személyes hátterét megvilágítja a látogatók részére. Ebből nem idéznénk, de a beszédet itt alul lévő linkre kattintva meg lehet hallgatni.
      Csak röviden néhány gondolat. Sagyibó Sándorné Sára Anna pedagógus, és a képzőművészettel régóta foglalkozik. Ilyenkor felvetődik a tudósítás írjában, hogyan is tisztelje az alkotót. A festőművész kifejezést sokan túlzónak tartják magukra nézvést, úgy gondolják alkotásaikkal nem is volt céljuk a művészetek magasságos birodalmába kirándulni. Az amatőr szó ma már nem is értelmezhető, valaha inkább pejoratív értelmet kapott. Én meg úgy gondolom, hogy besorolások helyett a műveket kell tekinteni. Kétségtelen, hogy Sára Anna nem professzionális alkotó a szónak abban az értelmében, hogy nem a festészes az amiből él, nem a kizárólagos tevékenysége, nem foglalkozásszerűen végzi ebbéli tevékenységét. Bár mint rajztanár igazából a mindennapokban tanítja a különféle technikákat, formálja a fiatalok művészeti ízlését. Ámbár elég rátekinteni a falakon sorakozó művekre annak eldöntésére, hogy ezek valóban egyedi alkotások-e, egy emberre jellemző, professzionálisan kivitelezett művek. Mert azok. A nézőt pedig ez érdekli legjobban. A látvány amivel szembetalálkozva hatása alá kerül, megfogja a szinek, a formák világa.
      Tulajdonképpen két külön korszakot, vagy technikát fedezhetünk fel a tárlaton. Az egyik az akvarell, amelyen tájakat, csendéleteket tár elénk a művész intenzív színvilággal sajátos formai megoldásokkal. Másik két falon olajfestményeket láthatunk. Bibliai indíttatású művek a stációk egyféle feldolgozása. Mint a bevezetőből megtudtuk, a szerző magánéletében megélt tragédiákat is feldolgozva hozta létre a sorozatot. 
      A köszöntő szavak után - ugyancsak szokásosan - a gratulációk következtek és a művek megtekintése. Baráti beszélgetések a szerzőtársak, a kollégák, a látogatók között. Aki a megnyitón nem tudott résztvenni, őszintén ajálhatjuk, keresse fel az intézmény galériáját. A kiállítás október 30-ig tekinthető meg a művelődési központ nyitvatartási idejében. Képeink pedig a tárlat első napját dokumentálják.